1905-1906. évi országgyűlés Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 1905.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Daruváry Alajos

150 Az igazságügyi bizottságban a kérdés több hónapi tárgyalás után úgy intéztetett el, hogy a kormány többséget nyert és Chorin előadói tisztétől visszalépett és az e javaslatok felett folyt vitákban részt nem vett. 1899-ben mint a mentelmi bizottság elnöke a Rakovszky István mentelmi ügyéből kifolyólag élesen megtámadta a kormány egész politikáját s később 31 szabadelvűpárti képviselővel együtt disszidált a pártból. A Széli-kormány megalakulása visszavitte a szabadelvű pártba ; a házban és kerületében feltétlenül Széli hívének vallotta magát. Az összeférhetlenségi törvény megalkotása után mint a Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. elnöke, melynek 25 év óta tényleges vezetője volt, többé mandátumot nem vállalhatott. Szatmár városa érdemei elismeréséül 1902-ben díszpolgárrá választotta, a király pedig 1903. január 1.-én élethossziglani főrendiházi taggá nevezte ki és e minőségében a királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság és a közgazdasági és közlekedési bizottság tagja. 1901-ben a politikai pályától visszavonulva, megalakította a Bánya- és kohóvállalatok Egyesületét, a következő évben pedig a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét, mely jelentős és a magyar ipari érdekeket kiválóan szolgáló szövetségnek önzetlenül rendelkezésére bocsátotta nagy tudását és gazdag tapasztalatait. A Szövetség elnökévé választotta és e minőségében szolgálja most a magyar gyáripar közügyét. Daruváry Alajos 1826-ban Kalocsán született. Középiskolai tanulmányai befejeztével a jogi pályára lépett és bölcseleti tanulmányokkal is foglalkozott. 1843-ban a pesti egyetemen a bölcsészet tudorává avattatott. 1846-ban Temesmegyében mint megyei aljegyző lépett a közpályára. Ez időtől kezdve kizárólag az igazságügynek szentelte erejét. Mint ügyész, majd mint törvényszéki biró, a kir. tábla, végre a legfőbb ítélőszék birája működött, azután a kir. tábla, majd a kúria tanácselnökévé neveztetett ki. Mint elismert jogi kapacitás tevékenyen részt vett a kereskedelmi és a váltótörvény megalkotásában s mint a váltó- és kereskedelmi tanács elnöke úgy a kir. táblán, mint a kúrián hivatott volt e törvényeket a gyakorlatban megvalósítani. A kodifíkáció és az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül ő Felsége 1875-ben a szt. István-rend kiskeresztjével