1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - nagyapponyi gróf Apponyi Albert dr.

188 séhez, később azonban egyre erősebben hangsúlyozta a végleges önálló berendezkedés jogát. 1898 őszén a $écsi és ischli tanácskozások miatt intézett heves támadást a kormány ellen s ez kiinduló pontja volt annak a küzdelemnek, amely Bánffy báró lemondásával végződött. A Szélí-kormány hivatalbalépése után 1899-ben pártjával együtt belépett a szabadelvű pártba. Az 1901 október elejére összehívott országgyűlés elnökévé választotta. Az elnöki széket minden oldalról rokonszenvesen fogadott beszéddel foglalta el és az elnöki állásnak minden párt bizalmát biztosította. Az 1903-i ujoncjavaslattal szemben a kormány elé terjesztette óhajtásait, de tudomásul vette, hogy azoknak egy része a véderőtörvény revíziója alkalmából fog figyelembe vétetni. Az ujoncjavaslat ellen folyt obstrukció idejében a nagy számmal érkező küldöttségeket a parlament iránt való bizalom megőrzésére intette. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnöksége alatt a parlamenti rend helyreállítása érdekében latba vetette egész tekintélyét és 1903 július 21.-én a szabadelvű párt nagy többsége részéről lelkesen fogadott beszédben fejtette ki a katonai kérdések dolgában álláspontját, de az obstrukciót megállítani nem volt képes. A Khuen-kormány második lemondása után, amidőn a szabadelvűpárt a katonai kérdésekben kívánt állást foglalni, az úgynevezett kilences bizottságban az ő programmja szolgált a tanácskozás alapjául. Tisza István gróf kormányra lépése után, ámbár álláspontját a kormány katonai programmja nem egészén fedte, hogy az obstrukciónak újabb tápot ne szolgáltasson, bentmaradt a szabadelvűpártban és csak 1904 november 26.-án lépett ki, amikor a párt elhatározta a képviselőházban párhuzamos ülések tartását. Ezt megelőzően november 3.-ikán már lemondott a ház elnöki tisztéről. Vele együtt lépett ki a szabadelvűpártból a volt nemzeti párt nagy része, akik a régi nemzeti pártot újra megalakították. 1904 őszén, mikor a Tiszakormány a házszabálymódosítás tervével állott elő, bár a módosítást helyeselte, annak keresztülvitelét a választási reformig felfüggeszteni kívánta. Az 1904 november 18,-i események és következményei arra bírták, hogy magáévá tegye a függetlenségi és 48-as párt álláspontját és 1905 első, napjaiban pártjával együtt be is lépett e pártba. Tagja lett a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának és az 1905. évi választások alkalmával nagy tevékeny-