1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Rakovszky István

150 törvény megalkotása körül. 190:5-ban az országgyűlési néppárt alelnöke lett, a koalíció uralomrajulását megelőző időben igen nagybefolyásu tagja volt a szövetkezett bal párt vezérlőbizottságának, 1905—1910-ig pedig a. képviselőház alelnöke volt. Ö elnökölt a Ház azon emlékezetes ülésén, mely az országgyűlést feloszlató királyi kéziratot az ő indítványára felbontatlanul küldte vissza Nyiry Sándor kir. biztosnak. 1907-ben a király valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki. A koalíció felbomlása, után 1909 szeptemberében lemondott alelnöki állásáról, de novemberben újra megválasztották erre a méltóságra. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített, a Ház háborús szesszióiban azonban tevékeny részt vett s ő indítványozta elsőnek már 1916-ban a hősök választójogának törvéwybeiktatását. Mikor pedig az ellenzék a külügyek és hadügyek vezetésében történt hibák láttára azt követelte, hogy ez ügyek vitelére neki fokozottabb befolyás engedtessék s Tisza István gróf ehhez a követeléshez hozzájárult, Apnonyi Alberttel és Aiulrássy Gyulával ő is tagja volt az ellenzéki ellenőrző bizottságának, melynek működése Burián István báró akkori külügyminiszter passzív ellenállásán meghiúsult. Az összeomlás után visszavonult a politikai élettől, a proletárdiktatúra alatt pedig a vörösök fogva tartották s összes politikai iratait elkobozták. A proletárdiktatúra letörése után jelentékeny része volt a keresztény nemzeti irányzat megteremtésében s az általános nemzetgyűlési választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés programmjával kanott mandátumot Veszprémben. A nemzetgyűlés megalakulásakor elnökévé választotta. Mint házelnök erélyes, éber és pártatlan őre volt a házszabály oknak s sok tapintattal s az összes pártok bizalmától övezve vezette a Ház sokszor felette szenvedélyes tanácskozásait. Később mégis a házszabályok kezelésének módja volt az. ami konfliktusba keverte a kormánnyal s a kisgazdapárttal. A konfliktus az elnöki székből való távozásával végződött. 1921 nyarán Beniczky Ödön, volt belügyminiszter a felszólalások és kinos természetű interpellációk esrész sorozatával támadt neki a kormánynak. A Házban viharos jelenetek játszódtak le s Rakovszky mindéin erejével azori volt, hogy a tanácskozás komolyságát és méltóságát megőrizze, mégis a kisgazdapárt s a kormány is ugy találta, hogy az elnök túlságosan enyhén kezelte a házszabályokat s oly témákhoz is hozzá engedte nyúlni Beniczkyt, amelyeket a házszabályok tilalmaznak. A konfliktus eleinte csak lappangott, hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált. A kisgazdapárt bizalmatlansága aztán utóbb oly méreteket öltött, hogy Rakovszky levonta ennek konzekvenciáit s lemonidott az elnökségről. Elnöklése utolsó napján Prónay Pál alezredes sértő tartalmú levelet intézett hozzá, amelyben megengedhetetlen módon kritizálta Rakovszky elnöki működését', amiért aztán Rakovszky a lemondását követő napon mentelmi bejelentéssel fordult a Házhoz.. A honvédelmi miniszter megtorlást ígért s néhány nap múlva