1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - IV. Az evangélikus református, az ágostai hitv. evangélikus és az unitárius egyházhivatalban legidősebb három-három püspöke, illetve főgondnoka és felügyelője - Daniel Gábor

12 A főrendiháznak 1894-ben, Teutsch György Dánielnek, az erdélyi ág. ev. egyház püspökének halála után lett tagjává. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával a II. oszt. vaskorona-rendet nyerte. Daniel Gábor az unitárius egyház főgondnoka 1824. ápril 21-én született Háromszékmegyéhen Árkoson. Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyt bevégezvén, 1843-ban Európa nyugoti országaiban tanulmányutat tett. Haza érkezvén, 1844-ben felesküdt a kir. táblai kanczelláriára, hol jogi tanulmányait folytatva, a szokásos jogtudományi szigorlatot 1845-ben letette s még az évben Marosszéknek és Küküllőmegyének hites ülnökévé és becsületbeli jegyzőjévé jegyzőkönyvileg felvétetett. 1846-ban az erdélyi kormányszékhez Kolozsvárt tiszteletbeli fogalmazó-gyakornokká és ugyanazon év augusztus havában ugyanazon minőségben az erdélyi udvari kanczellariahoz neveztetett ki Béesbe, a hol 1848-ig szolgált. Atyja halála után jószágai kezelése végett haza jött. Az agyagfalvi híres székely gyűlésen mint segédkormánybiztos bízatott meg a magyar-hermányi vasgyár megmotozásával és a gyár az 5 írásbeli rendeletére két ágyút ontott, melyet a székelység a későbbi esatározásokban sikerrel használt az oláh meg szász felkelők megijesztésérc. Kzen ágyuk öntetéseért a szabadsagharez után üldözőbe is vétetett s nagyobb büntetés alól csakis úgy menekült, hogy pár hónapig az érdividéki alkirálybiróságot kellett folytatnia. Hivataláról csakhamar lemondott s azóta gazdasagának élt. 1861-ben Udvarhelyszék ideiglenes főkiralyhirójává neveztetett ki, de a kormány alkotmányellenes eljárása miatt mar egy év múlva lemondott. 1863-ban a hírhedett nagyszebeni Landtagra a szomoródi kerület küldte; de a többi magyar és székely képviselőkkel egyetértve, ama törvénytelen gyülekezésben részt nem vett. 1865-ben a MailáthSennyey-kormány az udvarhelyszéki ideiglenes főkirálybirói állásba helyezte vissza; 1867-ben az új felelős ministerium ezen állasában megerősítette s 1860-ben az ideiglenességet megszüntetvén, végleges főkirárybiróvá nevezte ki; 1870-ben K'üküllőmegyében mint kormánybiztos nagy tevékenységet fejte ki a nagybuni árvízkárosultak felsegélyezése körül ; eljárása kinyerte a legfelsőbb megelégedés nyilvánítását. 1875-ben a lókirályhiróságon kívül Székelyudvarhely és Oláhfalu városok főispánjává tétetett, míg végre