1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Huszár Károly báró - Jósika Samu báró - Kállay Albert

112 valamint kitüntetéseket sem fogadott el. Körülbelül 26 évig az országgyűlés bizottságaiban buzgó törvényhozói munkát végzett és Ohyczy pénzügyminiszter megbízásából a kereseti adóról szóló, Szapáry gróf belügyminiszter felhívására pedig 1874: XXXIII. (választási) törvény első tervezetét dolgozta ki. 1874-ben az államháztartás rendezésére alakult 2l-es, 1875-ben pedig a felirati bizottságnak lett tagja, ez utóbbinak előadója is. Ezenkívül részint elnöke, részint jegyzője és tagja volt még több országgyűlési bizottságnak. 1878. végén Bosznia megszállása, miatt kilépett a szabadelvüpártból és mérsékelt ellenzéki (később nemzeti párti).lett. A nemzeti pártból 189í. április21-én lépett ki az egyházpolitikai javaslatok miatt. 1896-ban korára való tekintettel nem lépett fel többé képviselőnek. Főrendiházi taggá 1898. április 21-én neveztetett ki. (Budapest, VIÍL, Pannónia-szálloda. — Miskolc.) HUSZÁR KÁROLY BÁRÓ. Kolozsváron, 1859. június 12-én született. Az ősrégi kövesdi Boércsalád sarja, amely a kövesdi Huszár nevet bárói méltóságra emeltetésekor, 1728-ban vette fel. 1884. óta cs. és kir. kamarás. A magyarfüJpesi és az abafájai uradalmak birtokosa. Neje Nemes Mária grófnő. (Abafája, p. Szászrégen.) JÓSIKA SAMU BÁRÓ. • 1848. augusztus 23-án született Salzburgban. Tanulmányait Nagyszebenben, Parisban és Angliában végezte. Pozsonyban és Kolozsváron hallgatta a jogot. A közpályára lépve, 1870-ben Hunyadmegyében, két év múlva pedig Kolozsmegyében )etí tiszteletbeli főjegyző. A megyei politikai és társadalmi mozgalmakban részt vett, s a közigazgatási bizottságnak 1878. óta tagja volt. 1879-ben az erdélyi gazdasági egylet alelnökévé választotta. 1885. július 27-én Kolozsmegye főispánjává neveztetett ki, mely állásáról 1888. tavaszán lemondott, 1885-ben az erdélyi r. kath. státus 'alelnökévé és 1890-ben elnökévé választatott. 1887-ben a es. és kir. kamarás! méltóságot és 1888-ban a Lipót-rendet kapta, 1889-ben pedig a főrendiház tagjai sorába választotta. 1892-ben a kolozsi kerület képviseletét vállalta el, 1893. január 12-én belügyminiszteri államtitkárrá nevezte ki a király. Államtitkári állásáról 1894, május havában köszönt le. A főrendiházban megszavazta az egyházpolitikai javaslatokat. 1895. január 20-án Ő Felsége személye körüli miniszter és ugyanazon év december havában valóságos belső titkos tanácsos lett. Miniszteri tárcájától 1898. január 20-án megvált. (Budapest, IV., Bristol-szálloda. — Szurdok, Szolnokdobokam.) KÁLLAY ALBERT. Tanulmányait befejezvén, hivatalnoki pályára lépett és a belügyminisztériumban szolgált; mint belügyminiszteri titkárt, a Szeged újjáépítésére kiküldött kormánybiztos, Tisza Lajos mellé Szegedre helyezték át, majd pedig Szeged és Hódmezővásárhely főispánjává nevezte-