1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Müller Kálmán báró - Nyáry Jenő báró

J IS szolgálataiért legfelsőbb elismerésben részesült, 1899-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta, 1904-ben pedig főrendiházi tag lett. 1892. óta a temes-béga-völgyi vizszabályozó társulatnál mint miniszteri biztos működött. 1906. március 21-én valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. (Temesvár.) MÜLLER KÁLMÁN BÁRÓ. Született 1849. március 8-án Pesten, hol középiskolát végzett és két évig egyetemi hallgató volt. Egyetemi tanulmányait Bécsben folytatta és itt 1869-ben nyert doktori oklevelet. Bamberger íanár mellett először gyakornok, később tanársegéd lett. 1873-ban tanulmányutat tett külföldön. 1874-ben Budapesten orvosi gyakorlatot kezdett. 1879-től négy évig mint miniszteri megbízott az építészeti egészségügyről és a baleseteknél való első segélynyújtásról a műegyetemen előadásokat tartott. Levelező tagja a „Societé de médecine publique et d'higiene professionelle"nek és elnöke az orvosok orsz. segítő-egyesületének, valamint a budapesti orvos-egyesületnek. 1881-ben a Rókus-kórház id. primáriusa és járványkórházi főorvosa lett, 1887-ben kinevezték a Rókus-kórház főorvosává és a balparti kórházak felügyelőjévé; kevéssel előbb rendkívüli tanár lett a budapesti egyetemen. 1883-tól két évig az orsz. szünidei tanfolyam titkára, 1891-ben az orsz. orvos-nyugdijegyesület elnöke és 1892-ben az orsz. közegészségügyi tanács alelnöke lett; ez utóbbi minőségében a kolera alkalmával annak elfojtása körül nagy sikerrel működött. 1897. óta elnöke e tanácsnak. 1897-ben miniszteri tanácsosi címet kapott. Tiszteletbeli Jőorvosa több megyének, tagja számos bel- és külföldi egyesületnek. Ő Felsége 1901. december 22-én főrendiházi taggá nevezte' ki. 1909-ben pedig a bárói méltósággal tüntette ki. Nagy feltűnést keltett az a ténye, hogy 1910-ben váratlanul lemondott a kórházak felügyelőségéről. Ezzel a tettével úgyszólván kényszeríteni akarta a fővárost, hogy a tűrhetetlen kórházi viszonyokon — melyek miatt Müller báró évek óta mindhiába szólalt fel újra meg újra, — végre gyökeresen segítsen. (Budapest, ÍV., Váci-utca 4.) NYÁRY JENŐ BÁRÓ. Bagonyán, 1836. február 29-én született. A budapesti egyetemen a bölcsészetet és a jogot hallgatta, s e mellett kiváióan érdeklődött a régészet iránt. Nógrádmegyében, pilinyi birtokán nagyterjedelmü őstemetöt fedezett fel és ásatott ki. Ezutánt további kutatások céljából Rómer Fióris társaságában bejárta az egész Felsőmagyaiországot és ásatásokat eszközölt. Kutatásai eredményét a szaklapokban tette közzé, leginkább az „Archeológiai Közleményekében. 1864-ben cs. és kir. kamarás lett, 1867-ben pedig a koronázáskor, minta koronát vivő orsz. küldöttség tagja, aranysarkantyús vitézzé avattatott fel. Hét évvel később a földmivelésügyi minisztériumhoz titkárrá, majd pedig 1880-ban osztálytanácsossá ^neveztetett ki. Másodelnöke az országos régészeti és embertani társulatnak, a heraldikai és genealógiai társulatnak és a gömörmegyei muzeumegyestiletnek, s ezeken kivül buzgó