1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Horváth Lajos

158 izmosodott, hogy ez idő szerint a legelső üzemek egyike az országban. A megkezdett úton tovább haladva, Hatvany-Deutsch Sándor felkeresett olyan vidékeket, amelyek mindaddig a cukoriparral kapcsolatos nagy gazdasági előnyökben szűkölködtek s bebizonyította, hogy azok répatcrmelésre alkalmasak. így jött létre a hatvani, a sárvári és az oroszkai cukorgyár. E négy gyár állandóan körülbelül négyezer gyári munkást foglalkoztat, nem is szólva arról a sok ezer mezőgazdasági munkásról, akik közvetve e gyárak útján keresik kenyerüket. Kiváló érdemeket szerzett a cukorkivitel emelése és szervezése körül. Sokoldalú munkáját iparostársai azzal jutalmazták, hogy 1894-ben a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnökévé választották. E minőségében a kormánynak adózási és egyéb szakkérdések körül számos értékes szakvéleményt adott. Az 1896.-i millennáns kiállításon elnöke volt a cukorkiállításnak s azóta több közhasznú akciónak élén állt. Élénk tevékenységet fejtett ki Budapest főváros képviselőtestületében, amelynek 1882 óta tagja, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében, amelynek egyik alapítója és alelnöke, a budapesti kereskedelmi és iparkamarában, amelynek 1886 óta tagja és számos hazai emberbaráti és közművelődési intézmény vezetésében. Evek óta helyet foglal a Pesti Hazai Első Takarékpénztár igazgatóságában, alelnöke továbbá a Hazai Banknak és résztvesz több nagyszabású iparvállalat vezetésében. 1903-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Tagja a pénzügyi bizottságnak. Horváth Lajos Alsózsolcán, Borsod vármegyében 1824. április 15-én született a székudvari Horvath-családból. Atyja, József, a báró Vay- család javainak és jogainak fokormanyzója és több vármegye táblabírája volt. Tanulmányait Miskolcon, Pozsonyban és Debrecenben végezte. 1845-ben letette az ügyvédi vizsgát és ugyanaz év végén a m. kir. helytartótanácsnál fogalmazógyakornok lett. 1846-ban a galiciai zavargások folytán a Felső-Magyarországra teljhatalmú kir. biztossá kinevezett Vay Miklós báró helytartótanácsi alelnök mellett mint segédtollvivő működött, 1847-ben pedig István főherceg magyarországi nagy körútja alkalmával tollvivői minőségben tagja