1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Rakovszky István

111 szolgálta le s a 12. huszárezred t. hadnagya lett. 1891-ben tiszteletbeli szolgabíró lett, egy évvel később pedig a putnoki kerület függetlenségi és 48-as programmal képviselőjévé választotta. A függetlenségi párt kettészakadása után egyik részhez sem csatlakozott, csak később lépett be a 48-as alkotmánypártba. A háborúban mint tartalékos főhadnagy vett részt. 1892 óta képviseli a putnoki kerületet, amely a nemzetgyűlési választásokon is képviselőjévé választotta az országos kisgazdapárt programmjával. Később a kisgazdapártból kilépett s azóta a disszidens csoport tagja. A közigazgatási bízottság elnöke, a közgazdasági bizottság tagja. Rakovszky István. (Veszprém.) 1858 június 16-án Bécsben született. A középiskolát Pozsonyban végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után katonai pályára lépett, de megbetegedvén, kilépett a katonaság kötelékéből és gyógyulás céljából Velencébe utazott. Hazatérve, Liptó megyében telepedett le, ahol az ellenzéki pártokhoz csatlakozva, a megyei életben szerepet kezdett játszani. Az egyházpolitikai küzdelmek alatt nagy része volt a' néppárt megalakításában; számos néppárti gyűlésen elnökölt. Cs. és kir. kamarás. A képviselőházba 1896-ban került és nemsokára .vezérszerephez jutott a néppártban. A delegációban is helyet foglalt pártja megbízásából és ott szintén az ellenzéki irányt képviselte. 1899 február 23-án a néppárt nevében o irta alá a Széli-kormánnyal kötött paktumot. 1901-ben Csornán és Zsámbokréten választották meg s o az előbbi kerületet tartotta meg. Egyik harcosa volt az összeférhetetlenségi törvény megalkotásának és az Adria tengerhajózási társasággal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló javaslat ellen folyt vitának. 1903 óta az országgyűlési néppárt alelnöke. Tagja lett a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának. Az 1905-iki általános>álasztások alkalmával a csornai kerületben ismét megválasztották. 1905-től 1910-ig a képviselőház alelnöke volt. Ő elnökölt az 1906 február 19-iki ülésen, amely az általa beterjesztett indítványhoz képest a feloszlató királyi kéziratot felbontatlanul küldte vissza küldőjének, Nyíri Sándor királyi biztosnak. Az 1906-iki általános választások alkalmával régi kerülete egyhangúlag újra megválasztotta. Ekkor ismét a képviselőház alelnöke lett. 1907-ben a titkos tanácsosi méltóságot kapta. A koalíció felbomlása után 1909 szeptember végén az alelnöki állásról lemondott; novemberben a függetlenségi párt kettészakadása után újból megválasztották. 1910-ben Cziráky József gróf pártonkívüli jelölttel szemben nyolc szavazattöbb-