1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VI. Az interparlamentáris unio - II. Történelmi visszapillantás

153 Az 1900. évi párisi világkiállításig az Unió a különféle világvárosokban, így 1896-ban Budapesten, összesen kilenc konferenciát (kongresszust) tartott a kérdés megoldásának elöbbrevitelére. Eddig neve is „Interparlamentáris Unió a választott bíróság támogatására" volt és csak 1899-ben lett „Interparlamentáris Unió", amikor célját már elérte, amennyiben 1899 május 18-án Hágában, II. Miklós orosz cár kezdeményezésére, megalakult az Állandó Nemzetközi Választott Bíróság és az Unió más kérdések felé is fordíthatta a figyelmét. A konferenciák ideje és helye kionológikus sorrendben a következő: I. konferencia Parisban 1889-ben X. konferencia Parisban 1900-ban Londonban 1890-ben XI. Bécsben 1908-ban Rómában 1891-ben XII. St. Louisban 1904-ben Bernben 1892-ben XIII. „ Bruxellesben 1905-ben Hágában 1894-ben XIV. „ Londonban 1906-ban Bruxellesben 1895-ben XV. Berlinben 1908-ban Budapesten 1890-ban XVI. Bruxellesben 1910-ben Bruxellesben 1897-ben XVII. „ Genfben 1912-ben Krisztiániában 1899-ben XVIII. „ Hágában 1913-ban A világháború kitörésekor, 1914-ben már elő volt készítve a XIX. konferencia. Ezt azonban már csak a háború után, 1921-ben tarthatták meg, ugyancsak Stockholmban. A XX. konfencia ez évben, szeptemberben Bécsben volt. A világháborúig nem volt nemzetközi nagy és nemes ügy, aminek fejlesztése érdekében az Unió ne tett volna meg mindent. Oly erkölcsi tekintélyre tett szert ezzel, hogy az Unió határozatait a kormányok rendszeresen a legkomolyabb mérlegelés tárgyává tették és útmutatásait is a lehetőséghez képest követték. Ha még komolyabban követték volna, talán a világháború sem következett volna be. Az Unió célja mindig az volt, hogy megszUntettessék minden olyan ok, mely nemzetközi ellentéteket idézhet eló és kifejlesztessék egy szilárd jó viszony az államok között; ezek biztosítása pedig mindig a jogra és ne a fegyverekre támaszkodjék Az Interparlamentáris Unió működésének egyik nemzetközi jogtörténelmi szempontból megbecsülhetetlen értékű ténykedése volt a háború előtt éveken át a legnagyobb szorgalommal kidolgozott és éppen csak a tető alá jutásánál a világháború kitörése által meghiúsított tervezete: a kötelező békeközvelüés szervezetének kiépítéséről, a hágai Nemzetközi Választott Bírósághoz hasonló, landósított, részrehajlatlan alakban. B) Az Unió működése a háború alatt és után. Az Uuio a háború alatt három csoportra szakadt: semlegesekre, antantokra és központiakra. Működése csak a központi főtitkárság tevékenységére, később a semlegesek, főleg az északi semlegesek (Svédország, Norvégia, Hollandia, Dánia) működésére szorítkozott. A háborúskodó felek nem voltak közös munkára kaphatók: az Unióval együtt dolgozók azonban erősen békebarát-irányban dolgoztak. A főtitkárság egy művet is adott ki „A tartós béke feltételei" címen. Egyéb békeszervezetekkel a háború alatt az Unió a semlegesség legszigorúbb betartásával vette csak fel az összeköttetést és mindig ügyelt arra, hogy a három különféle érdekcsoport együttesen képviselve legyen azokon. Ily jekintélyes békeszervezet volt a Hágában 1915-ben alapított „Organisation centralc pour une paix durable" (a tartós béke központi szervezete). Alig múlt el a háború, 1919 február havában, a belga interparlamentáris csoport oly határozati javaslatot fogadott el, mely egyrészt megpecsételte a főtitkárság békebarát működését, másrészt oly interparlamentárius Unió alapítását sürg_eti, amelybe a legyőzöttek nem lennének sose felvéve, a semlegesek is csak később, ha bizonyos feltételeknek eleget tesznek. Általában a szövetséges és társult hatalmak csoportjából állt volna az új Unió. A válaszok, amiket a többi csoport a belga javaslatra adott, általában azt tartalmazták azonban, hogy nem tartják az oly Uniót létjogosultnak, amely nem az összes államokat fogadja magába s hogy egyébiránt is az Unió alapszabályai egyes csoportok kizárására vagy elkülönítésére semmi jogi támpontot nem adnak. A főtitkárnak, Chr. L. Langc-nck pedig a legelső főtanácsi ülés nemcsak bizalmat, hanem a legteljesebb elismerését szavazta meg rendkívüli ügyes és semleges ügyviteléért.