Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. február (Folytatás az 1 ■ oldalról) A hatalom döntött arról, hogy lezárt utcák sokasága révén a gumibotok elé terelje a gyanútlan járókelőket, a hatalom döntött arról, hogy rendőrlovasok gázoljanak a nemzeti ünnepen megemlékezők közé, a hatalom próbálta befeketíteni beépített hangoskodó provokátorok révén az ünnepet, a hatalom bértollnokai sulykolták naphosszat a médiában, hogy mi mindennek higgyen a honpolgár - csak a szemének ne. De mindezeket a megvetendő praktikákat nem követte volna el a hatalom, ha nem félt volna attól, hogy egy nagy tömeget felvonultató nemzeti ünnep sikere a következő napokban ellenzéki demonstrációkban folytatódik. Ezt kellett megelőznie egy előzetes rendőri csapás és megfélemlítés révén. A demokrácia halála, .ha nem fél egy államhatalmat bitorló politikai erő, ezért is kell őrizni a „MŰK” jelmondatát. Külföldi emberi jogi szervezetek döbbenettel konstatálták, hogy 2006 októberében a foglyaikat kínzó rendőrök - hasonlóan Kádár kori elődeikhez - büntetlenül eltörhették a fogvatartottak kezét, lábát, bordáit, ujjait - és mindeddig ezekért még senki sem vonta őket felelősségre. A szocialista diktatúra időszakában a vérbírák az igazságszolgáltatás álarcában szolgálták ki az elnyomókat, és ennek az „igazságszolgáltatásnak” a folyamatosságában bíznak a mai állami terror irányítói is. A hatalom eddig részleges sikereket könyvelhet el, mert a szeptemberi kormányellenes megmozdulásokon tüntetők, vagy a helyszín közelében tartózkodó járókelők és kíváncsiskodók közül már számosán súlyos börtönbüntetésüket töltik. Több bíróság ugyanis az előállítottak /többségénél/ egy részénél különösebb bizonyítékok megkövetelése nélkül elfogadta a hatósággal való szembeszegülés és rendzavarás rendőrségi vádját. Buzgóbb bírók rálicitáltak a Kádár korszakban megszokott, és akkor a három főben megállapított csoportosulás alsó határára. Például egy Pest megyei bírónő büntetéseket indokló beszéde szerint már két ember is elegendő ahhoz, hogy megsértse a gyülekezési jogot. Arra is volt példa, hogy egy feliratos táblát magányosan cipelő személyt marasztaltak el a gyülekezési törvény előírásainak a megsértésére hivatkozva. A szeptember-októberi ítéletek igazolták azt az aggodalmat, hogy a bírói kar egy jelentős hányadában máig élő igény a szocialista hatalom szolgálata érdekében történő pártos ítélkezés. Az 1956. évi forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján az emlékezők elleni brutális rendőri fellépés során szintén emberek százait tartóztatták le. Mégis, a rendőrség hamis vádjai most sorra buktak meg, mert állításait rendre cáfolták video -, és mobiltelefonfelvételek. A nemzeti ünnepen ugyanis sokan akartak felvételeket készíteni az ünnepi szónokokról, és az ünnepségen szereplő előadóművészekről - ezért számos olyan felvétel készült a brutális rendőrségi fellépést követően, amelyik cáfolta a rendőrség vádjait. Részben az ellenbizonyítékok miatt, de részben talán a nyugat-európai és amerikai emberi jogi szervezetek fokozódó érdeklődése miatt is elmaradt a tömegesen előállítottak futószalagon történő elítélése. Míg a szeptemberi események miatt elítéltek között több olyan van, akik- mint járókelők - csak „rossz időben voltak rossz helyen” - addig az október 23-án előállítottak közül a másodfokon eljáró bíróság már felmentette ezeket a passzív szemlélődőket. Egyre több bírót elgondolkodtat az a tény, hogy uniós tagállamként állampolgáraink az Európai Bírósághoz is fellebbezhetnek. Ott pedig aligha fogják elfogadni annak a rendőri eljárásnak a szabályosságát, ahol az előállító rendőri mivolta nem igazolható. Nálunk a bíróság sajnos tudomásul veszi, hogy a rendőrök - a rendőrségi törvény előírásait megszegve- azonosító nélkül intézkedhetnek, a civilizált országokban azonban törvénytelen egy ilyen előállítás, sőt, az azonosítót nem viselő személyt - aki tehát nem lehet rendőr- akár felelősségre is lehet vonni egyenruha illegális viseléséért. Ez év januárjának végén az Alkotmánybíróság is megelégelte a rendőrállam kiépítését szolgáló intézményhálózat elburjánzását. Megsemmisítette azokat a Medgyessy kormány alatt kihirdetett rendőrségi jogosítványokat, amelyek alapján a posztkommunista hatalom felbonthatta leveleinket, és lehallgathatta telefonjainkat. Az alkotmánybírák indoklása szerint a mai rendőri túlhatalom több alkotmányos alapjogot sért, így például az emberi méltósághoz, a magánlakáshoz, a magántitkok és az egyes személyes adatok védelméhez, a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogot. Sajnos, a hatalmi önkényt szolgáló jogszabályokat - nyilván kompromisszumos célzattal - az Alkotmánybíróság nem azonnali, hanem jövőbeli hatállyal, 2007. december 31. napjával semmisítette meg. Mit kell tehát folytatni márciusban? Folytatni kell a cinikus politikai hazudozások leleplezését, az embertelen rendőri önkény dokumentálását, minden emberi jogokat sértő hazai ítélet elleni fellebbezést európai fellebbviteli fórumokon. Minél több külföldi megfigyelőt kell hívni az országba, tömeges jelenlétük esetleg megakadályozhatja az októberi elvetemült rendőri tettek megismétlődését. Az ellenzéki pártoknak egy január végén kötött megállapodása keretében Svájcból egy nagyobb létszámú emberi jogi szakértő érkezik meg az országba márciusban, hogy megfigyelje a rendőrség tevékenységét. Természetesen már most vádaskodnak szocialista politikusok, hogy „hazafiatlan dolog” kiteregetni külföldön az ország szennyesét - holott ennyi önkényről szóló bizonyíték nem az ország, hanem a szocialistaszabaddemokrata illegitim rezsim szennyese. Minden lehetséges külföldi fórumon figyelmeztetni kell a nyugati polgári politikusokat arra, hogy a volt szocialista országokban a posztkommunista mentalitás alapjaiban veszélyezteti a demokráciát. Orbán Viktor, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz - Polgári Szövetség elnöke, Brüsszelben az év elején kijelentette, hogy Közép-Európában reális veszedelem a kommunista hatalomgyakorlási módszerek újjászületése, mivel a szélsőbaloldali tradíciók több évtized alatt alaposan megfertőzték a társadalmat. Szerinte ennek a kommunista stratégiának a lényege politikai-, tájékoztatási- és gazdasági monopóliumok létrehozása, azaz a hazugság, a korrupció és az erőszak összehangolt alkalmazása a hatalomra jutás és a hatalom megtartása érdekében. Felszólította az Európai Unió demokratikus erőit, hogy “ne nyújtson segítő kezet a kommunizmus erkölcsi örökségével nem szakító kormányoknak”. Az év első hónapjaiban a rendőrség is lázasan készülődik. Miközben az állami bevételek elherdálása miatt /több/ egyre több adót fizet a lakosság, gyorsul az infláció és süllyed az életszínvonal, azalatt többszörösére növelik a rendőrség tömegoszlató fogyóeszközeire- vízágyúkra, könnygázgránátokra, gumibotokra és gumilövedékekre- korábban költött milliárdokat. Ismerve a közbeszerzéseket irányító szocialista nomenklatura üzleti érdekeit, ezt a muníciót biztosan ellövöldözik, még akkor is, ha március idusán senki sem merné kidugni az orrát az utcára. Olyan formában is készülődnek a rendőri erők, hogy sorra foglalják le a kisebb szállodák, munkásszállások, panziók szabad helyeit - talán azért, hogy legyen hová elszállásolni a vidékről felhozott állományt, talán azért - vélik a pesszimisták - hogy legyen hová eldugni a külföldi megfigyelők elől a letartóztatottak sokaságát. Ok tehát nem kezdenek semmit sem újra, ők csak folytatják. A terrort, az önkényt, és a megfélemlítést. Létkérdés Orbán Viktor támogatása (Folytatás az 1 ■ oldalról) Még ha ez igaz is lenne - de nem igaz már az Aranybulla is biztosította az ellenállás jogát a zsarnok „uralkodókkal” szemben. A bíróságok - tisztelet a kivételnek - sok esetben csak e nemes intézmény paródiáját játsszák el. Január 24-én például a Fábián László nevű fiatalember állt a vádlottak padján, mert október 23.-án, hat óra tájban, a Fidesz nagygyűlését követően a Deák téri metróaluljáróba akart mindenképpen eljutni, s ezzel a rendőrség szerint akadályozta a “sorfalépítést”, “rendzavarás szabálysértését” követte el. Az egyáltalán nem érdekelte a bírót, hogy a férfit a rendőrök ártatlanul félholtra verték, majd a sorsára hagyták. A bíró egyszerűen nem hagyta, hogy a “vádlott” tényszerűen elmondja, hogy mi történt vele, őt csak az érdekelte, hogy a delikvens akadályozta-e a rendőrsorfalat vagy sem. A rendőrsorfal a Fidesz-tüntetés résztvevői, de tágabb értelemben az egész magyar nemzet ellen is állt fel. Morvái Krisztina a január 25.-én megjelent Demokratában elmesél egy roppant tanulságos történetet. “Hét évvel ezelőtt készítettem egy nagy kutatást a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények terén. Volt abban minden, még szexuális bűncselekmény, azaz gyermekek megerőszakolása is. Ezeket az ügyeket átlagosan három évig tárgyalta a bíróság, de akadt olyan eset is, amelyben hat éven át tartott a per. Mire vége volt, már fiatal asszony lett abból a kislányból, akit megerőszakoltak annak idején. Érdekes, hogy most ősszel, a tüntetésekkel kapcsolatos ügyekben viszont egy-két héten belül megszülettek az ítéletek. Hát így is működhetnek a bíróságok, ha a hatalom érdekei úgy kívánják?” A Magyar Demokrata hosszabb interjút közöl Semjén Zsolttal, a KDNP elnökével, ebből is kitűnik, szinte ritkaságnak számít az az összhang, amely Orbán Viktor és Semjén Zsolt, a Fidesz és a KDNP között fennáll - a magyar választók, a nemzeti elkötelezettségű emberek nagy szerencséjére. “A Fidesz nagy nemzeti gyűjtőpárt, amiben a jobbközép politikai felfogás minden áramlata megtalálható, a KDNP pedig keresztény világnézeti párt. Filozófiailag és politikailag is nyilvánvaló, hogy ez a két erő nem konkurense egymásnak, hanem kiegészítik egymást” - vallja Semjén Zsolt. A pártelnök jól tudja, hogy régóta egyik fő céltáblája az “antikrisztiánus, nemzetellenes oldalnak, a szabadkőműveseknek, a destruktív szektáknak, homoszexuális szervezeteknek”. Azt is nagyon jól tudja, hogy őt is, Orbán Viktort is szeretné a baloldal és a nekik gazsuláló áljobboldal eltávolítani a hatalomból. Orbán Viktornak megvan a tudása és az elszánása ahhoz, hogy a nemzet akaratát keresztülvigye, ezért követelik, hogy távozzon, és szánalmas jobbközepes bábfigurák lépjenek a helyére. Semjén Zsolt hangsúlyozza, hogy ő és a pártja az alkotmányos út híve. “De ha például szétszedik a szolidaritás alapú társadalombiztosítást, és a nagyobb befizetőket elviszik magánbiztosítókba, a népnek meg marad, ami marad, az nem más, mint egyfajta társadalmi Taigetosz, ami például Franciaországban legitim ok lenne a forradalomra... “. Karácsony előtt fontos cikk jelent meg a Magyar Nemzetben a felerősödő, Orbán Viktor elleni támadásokról a történész Tőkéczki László tollából. Tőkéczki világosan megírja, hogy ez a baloldali erőszaktábor azért láttatja Orbán Viktort populistának, mert az exminiszterelnök “nem gondolja azt, hogy ez a hazai pénzügyi diktatúra, kiegészülve a rendőri brutalitással az Európába való megérkezés volna”. Ezért akarják Orbánt megbuktatni, hogy “eltűnjön az a jórészt személyéhez köthető alternatív politikai erőközpont, amely a fokozódó elnyomorodásban elveheti a hatalmat a Gyurcsány-féle figuráktól, és csak a zsebüknek és önzésüknek élő klientúrájától”. Az MDF-et Boross Péter és Dávid Ibolya már domesztikálta, a multikhoz és a balliberális oldalhoz idomította. Az hát a balliberális oldal szerint a feladat, írja lényegében Tőkéczki László, hogy domesztikálni kell a Fideszt, “s akkor az MDF-hez hasonlóan egy ámokfutó milliárdos lojális ellenzékeként lehetne a mai Magyarországot normálisnak, konszenzusra alkalmasnak nyilvánítani”. Ezt kell tenni a baloldal és a baloldalnak kerítő áljobboldal szerint. Mert “amíg Orbán van, addig a nép még elhiheti, hogy van más út”. Hogy ki is ez az “ámokfutó milliárdos”? Az is kiderül a Schmidt Mária ante portás? című, a Magyar Nemzetben 2007 január 15.-én megjelent, nagy vihart kavart cikkből, amelyet Horváth Zsolt írt. Azt régóta tudjuk, hogy a neokonzervatívizmust, a MDF új, az amerikai trendbe, a nagyon szoros Izrael-barátságba és nagyon szoros multi-barátságba illeszkedő “életformáját” a Political Capital dolgozta ki és jó ideje határozza is meg. Ez a törekvés Dávid Ibolyáék pártját az MSZP és az SZDSZ szánalmas segéderejévé tette, s tegyük mindehhez hozzá: mindez egyáltalán nem volt az elnökasszony, Boross Péter és a többiek ellenére. Annyira nem, hogy jelentős hasznot húztak és húznak folyamatosan mindenből, a valódi jobboldal elárulásából, zsíros parlamenti, fővárosi és kerületi bizottsági helyek, és egyéb koncok kerültek így méltatlanul a “normális” MDF kezébe. Mégis, mindezek ellenére az MSZPSZDSZ hatalom, s főleg a mögöttük álló nagytőkés csoportok nagyon jól tudják, hogy a pitiáner besegítő szerepkörében tevékenykedő MDF-re csak nagyon korlátozott mértékben számíthatnak: nem az árulás, a multik kiszolgálása iránti buzgalom, eltökéltség hiányzik a demokrata fórumból, hanem a lelepleződésük miatti bizalomvesztés lett nagyon erős, az emberek ma már inkább csak sercintenek Dávid Ibolya és az MDF nevét meghallva. Épp ezért is, a nagytőkés köröknek és az MSZP-SZDSZ hatalomnak égetően szüksége lenne egy - a mai MDF-nél hitelesebbnek tűnő - új jobbközép, de a multikat és baloldalt minden lényeges kérdésben kiszolgáló pártra. Egy igazi áljobboldali pártra. Ezért írja publicisztikájában Horváth Zsolt, hogy a baloldalnak nincs más lehetősége: “a nagytőke segítségével szeretnének behatolni a legnagyobb ellenzéki pártba, Orbán Viktor azonban láthatóan hajthatatlan. Ezért támadja folyamatosan a rosszat sejtő, ám a kibékülést egyre agresszívebben követelő kormány sajtó. Mindez azt is jelenti, hogy az egyeztetés, azaz a politikai kivásárlás feltételezhető szándékain túl vagyunk, s a pártelnök hajthatatlannak bizonyult. Az tehát, hogy Orbán Viktor nem megvehető, tény, erkölcsi alapvetés, ami egyben kirobbanthatatlanná teszi őt a pártelnöki székből”. Úgy néz ki, hogy a nagytőke akaratából bizonyos fideszes körök mégis vállalkoznának a lehetetlenre, vagyis arra, hogy a “kirobbanthatatlannak” tűnő Orbán Viktort mégis kirobbantsák a pártelnöki székből. Horváth Zsolt elsősorban a milliárdos vagyonú üzletasszony, a történész Schmidt Mária nevét említi. Aki köztudottan a Terror Háza Múzeum igazgatója is. Schmidt Mária nemcsak a múlt év decemberében lépett fel átlátszó utalásokkal a Népszabadságban (“Jones nem tér vissza”) Orbán Viktor ellen, tette ezt az országgyűlési választások után a Heti Válaszban is. Vagyis arra utalt többször és egyértelműen Schmidt Mária, hogy Orbán Viktor nem lehet, ne legyen a jobboldal vezetője. Csak sajnálni lehet, hogy Horváth Zsolt leglényegesebb kérdést elemző cikke után - mindmáig - a jobboldal részéről csak a sűrű hallgatás következett, pár jobboldali Fidesz-vezető pedig a “science fiction” tárgykörébe utalta a drámai kérdésfelvetést. Pedig Horváth Zsolt konkrét nagytőkés csoportokat, neveket is említ a cikkében: olyan emberekét, akik szívesen vállalkoznának az új “jobboldali”, a baloldallal nyilván a lehető legszorosabban együttműködő szerepre. Valójában itt lenne az ideje a tiszta beszédnek. Nézzük a jobboldal helyzetét: az MDF már régóta a baloldal szolgája, a MIÉP romokban hever. A Jobbik törekvése szimpatikus ugyan, de ez a párt még nagyon gyenge ahhoz, hogy a hatalom - ezúttal a jobb értelemben vett hatalom - elosztásánál komolyan szóba jöhessen. Marad tehát a Fidesz és a vele szoros szövetségben álló, nagyon ígéretes múltú és jövőjű KDNP, csakhogy egyelőre a kereszténydemokrata párt nem képvisel jelentős erőt. Létkérdés tehát a Fidesz további erősödése. Ám nem érdemes akármilyen fajta erősödésre gondolnunk. A Fideszen belül ugyanis van egy olyan latens, máskor nagyon is látható csoport, amelynek már annak idején sem tetszett a párt néppárti irányváltása, ők ma is szinte maradéktalanul liberálisok - ha nem is SZDSZ-es értelemben véve -, és a multik és a nagytőke elkötelezett hívei. Ha tavasszal a Fidesz kongresszusán tényleg színre lépnek Schmidt Máriáék, és megpróbálnak lépni, vagy a várható ■ kudarcuk után új pártot alapítani, akkor a liberalizmustól már jórészt mentes Fidesznek inkább fel kellene lélegeznie, mint elkeserednie, hiszen elképesztő erők szabadulnának fel akkor, ha a liberális kemény mag elhagyná a pártot. Tömegesen jelentkeznének olyan emberek, akik eddig, jobb híján tesséklássék támogatták talán a Fideszt, de tudták, hogy a párt és az elnöke gúzsba kötve táncol. Bogár László, a nemzeti érdekeket képviselő legkiválóbb közgazdászaink egyike, már régen utalt - finoman- arra, hogy előbb-utóbb Orbán Viktornak aligha lesz más választása, mint az, hogy a túlzottan liberális és multik érdekeit elég agresszíven képviselő, balra is játszó magtól megszabaduljon. Amikor például Bogár László - sokadszor- a „multinacionális tőkestruktúrákról” értekezik, akkor természetesen tudnunk kell, tudjuk azt, hogy ezek közé a tőkestruktúrák közé nemcsak balliberális, hanem jobboldali csoportok is szerveződnek. “A multinacionális tőkestruktúrák minden lokalitás értékmezőit úgy akarják használni profittermelésre, hogy ezért a lehető legalacsonyabb használati díjat akarják fizetni. Úgy használják tehát a lakosságüzem termelvényét, hogy a jól képzett, fegyelmezett, innovatív, kreatív munkaerőt, hogy azonos teljesítményért harmad-, negyedannyi bért fizetnek, mint amennyi nyugaton az ilyen minőségű munkaerő egyensúlyi ára. És úgy használják az államüzem termel vényeit, az egész infrastruktúrát, amely részben a munkaerő megtermelését, részben a jogrend, a közrend, a környezet stb. reprodukcióját foglalja magába, hogy ezért sokkal alacsonyabb adó- és járuléktömeget fizetnek be, mint amennyit ebből a rendszerből nap mint nap elhasználnak. Ha pedig e két üzem tartósan nem kapja meg tőlük az egész lokalitás egyszerű újratermelésének minimális fedezetét sem, akkor két dolgot tehetnek: vagy hagyják folyamatosan elpusztulni magukat, vagy éppen ezt a lepusztulást elkerülendő, rohamos gyorsasággal eladósodnak, annak érdekében, hogy a globális tőke struktúrák által való kifoszthatóságukat a jövőben is fenntarthassák. És valóban, éppen e két stratégia roncsoló kombinációját igyekezett megvalósítani a mindenkori magyar állam és annak polgárai” - írja Bogár László a Magyar Nemzet január 16.-ai számában is. Azt hiszem, egyedül Orbán Viktor képes arra, hogy ezt a folyamatos fosztogatást mérsékelje. „MUK?" „MŰK!"
