1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Ghyczy Béla

152 tott román conferentia vezérférfia volt, mely a mérsékelt románpártnak általa felállított programmját elfogadta s így e pártot megalapította. A képviselőházban, a melybe az 1884-iki választások alkalmával ismét mint a rékási kerület képviselője jutott be, az igazságügyi tárcza és törvényjavaslatok tárgyalásánál többször felszólalt és több törvényjavaslatnál előadója volt az igazságügyi bizottságnak. 1887-ben a főrendiház tagjává neveztetvén ki, jelenleg jegyzője a háznak és tagja a felirati, naplóbiráló, igazoló és közjogi bizottságoknak, továbbá a legfőbb fegyelmi bíróságnak és az aranykészlet ellenőrzésére kiküldött országos bizottság póttagja. Mint temesmegyei nagybirtokos megyei bizottsági tag és több választmány tagja ; azonfelül a gör. kel. román egyházi congressus és metropoliai consistorium tagja. Az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemeiért 1881-ben a vaskorona harmadosztályú rendjét nyerte. 1895-ben a közügyek terén szerzett érdemeiért a csillaggal díszített Fcrencz József-rend középkeresztjével tüntcttetett ki. Ghyczy Béla 1827. április hóban Budapesten született; unokaöcscse néhai Ghyczy Kálmánnak. Miután középiskoláit Tatán elvégezte, 1841-ben belépett a bécsi mérnöki iskolába, 1846-ban tiszt lett és 1847-ben a mérnökkarba osztatott be. 1848. ápril végén Olaszországba, az ottani hadsereg hadmérnöki osztályához rendeltetett és eleinte Verona erődítési munkáiban, azután Peschicra ostrománál, végül Peschiera erődítésénél volt alkalmazva. 1850-ben mint százados az utászcsapatokhoz Olmützbe helyeztetett át, onnan pedig Bécsbe a mérnökkari igazgatósághoz. 1852—56-ig különféle nagyobb katonai építkezéseknél működött közre; 1856—59-ig a znaimi mérnökakadémiában az építészet tanára volt. 1859-ben mint százados és őrnagy Rastattba, Németországba rendeltetett, majd Aradon, Gráczban és Pólában működött mint mérnökkari igazgató. 1863-ban ismét Bécsbe jutott, a mérnökkar tudományos bizottságába ; az 1866-iki hadjáratban részt vett, jelen volt a königgrátzi csatában és érdemei elismeréséül nyerte a katonai érdemkeresztet és a szász Albrecht-rend középkeresztjét. A hadjárat után Miaván, Trientben és Linzben működik ; 1867-ben Bécsbe került és egy évre a had-