1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Hegymegyei Kiss Pál dr. - Heinrich Ferenc
B4 Károlyiék által tervezett választásokon, amelyeken a szociáldemokrata párt halálos csapást veit mérhetni a polgárságra, a lorradalnii és köztársasági rendszert megbuktassa. Jtieinrioimek a többi pártok vezéreivel egyetemben siKerült megteremtenie a polgári pártok közös irontjáí, ámde a választások elmaradtak s a „köztársasági' kormáry ÍDID márciusában átadta a hatalmat a kommunistáknak, akik, mikor hozzáxogtak a polgári túszok összeszedésehez, ot is letartóztatták s előbb egy hónapig a Markó-uteai fogházban, utóbb pedig a Gyűjtőfogházban őriztek. Másodszor is ellögták, de akKor iiarnarosan kiszabadult. Ekkor lement Balatonfoldvarra, azt tervezve, hogy ott várja ki a rémuralom végét. Ámde Szamuely ott is utóiérte s három nappal a kommün összeomlása előtt elküldte érte a pribékjeit. Csak a véletlenen múlt, hogy szándekát végre nem hajthatta. Három nappal később Szamuely, üldözői elől menekülve, golyót röpített a fejtbe, ő pedig tizennégy nap múlva az ellenforradalmi kormány kereskedelmi minisztere lett. Még Balatonföldváron tartózkodott, amikor Friedrieh István felajánlotta neki a kereskedelmi tárcát az elnöklete alatt megalakult kormányban. Elfogadta a megbizást s tagja volt a Eriedrich kormányának szeptember 17-ig. Az ö nevéhez fűződnek a magyar közgazdaság uj életre éledésének első kísérletei. Friedrieh István kormánya a nyugati hatalmak budapesti képviselői előtt nem volt rokonszenves. Ok is, a románok is számos akadályt gördítettek az útjába. Az entente oly kabinetet akart (ugyanaz az entente, mely hallgatagon tűrte a kommunista uralmat, most azonban mindenképen beleavatkozott Magyarország belügyeibe), melyben Magyarországminden társadalmi róí'ege képviseletet nyerjen s mert a Eriedrich-kormáuyt nem tekintette ilyennek, meg is tagadta tőle az elismerést. Ekkor Heinrich a miaisztertanácstól megbizást kapott egy koncentrációs kabinet megalakítására s ennek a megbízásnak ő meg is felelt. Listája, melynek élén az ő neve szerepelt 1 , mint miniszterelnök s melyet az entente képviselőinek bemutatott, jó benyomást tett reájuk és Hednrichnek kilátásba helyezték, hogy megbízóiknál kieszközlik az uj kormány elismerését. Különféle nehézségek miatt az elismerés késett s közben a helyzetben oly eltolódás állott be, mely őt arra kényszeritette, hogy megbízását visszaadja a minisztertanácsnak. (Ez a lista mind a mai napig nem került nyilvánosságra.) Néhány nappal később Grünn János pénzügyminiszterrel és Baloghy György igazságügyminiszterrel együtt ki is lépett a kabinetből (szept. 17.) s visszavonult Balatonföldvárra. Időközben újra feléledt az általa alapított Polgári Párt s ő most arra törekedett, hogy a Polgári Párt, a volt Nemzeti M~unkapárt s a 48-as függetlenségi Kossuthpárt fúziója révén nagy szabadelvű polgári pártot hozzon létté. Miközben ő Balatonföldváron tartózkodott, megbízásából Hegedűs Lóránt, a későbbi pénzügyminiszter folytatta ezt az akciót, mely azonban nem vezetett a kitűzött célhoz,
