1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Báró Szterényi József

144 kinevezte erdélyi iparfelügyelővé, majd 1890 elején behívta a kereskedelemügyi minisztérium ipari osztályába. 1890-ben a Vilmos császár által összehívott első nemzetközi munkásvédelmi konferencián ő képviselte Magyarországot s azóta egyik vezető tagja a munkásvédelem nemzetközi szervezetének, s magyar osztályának elnöke is. 1892-ben iparoktatási miniszteri biztosi minőségben kezdette megalkotni a magyar iparoktatást, melyet külföldi mintára szervezett, majd megszervezte a magyar háziipart és megalapította a magyar iparfejlesztés rendszerét. 1898-ban osztálytanácsos és a kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési osztályának főnöke lett. 1901-ben miniszteri tanácsos. 1905-ben a kereskedelmi minisztérium, adminisztratív államtitkára és 1906-ban a koalíció uralomra jutása alkalmával Kossuth Ferenc mellett a Wekerle-kabinetben politikai államtitkárrá lett és ugyanakkor Brassó város II. kerülete országgyűlési képviselővé választotta. Ettől kezdve széleskörű parlamenti tevékenységet fejtett ki. A kereskedelmi tárcát az országgyűlésen a koalíció alatt tulajdonképpen ő képviselte. 1910-ben a Wekerie-kormány lemondásával egyidejűleg lemondott állásáról és a képviselőházban a pártokon kivül maradt. Hivatali működéséhez fűződik a kisipar és gyáripar nagyarányú fejlesztése. Nagymérvű kodifikacionális munkákat végzett. Az ipari kódex tizkötetü anyaggyüjteménye az ő munkája. Ezt a munkáját azonban a következő kormány mellőzte és így törvényerőre nem emelkedhetett. A szociális törvényhozás, a munkásbiztositásnak uj alapon való szervezése az ő munkája s a gyakorlati szociális politikát a magyar törvényhozásba ő vezette be. Széleskörű szociális tevékenységéből kiemelkedő az anya- és csecsemővédelem országos szervezése, melyet Apponyi Albert gróffai együtt évek óta vezet. 1918 januárban a Wekerle-kabinetben kereskedelmi miniszterré lett és még ez év áprilisában a király miniszterelnökké dezignálta, amely megbízatásáról azonban, minthogy a választójog körül a pártok közi megegyezést nem tudott létrehozni, lemondott. A király újból kereskedelmi miniszterré nevezte ki, 1918 október 31-ig maradt ebben az állásában. Közben a király ismételten felajánlotta neki a miniszterelnökséget, amire azonban nem vállalkozott. Az 1918 október 30—31-iki lázadás elmozdította állásától. Ekkor visszavonult a magánéletbe. 1919 február # 25-én a Károlyi-Berinkey-kormány elfogatta és Szentgotthárdra'internálta. A proletárdiktatúra 1919 március 26-án Szentgotthárdról felhurcoltatta a budapesti , gyűjtőfogházba, ahol május 2-ig volt fogva. Súlyos betegségére való tekintettel május 2-án fogoly gyanánt kórházba vitték, ahol a proletárdiktatúra bukásáig, augusztus 4-ig, mint politikai fogoly volt. Az 1920. évi nemzetgyűlési választások alkalmával Budapest VIII. választókerülete pótválasztáson Szemere György iróval szemben túlnyomó többséggel párton kívüli programmal nemzetgyűlési képviselővé választotta. Nagyarányú publicisztikai és szakirodalmi