1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Szögyény Marich László

H a képviselőház elnökévé választatott Ghyczy helyébe. 1880. ápril 8-án Hofmann báró helyébe közös pénzügyministerré neveztetett ki; ez állásától 1882. ^£41£Í&2!g5Bc"visszalépett s ugyanez év november 30-án koronaőrré választatott. A főrendiház alelnöke, a közjogi továbbá a mentelmi, fölirati és igazoló bizottságainak tagja ; a delegatióban rendszerint részt vesz. 1873-ban valóságos belső titkos tanácsos, 1882-ben a szent Istvánrend-nagykeresztese. 1884 óta a tudományos akadémia igazgatósági tagja. A földhitelintézetnek felügyelő-bizottsági tagja. Szögyény Marich László országbíró 1806. június 2-án Budapesten született. Nevelését részben az atyai házban, részben a bécsi Theresianumban nyerte, tanulmányait a pesti egyetemen fejezte be, hol 18 éves korában már bölcsészettudorrá avattatott. Közszolgálatát mint Pestmegye tiszteletbeli aljegyzője kezdte, majd a Rendek kérésére tiszteletbeli főjegyzővé lett. Onnan felvittetett az udvari kanczelláriához tiszteletbeli titkári minőségben 1832-ben ; négy év múlva pedig (28 éves korában) a pesti kir. táblához ítélőmesterré neveztetett ki és az 1840-iki országgyűlésen mint nádori ítélőmester, a főrendiház üzeneteit szerkesztette; még ugyanazon évben ismét Bécsbe hivatott a kanczelláriához előadó tanácsossá és udvari tanácsossá neveztetett ki. 1844-ben Budára küldetett mint helytartótanácsosi alelnök, a mikor valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert. 1846-ban alkanczcllárrá neveztetett ki s 1848-ban ö zárta be a kanczelláriát s adta át azt a kinevezett felelős ministeriumnak, maga pedig az akkor felállítani szándékolt államtanács tagjává neveztetett ki. 1848-ban két községnek volt megválasztott kapitánya, de a harczban részt nem vett. 1851-ben a birodalmi államtanácsba hivatott meg s küzdött sikertelenül az absolut kormányzati áramlatok ellen ; 1859-ben a megerősített birodalmi tanács alelnöke lett s abban legalább erkölcsi diadallal védte a magyar közjogi álláspontokat. 1860-ban Vay Miklós báró mellett alkanczellári állást foglalt el, de csakhamar visszavonult. 1864-ben ő Felsége egyenes kívánatára elfogadta Fehérmegye főispánságát s e minőségében, valamint főkamarási méltóságánál fogva is tagja volt a főrendiháznak, melynek 1875 óta másodelnöke is