1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Héderváry Lehel - Hieronymi Károly

194 minlaszerü gazdasággá fejlesztette. A közügyekben mindig élénken vett részt, több pénzintézet és társadalmi egyesület élén, később a szövetkezeti életben. Tuhjdonosa és főszerkesztője a magyar kisbirtokosság közlönyének a „Magyar Lobogó" politikai hetilapnak. Szabó István orsz. képviselővel megalakította a függetlenségi 48-as gazdapártot ós megalapítója a Magyarországi Kisbirtokos Mezőgazdák Hitel- és Áruforgalmi Szövetkezeiének. A magyar kisbirtokosság mozgalmainak vezére s mint ilyen került be a független 48-as gazdapárt programmjávai a szigetvári választókerület képviselőjéül. HÉDERVÁRY LEHEL. (48-as Kossuth-párti. — Gödöllő kerület.) Újpesten, 1876. július 1-én született. Középiskoláit Budapesten, majd Rimaszombatban elvégezvén, a kolozsvári egyetemre került, ahol a jog- és államtudományok tudori oklevelét megszerezte. Ugyanott kezdette meg politikai szereplését is. 1900 tói 3902-ig ugyanis „Újság" cimmel politikai napilapot szerkesztett, mely lap Erdélyben a Kossuthpárt hivatalos orgánumává lett. E lap élén különösen a nemzetiségek által élesztett magyarellenes kulturális és közgazdasági agitáció ellen fordult s ugyancsak a telepítés előkészítésében s az ezzel kapcsolatos székely kérdésben alapvető munkálatokat teljesített. Lapjának a nemzetiségi törekvések elleni agresszivitásából kifolyólag a román liga megbizoítaival nem egyszer fegyveresen is szembeszállott. 1901-ben Somlyóvásárhelyen lépett fel függetlenségi programmal, de Pékár Gyula volt szabadelvűvel szemben kisebbségben maradt. Az 1905. és 1906-iki választásoknál Gödöllőn mandátumot nyert. Az idén két ellenjelöltje volt. Héderváry 193|2, Gaál 453, Bokányi Dezső 291 szavazatot kapott. HIERONYMI KÁROLY. (Nemzeti munkapárti.) Született 1836. október 1-én Budán. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban, Nagyszombatban és Budán végezte. A műegyetemről kikerülve, építészeti növendék lett Buda városánál, ez állásától csakhamar megvált, s mint tagositó mérnök működött Máramarosmegyében 1861-ig, amikor is Máramarosmegye főmérnökévé választották. 1867-ben Mikó Imre gróf közlekedésügyi miniszter mellé elnöki titkárrá neveztetett ki. 1868-ban osztálytanácsos, 1872-ben miniszteri tanácsos lett, ugyanezen évben megbízatott az államtitkári teendőkkel. 1874. október 20-án államtitkári helyettessé neveztetett ki. 1875-ben a zsombolyai kerület képviselővé választotta. E kerületet tizennyolc évig képviselte. 1882-ben megvált államtitkári állásától és az osztrák-magyar államvasutak magyarországi vonalainak igazgatósági elnöke Jett, mely állást a társaság magyar vonalainak megváltásáig birta. Ő Felsége akkor a II. osztályú Lipót-renddel tüntette ki. Önálló müvein kivül számos kisebb értekezése jelent meg a „Magyar Mérnök- és ÉpitészEgylet Közlönyéi-ben, mely egyesületnek eleinte igazgatója, azután titkára és közel tiz évig alelnöke, végre elnöke volt. Gajzágó Salamon