1910-1918. évi országgyűlés Végváry Ferenc – Zimmer Ferenc, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915. Budapest, 1910.

Képviselőház - A képviselőház tagjai - Berzeviczy Albert

240 első demissziója és bekövetkezett újjáalakítása alkalmával 1894 június hóban megvált államtitkári állásától s azontúl a képviselőházban mint a pénzügyi bizottság és a delegáció tagja, majd a Bánffy-kormány megalakításától, vagyis 1895 januártól kezdve mint alelnök is működött. 1896 áprilisában ö Felsége belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Az 1896 őszén megtartott általános választások alkalmával ismét Budapest főváros VIII. kerületétől nyert mandátumot. A Ház alelnökének újra megválasztatván, bizottsági tagságot nem vállalt s csupán a felirati bizottság és a delegáció tagja volt. 1898-ban azonban az alelnökségről leköszönt, s bár a Ház újból megválasztotta, nem volt hajlandó e tisztet tovább viselni. Ezentúl a delegáción kívül ismét a pénzügyi bizottságban is működött s Csáky Albin grófnak főrendiházi elnökké történt kineveztetése után az ő helyébe a képviselőház közoktatási bizottságának ebuikévé és a magyar-horvát regnikoláris bizottság tagjává választották meg. Az 1901-ben összehívott országgyűlésre megint Budapest főváros VIII. kerülete választotta meg nagy többséggel. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportjának alelnöke s e minőségben úgy az 1896-i budapesti, mint az 1900-i párisi konferenciában tevékeny részt vett. Szilágyi Dezső halála é>ta a hágai nemzetközi választott bíróságban Apponyi Albert gróffal együtt Magyarország képviselője. 1903-ban tagja lett a Tisza-kormánynak, melyben a vallás- és közoktatásügyi tárcát vállalta el. Az 1905 januárban tartott általános képviselőválasztás alkalmából a budapest-józsefvárosi kerület újra öt tisztelte meg bizalmával. Miniszterségének mindjárt legelején nagyszabású akcióba fogott: elkészítette S be is nyújtotta a Házban a népoktatási törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, mely már az előkészítés stádiumában is igen nagy érdeklődést keltett és élénk vitára adott alkalmat. Széleskörű irodalmi működést fejtett ki ; írt politikai és társadalmi érdekű, valamint tanügyi vonatkozású cikkeket s szépirodalmi és művészeti tárgyú dolgozatokat egyaránt. 1894-ben nagyobb tanulmányt tett közzé Közművelődésünk és a harmadik egyetem címmel. Ügy szépirodalmi, mint esztétikai és művészettörténeti szempontból jelentős Itália című munkája. mely nagyarányú tanulmányok alapján ismerteti és fejtegeti