1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Tóth Lőrincz

170 / középiskolák számára utasítást dolgozott ki a chemia tanításahoz. Az ö érdeme az egyetem vegytani intézetének létesítése. Mint az intézet szellemi megteremtője 1871-hen a londoni világkiállításon viíszokmanyt, az 1873-iki bécsi világkiállításon haladási érmet nyert, az 1885-iki budapesti országos kiállításon pedig a kiállítási nagy érmet ítélték meg neki. A természettudományi társulatnak 1860 óta tagja, 1862 1872-ig alelnöke, 1872 1880-ig pedig elnöke; fl társulat körül szerzett érdemeiért tiszteletbeli taggá választották. Az akadémia 1860-ban levelező tagjává, 1870-ben rendes tagjává választotta. 1876 óta tagja az igazgatósági tanácsnak, 1887-ben a III. osztály elnökségével tisztelték meg. Szamos vidéki és külföldi gyógyszerész- és más egylet tiszteletbeli tagjává választotta. 1866-ban a bölcsészeti kar dékánja volt, 1875-ben az egyetem rectoráva választatott 0 Felsége érdemei elismeréséül 1872-ben királyi tanácsosi czímmel, 1873-ban a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. 25 éves tanárságának ünnepélyét ezer forintos palyadij-alapítvanynyal örökítette meg. 1890-ben ő Felsége a »I.ittcris et artibus« rendjelet adományozta neki. 1892-ben a főrendiház tagjává neveztetett ki. 1895-ben az ö kezdeményezésére indult meg a Természettudományi társulat támogatásával a »Magyar chemiai folyóirat*. 1806-ban, az ezredéves ünnepélyek alkalmával, a budapesti tudomány-egyetem tiszteletbeli orvosdoktorává avatta föl. Tóth Lőrincz született 1814. deczember 17-én Rév-Komaromban. Gondos nevelésben részesülvén, tanulmányait a komáromi református gymnasiumban, majd a német nyelv megtanulása végett a pozsonyi akadémiában, a jogot pedig kitűnő sikerrel a pesti egyetemen végezte s e közben a franczia és angol nyelvet is elsajátította. 1838-ban tette le az ügyvédi és 1841-ben a váltó-ügyvédi vizsgát 1830-ben Gorove István későbbi minister társaságában beutazta Németországot, Svajczot, Belgiumot, Németalföldet, NagyBritanniát és Francziaorszagot. Utazását hat kötetes nagy munkában írta le. Később is számos külföldi utat tett és ez alatt több kiváló külföldi államférnúval és jogtudóssal ismerkedett meg. Az ISNö-iki börtönügyi congressuson Rómában mint a magyar tudományos akadémia küldötte vett részt. Jelen volt az 1840/41-iki