1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - V. Országzászlósok, a pozsonyi gróf és a koronaőrök - Szlávy József

53 Szlávy József koronaőr 1818-ban Győrött, a hol katonaorvos atyja épen állomásozott, született. Egy ideig családjával tovább élte a vándor katonai életet, mígnem atyja kiképzés végett a Theresianumba adta. Azonban már ifjú korában a polgári pályára érzett hajlamot, elhagyta tehát a katonai intézetet s a selmeczi bányászakadémiára ment, melyet sikerrel végezett be. Tanulmányai befejezése után állami szolgálatba lépett, előbb Oraviczán, majd Bécsben az udvari kamaránál nyert alkalmazást s ez utóbbi helyen maradt 1846-ig, midőn Budára a magyar kir. kamarához helyezték át, a hol rövid idő múlva titkárságig vitte fel. Az 1848-iki eseményekben tevékeny részt vett. Kossuth Lajos pénzügyminister őt az oraviczai bányaigazgatóság vezetésével bízta meg. Kiütvén a szerb forradalom, Szlávy a lázadók és a császári hadsereg elől kénytelen volt menekülni. 1849-ben azonban Bem győzelmes hadjárata után Szlávy újból elfoglalta állását ezúttal mint kormánybiztos. A szabadságharcz leveretése után Szlávy nem menekült, mert a bányásznép annyira ragaszkodott hozzá, hogy kénytelen volt maradni. Rövid idő alatt az osztrákok fogságába került. A hadi törvényszék öt évre ítélte, a miből kettőt ki is töltött, kiszabadulása után visszavonultan élt Pozsonyban, majd biharmegyei jószágán. 1861-ben, midőn az alkotmány visszaállítottnak látszott, Szlávy tanácsosi állást foglalt el a helytartó-tanácsnál; a provisorium azonban megszakította nyilvános működését, s ettől kezdve 1865-ig újra visszavonulva élt. A húsvéti czikk után kevéssel Szlávyt, mint biharmegyei főispánt, újra a közélet terén találjuk, mint olyan részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1867-ben a második felelős ministerium megalakulásakor Wenckheim báró belügyminister mellett Szlávy az államtitkári állást foglalta el. Mint államtitkár a törvényhozás alsó házában a tápéi kerületet (1869), majd Pozsony egy kerületét kéuviselte. 1869-ben rövid időre otthagyta állását, azonban w<8g óá wT iulyaimrir, mint kereskedelmi minister, tagja lett a Lónyay-cabinetnek. 1872-ben Lónyay lemondása után ő Felsége a kormány vezetésével bizta meg, állásáról azonban nem sokára leköszönt s az átmeneti Bittó-ministeriumnak adott helyet. Ezután mint pozsonyi képviselő szerepelt, míg 1879. ápril 3-án