1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Dessewffy Sándor

19 mányi felügyelőjévé, majd a tudomány-egyetemen a hittudományi szakon helyettes tanárrá neveztetett ki. Négy évig viselte e kettős tisztet, s miután szigorlatait letette, 1869-ben teológiai tudorrá avattatott fel. Rövid idő alatt annyira megnyerte Simor herczegprimás tetszését, hogy mikor Simor a vatikáni konzíliumra Rómába utazott, kíséretébe öt is maga mellé vette. Rómából 1870. tavaszán tért vissza. Mikor Eötvös báró miniszter Samassa József akkori egyetemi tanárt a vallásügyi minisztériumhoz osztálytanácsossá nevezte ki. Samassa helyébe ő neveztetett ki egyetemi rendes tanárrá. Számos vallásos irányú irodalmi vállalatnak volt agilis munkatársa, s legnagyobb irodalmi szereplése főleg a nyolcz évig tartó egyetemi tanároskodása idejére esik. 1873-ban a „Religio" szerkesztését vette át, s a lapot magas színvonalra emelte. 1878-ban esztergomi kanonokká neveztetett ki és herczegprimási irodaigazgató lett, amely minőségben négy évig működött. 1882-ben osztálytanácsossá neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, s még ugyanezen évben neveztetett ki scardoui czimzetes püspökké is. 1884-ben miniszteri tanácsosi czimet és jelleget nyert. 1888. július 31-én Ő Felsége veszprémi püspökké nevezte ki, 1898-ban pedig valóságos belső titkos tanácsossá. 1901-ben a Ludovika-Akadémia zászlószentelési ünnepélyén ünnepi beszédet tartott. 1903-ban megjelent „Biró Márton naplója" czimü nagy munkája. Kiadta a „Monumenta Veszpremiensia" czimü forrásgyűjteményt, amelyből eddig négy kötet jelent meg. Pápai kamarás. 1905 júniusa óta tagja a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsának. (Veszprém.) Dessewffy Sándor, csanádi r. k. püspök. Dessewffy Antal, Temesmegye egykori alispánjának és az 1834—36 országgyűlés követjének fia, 1834. június 3-án, Pozsonyban született. Nevelését Temesvárott, a szülői háznál nyerte, s korán megismerkedett Déimagyarország akkori egyházi és világi előkelőségeivel. Középiskolai tanulmányait Kis-Szebenben, a piaristák kollégiumában, Kassán a premontreieknél, továbbá Gyöngyösön magánúton végezte. Egerben tette le az érettségi vizsgálatot 1852-ben, s itt votte fel a papnövendékek közé pártfogója, Bartakovics érsek. 1853-ban a budapesti központi papnevelő-intézetbe küldetett, s Budapesten fejezte be teológiai és egyetemi tanulmányait. 1857. augusztus 3-án áldozárrá szentletetvén, Füzes•2