1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - B) Grófok - Degenfeld-Schomburg Imre - Degenfeld-Schomburg József

80 mában mint magántanuló végezte, az érettségi vizsgát azonban ugyanott nyilvánosan tette le. A jogot Budapesten végezte és letette a jogtudományi, birói és államtudományi állami vizsgákat. 1872-ben az igazságügyi ministeriumnál fogalmazó-gyakornok lett s ez idő alatt lépett a budapesti önkéntes tűzoltó-egyletbe, hol a szivattyús és mászó vizsgákat letette. 1873-ban fogalmazói minőségben a belügyministeriumhoz helyeztetett át. A tűzoltó-intézmény iránti szeretetétől ösztönözve, 1874-ben őszszel Széchényi Ödön gróffal és Follmann Alajossal a török fővárosba, Konstantinápolyba ment tűzoltói intézmény létesítése czéljából. Konstantinápolyi missiójának befejezése után csaknem félévig tartó nagyobb keleti utazást tett. Ekkor megvált a megkezdett közpályától s atyjánál Lovasberényben telepedett le. Ez idő alatt folyton tevékeny részt vett a vármegyei mozgalmakban. 1878-ban nőül vette Eszterházy Mária grófnőt, gróf Eszterházy László leányát. 1880-ban kamarás lett. 1882-ben a zalaegerszegi országos tűzoltó-szövetségi közgyűlésen a szövetség elnökévé választatott. 1884-ben Fehérmegye főispánjává neveztetett ki. Ifj. SzögyényMarich Lászlónak a kabinetbe lépése után Cziráky a külügyministeriumba neveztetett ki, a melyben 1891-ben osztályfőnök lett. Az egyházpolitikai törvények tárgyalása után ezen állásától mint valóságos belső titkos tanácsos visszalépett; gróf Szécsen halála után főudvarnagygyá neveztetett ki. 1900-ban ő Felsége által az arany-gyapjas renddel lett kitüntetve. Degenfeld-Schomburg Imre született 1869. november 9-én Tégláson Szabolcs vármegyében. Fia néhai Degenfeld-Schomburg Ágostnak. A ház jegyzője. Tagja a közgazdasági és közlekedési bizottságnak, póttagja az orsz. legfőbb fegyelmi bíróságnak. Degenfeld-Schomburg József 1847-ben Kolozsvárott született. Atyja, Degenfeld Ottó gróf Közép-Szolnokmegye főispánja volt. Tanulmányai befejeztével 1867-től 1871-ig a földmívelési ministeriumban mint fogalmazó működött, majd birtokára Szatmármegvébe vonult és gazdálkodott A társadalmi életben élénk részt véve, alelnöke volt a szatmár-