1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Almássy Kálmán id. - Almássy Taszilo - Andrássy Aladár

66 B) Grófok. Almássy Kálmán id. 1815. szeptember 2-án született. Ifjú korában a lovasságnál szolgált, melyet századosi ranggal hagyott el. Mint Kétegyház és Sarkad ura kiválóan gazdaságának él s állandóan falun tartózkodik. Kezdettől fogva szívén viselte a népnevelés érdekeit. Midőn a tagosítás sarkadi uradalmában létrejött, a felsőbb népiskola javára 28 hektárt ajándékozott, a maradványföldekért járó összeg felét — mely tízezer forintot meghaladt — Sarkad árváinak és szegényeinek ajándékozta. Ez összeg egy létesítendő árvaház alapját képezi. 1860-ban a tudományos akadémia tőkéjét 2000 frttal, a palota építését ugyanannyival segélyezte. Legutóbb hitbizományt alapított. 1885. ápril 18-án a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Almássy Taszilo 1847. ápril 7-én született. Fiatal éveiben nagy hajlammal viseltetvén a festészet iránt, Munkácsyval együtt tanult a düsseldorfi akadémián. 1874-ben nőül vette Fiáth Anna bárónőt, Fiáth Ferencz volt veszprémi főispán leányát. Zsadányi kastélyában művészetének és a gazdálkodásnak él. Andrássy Aladár 1827. február lG-án Budapesten született, öcscse Manó és Gyula grófoknak. Magyar neveltetésben részesült; középiskolai tanulmányait, valamint a jogi tanfolyamot mint magánhallgató végezte. Kiütvén a szabadságharcz 1848-ban beállt az Erdélyben alakult seregbe s mint Bem szárnysegéde több ütközetben vett részt. A világosi fegyverletétel mint őrnagyot találta. Külföldre menekült s csak az általános amnestia után tért vissza. Egy darabig gazdasági kérdésekkel foglalkozott, s különösen a lónemesítés terén fáradozott. Az alkotmány helyreállításával Zemplénmegye főispánja lett s e minőségben maradt 1870-ig. A homonnai közkórháznak ő vetette meg alapját. 1862-ben megnősült, Wenckheim Viktor báró leányát Leontinát véve nőül. A fővárosban telepedvén meg,