1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Lánczy Leó - Ludvigh Gyula

114 is megjelent Bécsben, Berlinben és Lipcsében. Angol-, Francia- és Németországban nagy tanulmányutakat tett. Tulajdonosa a II. oszt. vaskorona-rendnek. (Budapest, VII., Erzsébet-körut 56.) LÁNCZY LEÓ. 1852-ben született. Pályáját az Angol-Magyar Bank szolgálatában kezdte, később a Magyar Általános Földhitel Részvénytársasághoz került, melynek vezérigazgatója is volt. 1881-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója lett és ezen minőségében a kereskedelmi és ipari vállalatok hitelének fejlesztése érdekében tevékenyen munkálkodott és a magyar záloglevélhitel fejlesztésével az olcsó külföldi tőkéket az országba vonta. Működésével a magyar bankügyek uj irányának vetette meg alapját, mely a budapesti pénzpiacot Bécstől függetlenítette és a külföldön is érvényre emelte, de eíőmozditotta a hazai ipar és kereskedelem, különösen a főváros építkezésének fejlődését. Erdemei jutalmául 1891-ben a vaskorona-rendet kapta. 1893-ban mint a csacai kerület képviselője a valutarendezés tárgyalásánál tartóit feltűnést keltő beszédeket. Több iparvállalatot létesített, kőztük a Magyar helyiérdekű vasutak részvénytársaságot. A millennáris kiállításon a pénzes hitelügyi csoport rendezése körül kifejtett tevékenységeért Ö Felsége a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki."majd pedig 1900. december 4-én udvari tanácsossá neveztetett ki. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának 1893. óta elnöke és ezen intézményt nagy tekintélyre emelte. A kamara ügyeit oly szellemben vezeti, hogy a szabad verseny érvényre jutása mellett a nemzetközi forgalomban a magyar nemzeti irány is kifejezésre jusson. Állásában, a kamara élén minden aktuális gazdasági kérdéssel foglalkozott és sok esetben a kormánynak szakszerű emlékiratokat terjesztett be; a kamara uj házának felépítése is az ő buzgalmának eredménye. Főrendiházi taggá 1905. február 9-én neveztetett ki. (Budapest, VI., Nagy János-utca 13.) LUDVIGH GYULA. Született Szepesbélán, 1841-ben. Atyja Ludvigh János, a kitűnő publicista, a szabadságharc alatt képviselő, majd kormánybiztos volt, aki" a szabadságharc leverése után Haynau által halálra ítélve, külföldre menekült. Belgiumban tanult, 1867-ben a vasútnál osztály mérnök lett, 1868-ban kiküldték a francia és belga vasutak tanulmányozása végett, 1872-ben vasúti felügyelővé neveztetett ki és e minőségében a törökországi vasutakat tanulmányozta, 1881-ben a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium ut- és középitészeti, majd 1882-ben vasúti és hidépitészeti osztályának vezetője lett, 1883-ban pedig a magyar államvasutak igazgatósági tagjává. Az 1885-iki országos kiállításon rendezője volt a vasúti kiállítási csoportnak; 1887-ben miniszteri tanácsossá és az államvasutak elnökigazgatójává nevezte ki a király, 1903. óta főrendiházi tag. A Ferencz József-rend nagykeresztjének, a Szent Istvánrend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének és a II. oszt. vas-