1901-1905. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 1901.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Gáll József

151 ben pedig a Ludovika-akadémián találjuk mint az intézet aligazgatóját és tanárát, a mely minőségében 1874-ben az alezredesi rangot nyerte cl. 1875-ben az V. honvédkerületi parancsnokság mellett mint segédtiszt működik, 1877. május 1-én ezredessé lép elő, 1882-ben pedig már a 79. honvéd-gyalogdandár élén áll. 1883. január 1-én ő Felsége vezérőrnagygyá nevezte ki, miután már két hónappal előbb a honvédelmi ministerium I. ügyosztályának vezetésével bízatott meg. 1885-ben a IV. honvédkerület parancsnokává neveztetett ki ; ebben az állásában nyerte el 1887-ben az altábornagyi rangot és onnan nevezték ki 1889. dcezember 12-én József főherczeg honvédfőparancsnok adlátusává. 1892-ben titkos tanácsosi czímet kapott és ő Felsége egyébként is több ízben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott működéséről. 1894-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta és ugyanazon évben ő Felsége a 86. gyalog-ezred tulajdonosává nevezte ki. 1895-ben lovassági tábornok lett és ugyanezen esztendőben ünnepelte bizalmas családi körben katonai szolgálatának negyvenéves jubileumát. Adlátusi állásától 1899. május 1-én vált meg, nyugalomba vonulva. 1897-ben a vaskorona-rend első osztályát és a porosz vörös sas-rend nagykeresztjét kapta. Nyugalomba vonulása után ő Felsége a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Gáli József 1839. április 11-én Kolozsvárt született. Ott végezte a gymnasiumot is. Jogi tanulmányait Bécsben folytatta, azok befejezése s a jogtudori czím elnyerése után közel húsz évet töltött hivatali pályán, eleinte a fennállott udvari erdélyi kanczelláriánál, később a m. kir. igazságügyministeriumban s onnan a bírói pályára átlépve, a volt hétszemélyes táblánál, ennek megszűnte után pedig bíróként működött a kir. itélő táblánál s 10 évig a semmitőszéknél. Mint bíró kiadta román nyelven a polgári rendtartást; a »Döntvénytárt« Dárdai Sándorral és Zlinszky Imrével együtt tíz éven keresztül szerkesztette, azonkívül jogtudományi folyóiratokba is dolgozott. 1881-ben a rékási kerület képviselővé választotta s mint ilyen, birói állásáról lemondva, a politikai pályára lépett, a szabadelvű parthoz csatlakozva. Politikai téren különösen a románok közt a hazafias irány terjesztésén fáradozik. A Budapesten 1884-ben tar-