1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Zichy Ferencz

volt. 1883-iki márczius hó végén, Mailáth György országbíró és főrendiházi elnöknek bekövetkezett halála után SzögyényMarich László neveztetett ki a főrendiház elnökévé. Ekkor lemondott Fehérmegye főispáni méltóságáról. Az ő vezetése alatt folytak le a főrendiházban a zsidók és keresztények közötti házasság szabályozásáról szóló törvényjavaslat fölötti heves viták, midőn a hires törvényjavaslat két izben is a főrendiház elé került. Cziráky János gróf halálával, az ekként megüresedett tárnokmesteri méltóságot ő Felsége Szögyény-Marich Lászlóra bizta. 1885 végén lemondott a főrendiház elnökségéről, ekkor nyerte az aranygyapjas rendet. Sennyey Pál báró halála után helyébe országbíróvá neveztetett ki. A m. tudományos akadémiának 1864 óta igazgatótanácsi tagja, továbbá 1854. április 22. óta a szent István-rend középkeresztese, 1875. január 5. óta pedig a Lipótrend nagykeresztese. Mint író a főrendiház rendezésére vonatkozólag lépett fel egy röpirattal. A legutóbbi magyar-horvát regnicolaris deputatio elnöke volt. Tagja a közjogi és felirati bizottságoknak. Zichy Ferencz gróf kir. tárnokmester 1811. január 24-én Pozsonyban született. A jogtudományoka Pesten végezte 1830-ig; azután Pestmegye szolgálatában 3 éve töltött, honnét a magyar királyi udvari kanczelláriához alkalmaztatott titkári minőségben. Három év múlva Fiume alkormányzójának neveztetett ki. 1841-ben a pozsonyi váltótörvényszék elnöke lett s e városban a legelső takarékpénztárt alapította. Ez időben létesített számos pénzügyi és kereskedelmi vállalatot. Mint a központi vasúttársulat elnöke kezdeményezte a szolnok-pesti vasútvonal építését. 1847-ben a helytartó-tanács elnökévé, ugyanekkor valóságos belső titkos tanácsossá, 1848-ban gróf Széchenyi István ministeriumában államtitkárrá neveztetett ki. 1851-ben a birodalmi tanácsban küzdött a magyar érdekek mellett, de csakhamar visszavonult. 1854-ben az első osztályú vaskorona-renddel tüntették ki. Midőn Miksa főherczeg a lombard-velenczei királyság főkormányzójává neveztetett ki, annak főudvarmestere lett. Ez állásából 1801-ben Nógrádmegye főispánjává neveztetett ki, de a viszonyok változtával rövid idő múlva visszavonult s szereplése főleg a közgazdasági téren mutatkozott. Nagy érdemeket