1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Daruváry Alajos

105 latnak előadója és részben megalkotója volt, mint képviselő a jogi törvényjavaslatok előkészítéséből, valamint a büntetőtörvénykönyv megalkotásából is kivette részét és előadója volt a kir. táblák centralizációjáról benyújtott törvényjavaslatnak is. 1876-ban gazdasági politikai kérdések miatt néhányadmagával kivált a szabadelvüpártból és e kérdésekben a függetlenségi párt álláspontjához csatlakozott. 1878-ban egyhangú választással ismét aradi képviselő lett, 1881-ben azonban vele szemben az ellenzéki Német Imre győzött és Chorin csak pár hó múlva jutott be a képviselőházba, a baksai választókerület mandátumával. 1884-ben a liberalizmus kérdésében támadt aggályai miatt a mérsékelt ellenzéki pártból kilépett és mint Aranyosmedgyesen megválasztott képviselő újból a szabadelvüpárthoz csatlakozott. 1885. óta több országgyűlési bizottság tagja volt, 1896-ban pedig a házszabályok revíziójára kiküldött bizottság elnöke lett; ez évben a bűnvádi eljárásról szóló, valamint több egyéb fontos törvényjavaslatnak előadója volt. Ugyancsak 1896-ban Szatmár város választotta meg képviselőjének Ugrón Gáborral szemben; 1897-ben a bűnvádi perrendtartás és az esküdtszéki eljárásról szóló törvényjavaslatnak előadója lett. 1899-ben a szabadelvüpártból kivált, melybe csak Széli Kálmán kormányra jutásaalkalmával lépett újra be. A salgótarjáni kőszénbánya r.-t. elnöke lévén, az összeférhetetlenségi törvény életbelépte alkalmával megvált a törvényhozói pályától. 1901-ben megalakította a Bánya- és Kohó vállalatok egyesületét. 1902-ben Szatmár város díszpolgárává választotta. 1902-ben alapította a magyar gyáriparosok orsz. szövetségét, melynek ügyeit nagy tudással támogatja és melynek elnöke is lett. Főrendiházi taggá 1903. január 1-én neveztetett ki. (Budapest, V., Sas-utca 14.) ^DARUVÁRY ALAJOS. Született 1826. október 23-án, Kalocsán. A jogi és bölcsészi pályára lépett; 1843-ban bölcsészettudori oklevelet nyert a pesti egyetemen. 1846-ban Temesmegyében aljegyző lett, és ez időtől fogva az igazságügyi pályán maradt. Kir. ügyész, törvényszéki bíró, kir. táblai, végre legfőbb itélőszéki biró, majd a kir. tábla, később pedig a Kúria tanácselnöke lett. Mint elismert jogásztekintély, részt vett a kereskedelmi- és váltótörvény kodifikációjában és mint ezen szakbeli itélőtanács elnöke, e törvény végrehajtását a kir. táblán és kir. Kúrián annak szellemében eszközölte is. — Erdemeit Ő felsége 1875-ben a Szent István-rend kiskeresztjével jutalmazta, 1876-ban Gödöllőn, mint bizalmi férfiú, jelen volt Rudolf trónörökös vizsgájánál. 1888. május hóban a kir. Kúria másodelnöke, és e méltósága révén tagja lett a főrendiháznak; ugyanez évben a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal és 1892-ben a Szent István-rend középkeresztjével tüntettetett ki. 1898-ban a főrendiház alelnöke lett, de betegeskedése miatt csak 2 évig viselte e méltóságot. 1896-ban a kolozsvári, 1901-ben a budapesti egyetem választotta tiszteletbeli jogtudorrá. Kúriai másodelnöki állásától 1893-ban vált meg, s ez időtől kinevezett tagja a főrendiháznak. (Budapest, IV., Ferencz József-rakpart 27. — Erdőtarcsa.)