1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Apponyi Albert

11 békekonferenciára szóló meghivást s a kormány a december hó 5-én megtartott minisztertanács határozatából most már hivatalosan is felkérte Apponyit az elnökség elvállalására. Apponyi vállalta a súlyos, szinte emberfeletti feladatot. A békebizottság 1920 január 16-án megalakult s az o vezetésével február 7-én megérkezett Parisba, Február 15-én vette át Neuillyben a békeokmányt s a következő napon február 16-án mondotta el a legfőbb tanács előtt hires ,,békeexpozéját", mely az egész világon feltűnést keltett. Ez a beszéd, mely világraszóló elokvenciájával és megdönthetetlen igazságú tartalmával felnyitotta a legfőbb tanács szemét, egyik legnagyobb sikere volt Apponyinak, bár az ántánt ugy elkötelezte magát kisebb fegyvertársainak, hogy a legfőbb tanács e kötelezettségen nem tudta túltenni magát. Később Apponyi, amikor kiderült, hogy a legfőbb tanács dacára az időközben támadt jobb belátásnak nem volt hajlandó a szerződést módosítani, lemondott nehéz tisztéről, melynek viselésével örök hálára kötelezte nemzetét. Mint emlékezetes, a szerződést Bénárd 'Ágost dr., a Huszárkormány népjóléti minisztere irta alá. Időközben régi kerülete, a hűséges Jászberény a nemzetgyűlés tagjává választotta. Apponyi pártokon kivül maradt s a politikai életre hatást gyakorolni nem igyekezett, mégis valahányszor felszólalt, szavának mindig rendkívüli súlya volt, ha nézetei nem egyeztek is meg az uralkodó politikai irányzattal. 1920 őszén feltűnést keltő beszédet mondott Jászberényben, amelyben óvott a szélsőségektől, a megértés és a kiengesztelődés politikáját hirdette s a politika aktuális kérdéseiről a legnemesebb liberalizmus szellemében nyilatkozott. A konszolidáció ezzel a beszéddel vette kezdetét. 1921 májusában ünnepelte hetvenötödik születésnapját és ezzel együtt közéleti tevékenységének ötvenedik évfordulóját. , Eletének e nevezetes napján rendkívül meleg, valósággal túl- * áradó ünneplésnek volt tárgya. A nemzetgyűlés neki szentelte május 26-iki ülését, a következő napon pedig a kormányzó, a főváros és az egész ország közönsége ünnepelte a „legnagyobb élő magyart", aki nemes egyszerűséggel és szerénységgel köszönte meg a nem várt és nem keresett ünneplést. Legutóbb Genfben járt, ahol igen nagy sikerrel vett részt a népszövetséget előkészítő nemzetközi bizottság tárgyalásain. A bizottság egyik alelnökévé is megválasztotta. Ez alkalommal felkereste a Svájcban élő királyt is, aki őt az aranygyapjas-rend. lovagjává nevezte ki. Neve a külföldön, Amerikában, csakúgy mint Európában, már régóta közbecsülésben áll. Mindenütt Magyarország reprezentatív államférfiának és a világ egyik legnagyobb szónokának ismerik, aki angolul, franciául, olaszul és németül