1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Bay Lajos - Bánffy Dezső báró

156 len magyar főúr, aki tengeri hajók tulajdonosa volt és tengeri kereskedelmei űzött. Az irodalomban számos közgazdasági és tengerészeti cikkel szerepelt, ujabban pedig politikai cikkeivel tűnt fel. Igazgatósági tagja volt az „Adria" magyar tengerhajózási vállalatnak, s az ezredéves kiállításon a tengerészet: és közlekedési csoportok elnöke és a biráló bizottságnak is tagja volt. Császári és királyi kamarás. Képviselővé első ízben Fiume város választotta meg 1892-ben. Négy évvel később ugyancsak Fiúméban, 1901-ben, valamint 1905-ben is a zurányi kerületben nyert mandátumot. Az utolsó előtti országgyűlésen szóvivője volt a köztisztviselők helyzetének javítását célzó törekvéseknek. Az 1909-iki nagy válság idején a bankmozgalom vezetője s rövid ideig a képviselőház alelnöke is volt. A szekszárdi kerület választotta meg heves küzdelem után 1559 szóval Szabó Károly 1498 szavazata ellenében. BAY LAJOS. (Nemzeti munkapárti. — Diósad kerület.) Született 1872-ben Nagybányán. Előbb jogi tanulmányokat folytatott Budapesten és Kolozsvárott s azok befejezése után Nagybányán gazdálkodott. Szülővárosa két izben választotta képviselőjévé, először 1901-ben, másodszor az 1905-iki választásokon. Mind a két izben szabadelvű agrárprogrammal. A iegutóbbi cikluson nern volt tagja a parlamentnek. Az 1910. júniusi képviselőválasztások alkalmával a diósadi kerület munkapárti programmai képviselőjévé választotta. Bay 1772, elenfele Vaska Gyula 1231 szavazatot kapott. BÁNFFY DEZSŐ BÁRÓ. (Pártonkívüli 67-es. — Szeged I. kerület.) 1843. október 28-án született Kolozsváron. Itt végezte a gimnáziumot ás jogot is itt hallgatott. A berlini és lipcsei egyetemet is hallgatta, ahol főleg az államtudományokkal foglalkozott. 1864-ben nagyobb külföldi utat tett. 1875-ben követte Tisza Kálmánt a fúzióba, ki öt Belső-Szolnokmegye főispáni székébe hivta meg s egyszersmind kinevezte kővárvidéki főkapitánynyá is. 1876-ban a megyéken eszközölt kikerekitések után az egyesült Szolnok-Dobokamegye kormányzását vetto. át. Választás utján a főrendiház örökös tagja lett. 1883-ban Beszterce-Naszódmegye főispánjává is kineveztetett. 1890-ben lemondott a főispánságról. Mint a szilágysomlyói kerület 1892-ben megválasztott képviselője, a Ház többsége képviselőházi elnökké választotta. Ez évben lett valóságos belső titkos tanácsos is. A Wekerle-kormány lemondása után 1895. január 15-én miniszterelnökké neveztetett ki. Kabinetje a még függőben volt egyházpolitikai törvényjavaslatokat törvényerőre emelte. Az ezredéves ünnepségek alkalmával Ő Felsége a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta neki. Kormánya azonban 1898. őszén az ellenzék obstrukciója folytán nehéz helyzetbe jutott. Az év utolsó napján még sem költségvetése, sem indemnitása nem volt. Szilágyi, a Ház elnöke lemondott, a disszidensek kiléptek a szabadelvüpártból,