1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Gyulai Pál

153 ügyministerium mérnökkari osztályába osztatott be. Az első delegatióban, melyben mint a közös hadügyminister kirendeltje vett részt, szintén szerepe jutott. A magyar honvédség szervezésekor az első volt, ki törzstiszti minőségben átvétetett; a honvédelmi ministerium szakosztályi főnöke lett és élénk része volt a szervezési munkálatokban. Budapestről Erdélybe ment mint kerületi parancsnok, s onnan mint az első honvédkerület parancsnoka a fővárosba. Még Erdélyben való tartózkodása idejében altábornagygyá neveztetett ki. 1887. november havában betöltött teljes 41 évi szolgálat után saját kérelmére nyugdíjazva lett és az akkor alakult magyar fegyvergyár részvény-társaság igazgatósági elnökévé választatott; egyidejűleg történt főrendiházi taggá kineveztetése. 0 Felsége a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Mint a cs. és kir. mérnökkari Comité tagja irodalmi működést is fejtett ki s az építészeti, valamint a katonai szolgálati viszonyokra vonatkozó czikkcit az ott szerkesztett folyóirat (Mittheilungen) megfelelő évszámai tartalmazzák. Birja a már megnevezetteken kivül még a vaskorona középkeresztjét, a katonai érdemkeresztet hadi ékítménynyel, a hadi érmet és a 40 éves katonai szolgálati jelvényt. A közgazdasági és közlekedésügyi bizottság tagja. Gyulai Pál 1826-ban született Kolozsvárt. Tizennégy éves korában magántanitással igyekezett az özvegy anyjára nehezült terheken könnyíteni s e mellett az »Erdél}

r

i Hiradóc-ba dolgozgatott. 1844—46-ban nárom pályadíjat nyert az Erdély irodalomtörténetét, a párbajt s a nyelvbeli purismust tárgyalt) munkálataival. Első beszélye a »Férj és nő« 1846-ban a »Pesti üivatlap«-ban jelent meg s ezt követte 1847-ben az »Aranycsináló« az »Unió«-ban. 1847-ben a református collegiumban a költészeti osztály tanárává választatott s 1848-ban rendes munkatársa lett az »Erdélyi Hiradó«-nak. lg}' érte öt a szabadságharcz, melynek hatása alatt az ifjúság élén az »unio« mellett tüntetett s Mentovich és Szász Károlylyal együtt »Ncmzeti Szinek« czím alatt egy füzet alkalmi költeményt adott ki. Ezután Teleki Domokos grófhoz szegődött titkárul s vele Pestre jött, a hol tulajdonképi irodalmi munkásságát megkezdte. Nagy feltűnést keltett 1851-ben a »Vén szinész« czímű novellája.