1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Széchenyi Béla gróf

61 viselője továbbá is tagja maradván a háznak. Számos rendjelei közül megemlítendő az aranygyapjas-rend, melylyel ő Felsége l<S!tl-ben tüntette ki. 1889. márczius havában a földmívelési tárczát vette át, ezen időben a barsmegyei újbányái kerületben választatott képviselővé. 1890. márczius havában ministereinőkké neveztetett ki. 1892-ben Újbányán és Temesvárott választatott képviselővé s a temesvári kerületet tartotta meg. Az 1892-ik évi jubileum alkalmával kapta a szent István-rend nagykeresztjét. 1892. novemberig volt ministerelnök; az azon időben felmerült egyházpolitikai kérdések megoldásának módjára nézve közte és ministertársai közt felmerült véleménykülönbség folytán állásáról lemondott, de továbbra is tagja maradt a képviselőháznak, a hol később a Bánffy-kormány egyházpolitikájával szemben elvi ellenzéki állást foglalt cl. 1893 óta évenkint tagja a delegatiónak ; az 1896-iki képviselőválasztások alkalmával nem lépett fel képviselőjelöltnek és helyét a főrendiházban foglalta el, a hol a gazdasági, a közjogi és törvénykezési és a felirati bizottság tagjává választatott. 1897. 1899 és 1901-ben a delegatie elnöke volt. 1900-ban tárnokmesterré neveztetett ki. Széchenyi Béla gróf koronaőr 1837-ben február 3-án Budapesten született az »Európa« szállodában, a hol akkor szülei laktak ; a halhatatlan Széchenyi István gróf fia. Gyermekéveit Budapesten és Czenken lölté házi nevelők mellett, kiknek egyike Podhorszky Lajos az ismert tudós volt. A vizsgákat is otthon tette le 17 éves koráig soproni tanárok előtt. 18 éves korában Berlinbe, majd Bonnba ment és a jogi és allamtudományokat hallgatta. Tanulmányai végeztével Angliába utazott. 1857-ben nagyobb külföldi útra indult testvére Ödön, Zichy Jenő és Károlyi Gyula grófok társaságában. 22 éves korában megkináltatott a főispánsággal, de nem fogadta el. 1860. ápril 8-án atyját Döblingben elérte tragikus végzete, egy nappal előbb, mint fia Béla Bécsbe érkezett. 1861-ben rövid ideig mint Sopronmegye egyik kerületének képviselője szerepelt, de 1862-ben ismét külföldre utazott és ekkor Károlyi Gyulával Amerikát látogatta meg. Ez útjáról munkát írt, melyet gróf Károlyi Gyulának ajánlott. Ez volt első kísérlete az irodalom terén, 1865-ben mint kis-