1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ráth György

175 Ráth György Szegeden 1828. május 6-án született. Jogi tanulmányainak befejezése után az 1847.-i országgyűlésen a csongrádmegyei követek oldalán mint országgyűlési irnok volt jelen; majd 1848-ban a magyar királyi pénzügyminisztériumban mint segcdfogalmazo kapott alkalmazást; e mellett a szabadságharcban is mint önkéntes részt vett. Utóbb a jogi pályára lépvén, előbb a bécsi legfőbb ítélőszék magyar osztályánál, azután a magyar királyi udvari kancelláriánál mint fogalmazó szolgált. Az októberi diploma után, midőn Apponyi György gróf mint országbíró Magyarország igazságügyének vezetésével megbízatott, az ő elnöki titkárává neveztetett ki udvari titkári címmel, és ily minőségben két utódánál is megmaradt. Jegyzője volt az országbírói értekezletnek és mint ilyen befolyt az ideiglenes törvénykezési szabályok alkotásába. E közben számfölötti kir. táblai biróvá neveztetvén ki, a felmerülő jogi elvi kérdésekben a hétszemélyes táblánál előadóként működött. A bíróságok végleges szervezésekor a pesti kir. ítélőtábla rendes birájává s csakhamar rá a semmítőszékhez biróvá és ismét a budapesti kir. ítélőtáblához tanácselnökké neveztetett ki. Itt majdnem másfél évtizeden át a telekkönyvi tanácsot vezette és a judikaturaban az addig dívott szőrszálhasogató eljárás helyett szabadabb, magasabb felfogást honosított meg ; továbbá kiküszöbölte az ósdi, hosszadalmas kuriális stílust. E mellett gondot fordított arra, hogy több ülésben tanácskozó szakosztályánál az elvi egyöntetűség telhetőleg megóvassék. Újításai iskolát csináltak és a főbiróságok elnökeiben számos követőre találtak. Ezenfelül hosszú birói pályája alatt nagyszámú törvénykezési ankétben vett részt. Több mint 40 éves szolgálat után 1890-ben nyugalomba lépve, a szent István-rend kiskeresztjét kapta. Birói működésével párhuzamosan minden szabad idejét a képzőművészetek és az iparművészet érdekeinek szentelte. Tíz éven át volt az országos képzőművészeti társulatnak választmányi elnöke. Főleg ő teremtette a társulat jelenlegi virágzó állapotát és eszközölte a régi műcsarnok s a mellette levő zeneakadémiai palota felépítését. Ebbeli érdemeiért a társulat közgyűlése tiszteleti tagjává, később a Nemzeti Szalon díszelnökévé választotta. Az 1873,-i bécsi világ-