1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Rakovszky István

149 közbenjárására a városlődi faipari erdőségbe került esőszi alkalmazásban. Itt rejtegette Ugrón Gábort, akivel együtt szenvedte át az üldöztetés napjait. A kommunizmus letörése után erélyesen állást foglalt minden szélsőséggel szemben ugy a vármegyeházán, mint a társadalmi életben. Vármegyeházai szereplése miatt hosszadalmas katonai becsületügyi eljárás indult meg ellene. A huszonkét tisztből álló testület, amely előtt nyíltan köztársaságinak vallotta magát (ezért indult meg ugyanis ellene az eljárás), őt egyhangúlag igazolta. Alig fejeződött be ez az ügye, nyomban másik hasonló követte azért, mert egyizben katonai hallgatóság előtt olyan kijelentést tett, hogy csak egyfajta becsületet ismer, becsülete csak egy fórumra, lelkiismeretére van berendezve s amit mint polgár megengedhetőnek vél, azt tiszti minőségében is ilyennek tartja. Azonban még mielőtt az uj eljárás befejeződött volna, tiszti rangjáról lekiJszÖnt s ennek okát részletesein sorolta fel a hadügyminiszterhez intézett s annak idején több lapban leközölt nyílt levelében. Eainprechtnek főérdemo van abban, hogy nehéz időkben fellépésével elejét vette vármegyéjében minden féktelenségnek és szélsőséges mozgalom fejlődésének. A veszprémi kerület választóközönsége minden bizonnyal ezirányu érdemeit óhajtotta honorálni, amikor mandátumát pártonkívüli programmal Bernolák Nándor akkori munkaügyi- és népjóléti miniszterrel szemben 1201 szótöbbséggel neki juttatta. Az indemnííás tárgyalásainál elmondott nagy beszédében a köztársaság ál lamforma hívének vallotta magát. Rakovszky István (Szécsényi kerülőt.) 1858 június 16-án született Bécsben. Pozsonyban végezte középiskolai tanulmányait s miután a pozsonyi jogakadémián abszolutóriumot kapott, katonai pályára lépett, betegsége miatt azonban rövidesen ki kellett lennie a hadsereg kötelékéből. Betegsége ellen Olaszországban keresett és talált gyósryulást. Hazatérte után Liptóban telepedett meg, ahol csakhamar élénk és jelentős szerepet játszott a vármegye ellenzéki közönségének mozgalmaiban s amikor az egyházpolitikai reform idején az országgyűlési néppárt az ő közreműködésével megalakult, neve az országos politikában is ismertté vált. 1896-ban lett tagja a képviselőháznak s nemsokára vezérszónoka lett pártjának, melyet akkoriban ő képviselt a közösügyi delegációban. Pártja nevében ő irta alá az ellenzéknek 1899 február 26-án Széli Kálmánnal kötött paktumát. 1901-ben két kerületben is megválasztották, Csornán és Zsámbokrétou. A csornai mandátumot tartotta meg s ezt a kerületet képviselte aztán egészen az 1918-ban bekövetkezett összeomlásig. A régi országgyűlés képviselőházában egyike volt a legnagyobb sulyu ellenzéki politikusoknak s mint ilyennek nagy érdemei vannak az összeférhetetlenségi