1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Kemény Kálmán báró - Korányi Frigyes báró

113 tett ki és kevéssel utóbb főrendiházi tag lett. 1896-ban Kódmezővásárhely főispánságáről leköszönt és mintegy 10 éven át ezután csak Szeged főispánja volt. 1898-ban a Lipót-rend lovagjává lett, 1905. február 18-án történt nyugdíjaztatása alkalmával belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. (Budapest, IV., Vadászkürt-szálloda. — Szeged.) KEMÉNY KÁLMÁN BÁRÓ. 1838. június 7-én született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait magánúton a szülői háznál végezte, a jogot Marosvásárhelyt Bécsben és Berlinben hallgatta és fejezte be. Külföldről hazatérve, nőül vette Bánffy Polixéna bárónő palotahölgyet és egy ideig gazdálkodással foglalkozott. 1872-ben a szászrégeni kerületnek lett képviselője. A fúzió alkalmával, 1875-ben a szabadéivüpárt hivei közé lépett. A képviselőháznak 1885-ig volt tagja. Ugyanez év május 16-án Alsó-Fehérmegye főispánjává neveztetett ki, mely állásáról 1895-ben köszönt le. A főrendiháznak a múlt cikluson alelnöke volt. Valóságos belső titkos tanácsos, csász. és kir. kamarás, a marosvécsi hitbizomány megalapítója. (Budapest, VI., Andrássy-ut 98. — Marosvécs.) KORÁNYI FRIGYES BÁRÓ. Született 1828. december 20-án, Nagykállón. 1866. óta a budapesti egyetemen a belgyógyászat nyilv. rendes tanára. 1886/7. tanévben egyetemi rektor volt, 1868-ban a közegészségügyi tanács tagja, 1880-ban másodelnöke és 1892-ben elnöke lett, majd pedig az igazságügyi orvosi tanács élére állíttatott; 1900-ban a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki a király. A budapesti kir. orvosi egyesület, az 1894-iki higiéniai és demográfiai kongresszus higiéniai osztályának, a millennáris kiállítás 4-ik csoportbizottságának, az orvosi kar kőrodai bizottságának és az országos közegészségügyi társulatnak elnöke volt; az 1899-iki berlini tuberkulózis-kongresszus tiszteletbeli, az 1890-iki bécsi belgyógyászati kongresszusnak pedig helyettes elnöke; a törvényszéki orvosi vizsgáló-bizottságnak és a kir. igazságügyi orvosi tanács elnöke, a budapesti kir. orvos-egyesület alapító-, a tudományos Akadémia, a bécsi cs. és kir. orvos-egylet, a berlini „Vérein für innere Medizin"-nek levelező-tagja, rendes tagja továbbá a londoni International-Investigation Comitée, valamint a német belgyógyászok kongresszusának, tiszteletbeli tagja az országos balneologiai egyesületnek, a párisi „Societé de therapeutique"-nek, a zágrábi orvos-egyesületnek, az orvostanhallgatók segélyegyesületének; alapitó tagja a kir. természettudományi társulatnak és a magyar orvosi könyvkiadó társulatnak, ez utóbbinak igazgatóságában is részt vesz; elnöke a vörös keresztegylet egészségügyi bizottságának, alelnöke a tüdőbetegek szanatóriumegyesületének, tiszteleti tagja a József főherceg-szanatórium-egyesületnek és az „Internationales Kontrolbureau zur Bekampfung der Tuberkulose" egyesületnek. Pestmegye törvényhatóságának virilis jogon tagja. Több mint száz orvosi munkát irt, melyek nagyrésze németül 8