1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VI. Az interparlamentáris unio - II. Történelmi visszapillantás

152 megjelenhet és felszólalhat. A konferencia a legmagasabb rendű szerve az Uniónak. A konferenciákat az Unió egy másik, kisebb szerve: a Főtanács (Conseil) készíti elő. A conseil úgy alakíttatik össze, hogy minden nemzeti csoport a főtanácsba két tagot delegál. Főtanácsi ülés kettő szokott lenni évente; egy közvetlen a közgyűlés előtt és folytatólag a közgyűlés alatt, egy pedig a közgyűlést megelőzőleg legalább 3 hónappal A két főtánácsi tag megbízatása közgyűléstől közgyűlésig tart. Az Uniónak egy öttagú végrehajtó bizottsága (Commision exécutive) is van, melyet a közgyűlés választ. Az 5 tag közül egy az Unió elnöke. Többi négy tagját különböző államok parlamenti tagjaiból úgy választják, hogy mindenik négy évre kapja a megbízatását. A négyéves megbízatás nem egyszerre jár le, hanem évente egy-egy tag válik ki és helyébe egy új tag lép. Ennek azonban feltétlenül más nemzet csoportjából kell lennie, mint elődje volt. Jelenleg a végrehajtó bizottság tagjai: Elnök: báró Adelsvacrd Tivadar (Svédország) Tagok: Gróf Apponyi Albert (Magyarország) Buissoii (Franciaország) Burton Tivadar (Amerikai Egyesült Államok) Scherer-Füllemann (Svájc) Az Unió ügyvitelét a főtitkárság látja el, melynek székhelye Genf. A főtitkári állást Chr. L. Lange, norvég volt képviselő tölti be már évtizedek óta. Titkára az Uniónak Lange mellett Dr. L. Boissier. Az Unió külön könyvben adja ki a conferenciák gyorsírói jegyzeteit és füzetekben a főtanácsi ülések jegyzőkönyveit. A végrehajtóbizottság működéséről írt beszámolót, a tagcsoportok működésének ismertetését stb. egy időszakos újságban, a Bulletin Interparlamentairebm jelentetik meg, mely most csak kéthavonta kerül kiadásra. II. Történelmi visszapillantás. A) Az Unlo működése a háború előtt. Az Interparlamentáris Unió egyike a legrégibb nemzetközi szervezeteknek. Eszméjét akár száz évre is vissza íebetne vezetni. Saint-Simon gróf 1814-ben, a napóleoni háborúk vérontásai után ajánlott egy nemzetközi parlamentet, amely igen hasonlít a mai interparlamentáris szervezethez. Walterskirchen báró osztrák és Thiaudlére francia képviselők dolgoztak ki először ez ügyben javaslatokat. Az igazi interparlamentáris egyesülés érdeme azonban William Randái Crcmer angol és Fréderic Passy francia képviselőé. A választott biróságok, az ügynevezett „Arbitrage International" eszméjének egyes országokban törvényhozásilag való elfogadtatása, illetve az arra való törekvés hozta össze a parlamentek tagjait egy közös akcióba, az Interparlamentáris Unióba. 1888-ban az interparlamentáris unió már megtartotta az első értekezletét avégből, hogy az összes parlamentek tagjai, nem hivatalosan, gyűljenek időnként össze a választott bíróság eszméje előbbrevitelének tárgyalására. Az 1889. évi párisi világkiállításon pedig az Unió teljesen meg is alakult.