1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsorryi gróf és a koronaőrök - Bánffy Miklós

4M <fl) <tt) <fi) <A tfft Q) 4P (8) <flp *fl) *fl) <J) (fl) <flp <flp ifl) <9) *flp V. Országzászlósok, a pozsorryi gróf és a koronaőrök. Bánffy Miklós gróf kii\ topohárnokmester született 1801. deczember 28-án Marosvásárhelyen. Tanulmányait szülővárosában kezdte és ugyanott fejezte be 1822-ben. Diplomájával majdnem egyidejűleg kapta kinevezését tabulae assesorrá a marosvásárhelyi királyi táblához. Ez állásában 1836-ig maradt meg; ekkor nevezték ki Alsó-Fehérvármegye főispánjának. Ép akkor foglalta el és ő azon időben viselte e tisztet, midőn nemes és jobbágy között a viszony egyre feszültebbé vált, mígnem végre beállt a szakadás : 1836—1848-ig. Ily körülmények között és mégis közmegelégedéssel töltötte be állását. Főispánságának utolsó éve, 1848, azonban majdnem végzetessé vált reá. Megyéjében, Mihálczfalván a románok garázdálkodása folyton nagyobb mérveket öltött s Bánffy kénytelen volt oda menni, hogy az üldözött magyarságot és a megzavart rendet védelmébe vegye. Midőn a lázadókkal érintkezett, azok egyike háta mögé került, orvul ráemelte a gyilkot, s már leszúrja, ha egy székely katona észre nem veszi s meg nem akadályozza a merényletet. Az absolutismus alatt Mikó Imre gróffal külföldön tartózkodott. Ezután elvonult a közügyek teréről s egyedül a gazdálkodásnak élt. Azt a népszerűséget, melylyel az erdélyi részben, főleg pedig birtokain bír, nagy mértékben gyakorolt jótékonyságának köszöni. A közügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét és a valóságos belső