1896-1901. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 1897.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Tóth Lőrincz

171 és az 1848/45-iki pozsonyi országgyűléseken mint gróf Batthyány Kázmér jogtanácsosa s a távollevő főrendek képviselője, külföldi követségek s a :>Jelcnkor« és Kossuth »Pesti Hirlap«-jának országgyűlési tudósítója. Mint ilyen egész irodát tartott és a nyelvezet tekintetéhen revideálta a Hajnik Karoly gyorsíró által szerkesztett főrendiházi naplót. Titkára volt a »védegylet«-nek és számos más humanitárius s culturális vállalkozásnak istápolója. 1847-ben Breznóhánya városa követévé választotta a pozsonyi országgyűlésre. 1848-h;m tagja volt a hécsi küldöttségnek, a mely István nádor főherezeg vezetése alatt ez évnek nagy reformjait meghozta a pozsonyi országgyűlésre. A magyar királyi felelős ministerium megalakulása után szülővárosa. Rév-Komárom, választotta képviselővé. Deák Ferencz igazságügyministernek elnöki titkárja, s mint ilyen később Dehreczenben a honvédelmi bizottmánynak egyik jegyzője volt. () dolgozta ki többek közt a sajtó* esküdtszéki eljárás szabályait. Dehreczenben a mérsékeltebb politikai nézetuekhez csatlakozott, a mint hogy azután is mindig Deák Ferencznek volt híve és egyik bizalmasa. A világosi fegyverletétel után Pesten elfogták s halálra itélték, de a bécsi kormánynyal viszálykodásba jutott Haynau felmentette es szabad lábra helyeztette. A komaromi ostrom alatt mindene elégett és az ügyvédségtől is évekig el lévén tiltva, a szabadságharc/, után a tudományos akadémia pénztárnokáva lett és a jogi irodalommal, hírlapírással és folyóiratok szerkesztésével foglalkozott. Tagja volt az országbírói értekezlet büntetőjogi szakosztályának. 1860-tól fogva fővárosi bizottsági tag és a pesti református egyháznak egyik legrégibb presbitere volt évtizedeken át. Alapító tagja volt a magyar földhitel-intézetnek és egy évtizedig jogtanácsosa a magyar általános biztosító-társaságnak. 1865-ben Fehérmegye Csákvári kerülete választotta képviselőjévé. 1867-hen Horvát Boldizsár igazságügyministeriumáhan a codificáló osztály főnökévé, majd 1869-ben a semmitőszék hirájává neveztetett ki. A seminitőszék megszűntével a magyar kir. t'uria büntető osztályába osztatott be, 1883-ban tanácselnökké neveztetett ki. 1880-ban a Ferencz-József-rend csillagos középkeresztjét, 1894. szeptemberében pedig saját kérelmére tortént nyugalmaztatasa alkalmából, a vaskorona-rend középkeresztjét nyerte s 1896 tavasziul a főrendiház