1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906.

Főrendiház - XI. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Than Károly

168 mint Újbánya város bírája és egy czikluson át országgyűlési követe, utóbbi meg mint Esztergom főbírája és követe. Gimnáziális tanulmányait 1850—1858-ig Selmeczen, az ottani katolikus gimnáziumban, a jogot pedig 1858—62-ig a budapesti egyetemen végezte. 1864. elején ügyvédi diplomát szerzett és gyakorló ügyvéd lett. Irodáját azonban már a következő évben, 1865-ben feladta. Ez időben ugyanis a kiegyezés előkészítésére összehívott országgyűlésen országgyűlési gyorsíró lett. 1867-ben állami szolgálatba lépett: Lónyay miniszter pénzügyminiszteri fogalmazóvá nevezte ki. A hivatalnoki pályán igen rövid idő alatt magas fokot ért el. 1868-ban, hivatalba lépése után egy évvel már miniszteri titkár lett, 1870-ben pedig Bécsben a közös pénzügyminisztériumban osztálytanácsossá neveztetett ki. Midőn 1871. év végén Lónyay gróf magyar miniszterelnök lett, Tarkovich is visszatért Bécsből, s a miniszterelnökséghez került osztálytanácsosi minőségben. A minisztertanácsnak 1873 óta állandóan jegyzője volt, s 1875 óta, amikor miniszteri tanácsossá neveztetett ki, egyúttal főnöke volt a miniszterelnöki hivataloknak. 1878-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1886-ban az államtitkári czimet és jelleget, 1889-ben pedig a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Valóságos államtitkárrá 1892-ben lett. A politikai pálya iránt nem érezvén különösebb hajlamot, képviselői mandátumot sohasem vállalt. 1897ben valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetésekor számos óváczióban részesült. Államtitkári állásától 1905. augusztus 26-án felmentetett és nyugalomba vonult. Ez alkalommal Ő Felsége a főrendiház élethossziglani tagjává, s egyúttal az osztrákmagyar bank alkormányzójává nevezte ki. Budapest, V., Hold-utcza 2. Than Károly. Született a bácsmegyei Óbecsén 1834. deczember 20-án. A szabadságharcz alatt az erdélyi hadseregben mint tüzér harczolt. A kémia iránt nagy hajlamot érezvén, gyógyszerészi pályára készült, majd 1855-ben Szegeden érettségi vizsgát tett és az egyetemre Bécsbe ment, itt orvosi tanulmányokat folytatva. Bécsből egy 1200 forintos ösztöndijjal Heídelbergába ment és Bunsen mellett egy évig tanult. Párisi tanintézeteket is látogatott és több szaktudós társaságában megfordult. 1859-ben Bécsben segédtanár, majd magántanár lett, 1860-ban a pesti egyetemen a