1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Apponyi Albert

lü képviselőház nyilt ülésén lemondottak megbizatásukról. A harc a képviselőházban most a választójog körül folyt. Apponyi egyike volt az elsőknek, aki a nagy véráldozatok után, amelyeket a magyar nép a háborúban hozott, a választójog demokratikus kiterjesztését követelte. Tisza István, a miniszterelnök nem engedett, de mikor 1917 áprilisában megjelent a király kézirata a választójog tárgyában, Tisza pozíciója megrendült és hamarosan távozni volt kénytelen. Az utána következő Eszterházy-kormányban, majd a két háborús Wekerlekormányban Apponyi kultuszminiszter lett. Vázsonyival együtt távozott a kormányból 1918-ban nyár derekán. A Károlyi rezsim idején teljesen visszavonult a közélettől, a diktatúra elől pedig menekülni volt kénytelen. A vörösök nem engedték vasúton elutazni a fővárosból: kocsin menekült s egyideig Fejér megyében s a Dunántúl más vidékein bujdosott, mig végre nagynehezen sikerült átjutnia a Dunán, eberhardi birtokára, ott élt sokáig a diktatúra összeomlása után is és csak 1919 novemberében jött haza, amikor az ántánt budapesti főmegbizottjának, Sir Clerknek kezdeményezésére megindult kibontakozási tárgyalások jelenlétét nélkülözhetetlenné tették. „Vállalni fogom, amit a sors nekem szánt", mondotta hazajöttekor, „ugy, hogy vállalkozásom eredményes is legyen." Mikor pedig megkérdezték, mi a felfogása a keresztény nemzeti irányról, azzal felelt, hogy aki őt ismeri, ismeri ebbeli felfogását is, majd hozzátette: „Az én kereszténységem nem ismer sem felekezeti gyűlölséget, sem fajgyűlöletet, az üldözés pedig nem politika." Jelenléte láthatóan erősebb lendületet adott a kibontakozási tárgyalásoknak, amelyek egy koncentrációs kormány alakítását célozták. A tárgyalások már-már oly fordulatot vettek, hogy ő alakítja meg a koncentrációs kormányt, amire' ő maga egyébként sohasem ' törekedett, amikor ez a kombináció a kereszténynemzeti egyesülés ellenállásán az utolsó pillanatban meghiúsult. November 18-án, a Clerk elnöklete alatt tartott utolsó pártközi konferencián mondotta e párt megbízásából Ereki Károly, a Friedrich-kormány közélelmezési minisztere, hogy egy Apponyikormányt nem támogathatna. „Végre egy őszinte szó ! felelte Apponyi indulattól reszketve, „ezt előbb is megmondhattátok volna; ezért kár volt engem zaklatni" s otthagyta tanácskozást, mely azután a Huszár-kombináció előterébe jutásával végződött. Apponyi most újra visszavonult az aktuális politikától és a béketárgyalások előkészítésének szentelte minden munkáját, miután a közóhajnak engedve már előbb kilátásba helyezte, hogy elvállalja a Parisba küldendő békeküldöttség elnökségét. December 2-án vette kézhez Huszár Károly miniszterelnök a