1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Székely György - Széll Kálmán

351 Mint pénzügyminister kezébe vette az ország megromlott pénzÜgydinek rendezését és megrendült hitelének. helyreállítását egy oly programm alapján, mely a legnagyobb eredményeket mutatta fel és az ország pénzügyi rendezésének ma is alapját képezi. Szigorú, takarékos erélyes és öntudatos pénzügyi politikával rendet hozott az államháztartásba, a jövedelmeknek minden ágát fokozta, az állami bevételeket jelentékeny adóemelésekkel addig nem sejtett magasságra emelte, a pénzügyi administratiót az adófelügyelői intézmény megteremtésével reorganizálta, a keleti és tiszai vasutat megszerezte és a később bekövetkezett vasúti államosításnak ezzel első feltételét megteremtette ; az 1878-iki pénzügyi és gazda-* sági kiegyezést Ausztriával létesítette, a bank-kérdést, a régi egységes osztrák banknak reorganisatiójával és közös osztrákmagyar bankká átalakításával megoldotta és oly eredményeket mutatott fel, hogy, midőn tárczáját letette, az átvett deficitet felénél kisebb összegre szállította li és az államháztartást az egyensúlyhoz közel hozta. Az ország hitelét ezen politikával helyreállítván, a függő adósságok convertálásával a régi törlesztése* kölcsönök helyett megteremtette és meghonosította a magyar rentét. 1880. február 24-én nagyszabású budget-beszédet mondott, melyben a kormány akkor folytatott pénzügyi politikáját elítélte és előre rámutatott ezen politikának később csakugyan bekövetkezett súlyos pénzügyi következményeire. 1881-ben régi kerületében a függetlenségi párt ellenében kisebbségben maradván, Pozsony város második kerülete harmadnapra mandátummal tisztelte meg. A házban a kormányt általános politikájában támogatta ugyan, de az akkor követett pénzügyi politikává] nem értett egyet és ennek kifejezést is adott az ország előtt. Nemsokara megalkotta a magyar jelzaloghitelhankot es ennek és a leszámítoló banknak igazgatósági elnöke lett. 1887-ben Kőszegen tartott nagyszabású programmbeszédében kifejté azon eszméket, a melyek később a pénzügyi rendezésben, főleg a szeszadó- és a regaletörvényben érvényre jutottak. A pénzügyi tárezaval ezentúl is, úgy mint kondiban, ismételten megkináltatott, de azt el nem fogadta. Időközben ő felsége a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta neki. Számos éven át a delegatio és a pénzügyi bizottság tagja; 1892--1890-ig ezen utóbbi bizottságnak elnöke.