1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Tóth Lőrincz

181 meghivatott az országbírói értekezlet tanácskozásaira s ott az értekezlet büntetőjogi szakosztályának volt tagja Deák Ferencz, Zádor és Zsoldossal. 1860-tól fogva 1888-ig fővárosi bizottsági tag és a pesti református egyház egyik legrégibb presbytere volt évtizedeken át. Úgyszintén alapító tagja a magyar földhitelintézetnek s a magyar általános biztosító-társaságnak, melynek egy évtizeden át jogtanácsosi hivatalát viselte. Az alkotmányos élet megujultával 1860-ban egy időre pestmegyei árvaszéki elnök lett alispáni ranggal. 1865-ben pedig Fehérmegye csákvári kerülete választotta képviselőjévé. 1867-ben Horvát Boldizsár ministeriumában ministeri tanácsossá s a kodifikáló osztály főnökévé lett, de már 18(>!>-ben e hivatalt elhagyva, a felállított semmitőszék birájává neveztetett ki. A semmitőszék megszűntével a magyar királyi Curia büntető osztályába soroztatott be, hol többnyire mint legidősebb biró egyik tanácsban elnökölt s részint a sajtóügyeket referálta. 18815-ban rendes tanácselnökké emeltetett, miután már 1880-ban a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjét nyerte. E hivatalos állasban dolgozott még 1894. szeptemberéig, midőn saját kérelmére történt nyugalmaztatása alkalmával, melyet szemeinek elgyengülése tett szükségessé, a vaskorona-rend középkeresztjével, 1895. tavaszán pedig azzal tüntettetett ki, hogy a főrendiház élethossziglani tagjává neveztetett ki, a hol a legfőbb fegyelmi bíróság s az igazoló és naplóbiráló bizottságok tagja. Az akadémia jogtudományi osztályába rendes taggá választatása óta munkásságát fiiképpen e téren fejtette ki. Nagyszámú munkái közül több idegen nyelven is megjelent és akadémiai jutalmat nyert. Szerkesztette a »Jogtudományi és törvénykezési tár«-t (18.).)—56) s a Jogtudományi szemlé«-t (1869—70), az »Ujabbkori ismeretek tárá«-nak két első kötetét s részt vett a Werbőczy hármas törvénykönyvének 1844-iki akadémiai s a Corpus Jurisnak 1895— 1901-iki millenáris fordításában. Több mint 30 emlékbeszédet tartott az akadémia s Kjsfaludy-társaság halottjai felett s egyéb ünnepi alkalmakkal, különösen államférfiak, jogtudósok s birák élet- és jellemrajzait olvasva fel ; száz meg száz rövidebb élet- és jellemrajzot adott a »Pallas Nagy Lexikon«-ába, az »Ujabbkori Ismeretek Tárá«-ba s egyéb folyóiratokba. Jogtudományi bő munkássága jutalmául a budapesti m. tud. egyetem 1880. évi május