Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. július - augusztus Eötvös Lorand BODONYI ILONA Eötvös Loránd történelmi időben, történelmi családba született. 1848. július 27-én Budán, a kiváló író és elkötelezett reformpolitikus Eötvös József fiaként. Huszadik születésnapján édesapja hozzá írt levelében így emlékezett a nevezetes napra: „Ma töltőd be huszadik évedet. A nap, melyen születtél, éltem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében életveszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott, s míg feleségem betegágyánál ülve, remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest s Buda-i tornyokról a vészharang hangjai tölték be az éji csendet, s egy üzenet jött a másik után, mely minisztertanácshoz hitt. Soha nem szenvedtem többet, mint ezen órákban, míg hajnal felé Balassa tudtomra adá, hogy anyád veszélyen kívül van, s őt megcsókolva a városba siettem. Úgy látszik, a kegyes végzet ki akarja egyenlíteni akkori szenvedéseimet, s úgy rendelő, hogy éppen általad, ki akkor öntudatlanul kínjaimat okoztad, éltem legfőbb örömeit élvezzem. Tartson az ég sokáig, tartson testi s lelki egészségben s úgy, hogy önmagaddal megelégedve érezzed magadat.” Eötvös Loránd, először jogot tanult, ám hamar hűtlen lett a társadalomtudományokhoz, a politikát pedig apja tanácsára kerülte (bár 1894- ben pár hónapig apjához hasonlóan ő is betöltötte a vallás- és közoktatási miniszter pozícióját). „Én a politikában valóságos Zukunft-muzsikus vagyok, ki egész életemen át oly dallamokat énekeltem, melyeket húsz évvel később minden susztergyerek fütyöl, de melyeket akkor senki érteni nem akart. - Mennyire áll ez, azt egy könyvből fogod látni, melyet a napokban küldeni fogok, s melyet cáfolatul adtam ki azok ellen, kik egyik ülésünkben következetességemet támadták meg. - Miután félek, hogy éppen e részben benned is sok van természetemből, azért valóságos megnyugtatásomra szolgál, hogy más pályán látlak. Haladj bátran előre, és ne sajnáld fáradságodat. A tudomány körében a legnagyobb erőfeszítés eléri jutalmát, mert azt nem várja az emberektől, hanem magában a tudományban találja. A legfőbb élvezet a földön azon érzet, hogy magasabb álláspontot értünk el; s az emberek legjobb akarattal alacsony vállaikon nem emelhetnek senkit magasra, azt mindenki csak saját erejével teheti”-írta fiának Eötvös József 1867-ben. Eötvös Loránd természettudományos ismereteit a heidelbergi és königsbergi egyetemeken szerezte, 1870- ben Heidelbergben „summa cum laude" minősítéssel doktorált. A pesti egyetem elméleti fizikai tanszékén kezdett tanítani, ahol 1878-ban már professzorként a fizikai intézet igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1883-ban rendes tagjává választotta, majd 1889-ben az Akadémia elnökének választották. (Ezt a tisztet édesapja 1866-ban nyerte el.) O alapította 1895-ben, és édesapjáról nevezte el az Eötvös Kollégiumot a párizsi École Nomale Superieure mintájára, elsősorban a tehetséges vidéki szegényebb és középosztálybeli fiatalok sokoldalú képzése céljából. 1905-ben lemondott az Akadémia elnökségéről, de egyetemi kutatásait haláláig folytatta. Míg édesapja az irodalom, a társadalomtudományok és a politika területén munkálkodott az „emberiség jobblétének előmozdításán” (Eötvös Loránd), addig ő a fizika területén alkotott maradandót, s szerzett nemzetközi tekintélyt magának és kutatásainak. Neve mindenekelőtt a torziós ingával (variométer) kapcsolódik össze, de behatóan foglalkozott a gravitáció, a mágnesesség, a hajszálcsövesség számos jelenségével. Műszereit és tudományos eredményeit sikerrel alkalmazták például a kőolajkutatásban, vagy földtani megfigyelésekben. Például az ő 1903-ban végzett mérései állapították meg egy a Balaton tengelyével párhuzamos tektonikai vonal jelenlétét. Bizonyos a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságára vonatkozó kutatásai alátámasztják Einstein relativitás-elméletét. Einsteinnel egyébként levelezésben állt, aki bizonyos kérdésekben kikérte a véleményét. A sikeres munka, a pozíciók és a nemzetközi elismertség ellenére rendkívül szerény ember maradt. Különböző hivatásuk ellenére, osztotta édesapja hitvallását, melyet egyik, közvetlenül a halála előtt fiához írt levelében fogalmazott meg: „Ha van gyönyör a világon, azt csak a tudomány és a szeretet adja, csak akinek esze és szíve egy tág kört bír körülfogni, ki e nagy világ vagy a történet bámulatos rendjét megérteni s a meleg érzést, mellyel egy kedves lény hozzá közeledik, viszonozni tudja, az érzi, hogy a világon boldogok is lehetünk.” TAMÁSKA PÉTER Domonkos László 1997 és 2oo7 között írott cikkeinek válogatása Hornyik Miklós szerkesztésében a Püski Kiadónál jelent meg. Az írások a Magyar Nemzetben és a beléolvadt egykori igen radikális Napi Magyarországban, továbbá a Nyugati Magyarságban és a délvidéki értelmiség elitlapjában, az Aracsban láttak napvilágot. A felsorolt lapok eleve kirajzolják azt a nemzeti elkötelezettségű szellemi horizontot, amelyen belül az esszéíró és zsurnaliszta Domonkos mozog. A kötet címe talán túl optimista: az Auróra utolsó lövésére sajnos tovább kell vámunk, mint a címadó, a Nyugati Magyarságban 2oo2 júniusában megjelent eszmefuttatás alapján a szerző várta, s vártuk mi is. A vágyat kifejező, buzdító jóslat után inkább a konklúzióként is felírható első fejezetcím tömör mondatát érezzük helyzetünkre a kifejezőbbnek: „Nehezen virrad.” S azt a fricskát, „hogy a Titanic süllyedt el az Auróra helyett.” AZ AURÓRA UTOLSÓ LÖVÉSE A következő fejezet, az „Átverés magyar módra” számomra legtöbbet mondó két cikke a „Csak szeretni szabad Amerikát” és az „Utolsó tangó a Balkánon”. Az amerikai ember, ahol csak megjelent fegyverekkel s részvényeivel, a karikaturistát gúnyrajzra ingerlő hamburgerrel a szájában s feltolt baseball-sapkában - Mi vagyunk a legjobbak! -, nos ez az amerikai a szerző személyes tapasztalatai korántsem olyan egyszerű képlet. (A szovjet ember mennyivel egyszerűbb volt - sóhajt fel, sóhaját diszkréten zárójelbe téve.) Csodálkoznak és fel vannak háborodva a világ Amerikát illető értetlenségén, akárcsak Graham Green csendes amerikaija a maga balek és veszélyes jóságával a saigoni pokolban. „Nem értik szeptember 11- ét, nem értik az arabokat,de nem értik a zsidókat sem, miként a zűrzavaros ismeretlenségben tobzódó közép-európaiakat, sőt, a nyugat-európaiakat sem.” S noha meg van bennük az önvizsgálatra való rokonszenves hajlam ( amely a homo sovieticusból hiányzott), nem úgy használják sem fegyvereiket, sem pénzüket, sem a világ többezer éves kultúrkincsét, ahogy kellene. Domonkos fanyar mosollyal az Amerikát árnyaltan szerető ottani, az óhazában maradiakat nemzettestvérként érző ameriaki magyarokat szerette meg - helyettük. Az „Utolsó tangó a Balkánon „ változóban lévő önmagunkról, pontosabban lelki romlásunkról szól. Balkanizálódunk: a homo hungaricus Homyik Miklós szavaival homo balcanicusként jelenik meg. Az elcsatolt részeken az államjogi helyzet csábít erre az „ utolsó tangóra”, a megmaradt kis hazában pedig egyfajta „másodlagos asszimiláció”, amit a növekvő össztársadalmi agresszivitás, a pestisként terjedő korrupció s a beszéd megsemmisítő szabadszájúsága jelez. Hát hol lehet így a szívünk? „Kalotaszeg és a Kiskunság, a Balaton-felvidék és a Küküllő-mente, a Mátraalja és a Bácska, az Őrség és a Mezőség között semmi különbség nincs, ami szívünk magányos helyszíneit illeti - így a szerző kesernyés optimizmusa. Nem sok. Nem kevés. (De) az utolsó tangó, ha tényleg elhisszük, elnapolható.” A „Mindig gondolni rá” cikkei is ezt a kesernyés optimizmust tükrözik. „Mel Gibson megmenti Magyarországot is” - írja Domonkos 2oo4-ben, utalva arra, hogy a Passió bemutatása után Kósáné-Kovács Magda egyházellenes tűmadásait milyen elhallgatás, milyen hirtelen csönd kísérte. A „Percenként tizenhét” az 1932-33-as legalább hétmillió áldozatot követelő, a sztálini hatalom által tudatosan előkészített éhhalál, a „golodomor” Terror Háza- beli kiállításáról szól. Tizenhét percenként halt meg egy ember, s ha ezt és a kommunizmus embert kikapcsoló végső lényegét tekintjük, ki kell mondanunk, „a modern emberi társadalmak legrettenetesebb korszakát kommunizmusnak hívják”. S főképp egy olyan országban fontos ez, amelyben még mindig tömegek hisznek a rendőri rend egyenlő elosztást hozó szépségében s a szocialista szó pápua varázsában. Az utolsó, negyedik rész - Mikrofon a terepasztalon - interjúk csokra. Csupa nagy név a jobboldalról: Döbrentei Kornél - a jóbarát -, Für Lajos, Szentmuhályi Szabó Péter, Pákh Tibor, Raffay Ernő és Wittner Mária. Aztán azok , akik hihetetlen tárgyilagossággal, de a „jobboldaliságot” mellőzve tárják fel a nemzet orvoslandó bajait: a nemrég elhúnyt Nagy Gáspár, az MDF alapító s korán félreállított Biró Zoltán, a „szeres” Skultéty Csaba, a magányos Tóth Gy. László és múlt évi rendőrállami atrocitásokat feltáró Morvái Krisztina. Érdemes kézbe venni s esténként tv nézés helyett egy-egy passzust elolvasni Domonkos László írásaiból, ízesek - mintha az által oly szeretett Délvidék ízei ihlették volna. (Domonkos László: Az Auróra utolsó lövése, Bp. Püski Kiadó, 2007) A rendvédelem alapvető feladata a belső biztonság védelme és fenntartása, melyet a polgár megelégedésére és civil kontroll alatt végez. A hazai és nemzetközi, mindenekelőtt az Unió meghatározta jogi és társadalmi környezet azonban nagyon sokoldalúan meghatározza, hogy ezen feladatainak hogyan tud megfelelni. A rendőrség társadalmi szerepéről, a demokratikus társadalomban végzett munkájának legjobban megfelelő szervezetéről és hatásköréről nem csak idehaza folyik folyamatos vita a rendszerváltás óta, de az Európa Tanács is kezdeményezett hasonló témájú nemzetközi diskurzust. Demokratikus társadalmakban a rendvédelmi munka megrendelője a társadalom, melyben a rendőrség a közösség támogatásával és az Emberi Jogok Európai Chartájának szellemében munkálkodva tudja rendfenntartó és szolgáltató feladatait közmegelégedésre elvégezni. Ami a rendőrség szervezeti felépítését illeti, Európában körbetekintve nagyon sokszínű képet láthatunk. Lehet centralizált, militáris, decentralizált és civil, de bármelyikről is legyen szó, demokráciában alapvető elvárás a depolitizáltság és a civil kontroll megléte. Az Európa Tanács az Európai Rendőretikai Kódexben testet öltött ajánlásában úgy fogalmaz, hogy: „12. A rendőrség szervezetét úgy kell kialakítani, hogy felépítése biztosítsa a rendőr, mint a jog hivatalos védelmezője és szolgáltatója iránti köztiszteletet.”, illetve, „18. A rendőrség szervezetét úgy kell kialakítani, hogy az a jó rendőr-civil kapcsolatokat, és ahol csak lehetséges, más szervezeTÁRSADALOM ÉS RENDVÉDELEM tekkel, a helyi közösségekkel, nonprofit szervezetekkel, valamint a kisebbségi csoportok képviselőivel való hatékony együttműködést segítse.” „43. A rendőrségnek tevékenysége közben mindig szem előtt kell tartania az alapvető emberi jogokat, úgy mint a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, a szólás, a gyülekezés, a költözés szabadságát és a tulajdon használatának szabadságát. 44. (...) különösen figyeljenek azokra az egyénekre, akik kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokhoz tartoznak.” A legkiszolgáltatottabb csoportok általában különböző kisebbségek és/ vagy a bevándorló közösségek tagjai, melyek sorsának rendezése és problémáik kezelése az EU tagállamai számára is súlyos problémát jelent. Nem véletlen, hogy az EU legfontosabb dokumentumai mind foglalkoznak ezzel a problémával, hiszen valamennyi tagállam érintett a nemzetközi migráció és a kisebbségi kérdés által, és így közös érdek egy közös migrációs és kisebbségi politika kimunkálása, melynek illeszkednie kell az EU azon törekvésébe, hogy területe a szabadság, a biztonság és az igazságosság régiójává váljon. Mindenesetre egyértelmű, hogy bármilyen struktúráról legyen is szó, a rendvédelem gyakorlati munkájában az Emberi Jogok Európai Egyezménye adja annak elvi keretét. Az Egyezmény egyértelműen megköveteli a jog uralmának és a törvényességnek a tiszteletben tartását, a biztosított jogok mindenki számára egyforma érvényesülését és a jogorvoslat lehetőségének meglétét. Ugyanakkor az „Egyezmény elismeri az aláíró államok rendfenntartási és biztonsági szükségleteit és a nemzeti hatóságoknak megfelelő szabadságot biztosít annak meghatározásához, hogy miként lehet a legjobban fenntartani a törvényt és a rendet országukban.” A jog uralma érvényesülésének útjában azonban még demokratikus politikai berendezkedést és azt preferáló nemzetközi környezetet feltételezve is sok akadály tornyosul. A demokrácia érvényesülése, vagyis például minden társadalmi csoport számára esélyegyenlőség biztosítása nem következik automatikusan a politikai rendszer jellegéből. Függ a korábbi politikai gyakorlattól, a társadalmi tradícióktól, attól, hogy a jogrendszer, a joggyakorlat és a társadalom állapota szinkronban van-e egymással. Ha bármely ponton homok kerül a fogaskerekek közé, alkalom teremtődik a nem megfelelő működésre, a hatalommal való visszaélésre, a korrupcióra, a diszkrimináció különbözőm formáira. A rendvédelem minden tekintetben hű tükre a társadalom állapotának, annak minden erényével és anomáliájával együtt. A társadalomban meglévő előítéletek, a demokratikus értékrend hiányosságai nyomot hagynak a rendvédelem tevékenységén, a joghézagok, vagy a hatalomhoz való viszony pedig alkalmat teremtenek a visszaélésekre és az egyes személyekkel, illetve bizonyos társadalmi csoportokkal szemben való diszkriminációra. Diszkriminálni pedig gyakorlatilag bárkit lehet akár neme, kora, társadalmi állása, vallása nemzeti hovatartozása, stb. miatt. A diszkrimináció mentes rendvédelmi (de általában minden társadalmi tevékenység) alapfeltételeinek kialakításában nagy szerepet játszhat az oktatás. Egészen biztos, hogy a társadalomtudományi, jogi és ezen belül nemzetközi jogi ismeretek, újfajta kommunikációs készségek és magatartásformák, melyek a multikulturális és plurális társadalomban történő jobb eligazodást és hatékonyabb munkavégzést segítik elő minden foglalkozási csoport, így a rendvédelemben dolgozók számára is, nagyobb súllyal és terjedelemben kell, hogy helyet kapjanak a képzés során. Ezek a követelmények azonban csak a szükséges ismeretek tágabb körvonalait adják, ezeknél sokkal konkrétabb igény, ugyancsak az Európai Rendőretikai Kódex szellemében, hogy: „26. A rendőrképzésnek, a rendőrség alapvető céljaival összhangban, az alapvető demokratikus értékekre, a törvények szerepére és az emberi jogok védelmére kell alapulnia. 30. A rendőrképzés során számot kell vetni a rasszizmus és az idegenellenesség kihívásával, és feltétlenül fel kell lépni ellenük.” Az oktatás csak a hasonló tartalmú és szellemiségű gyakorlati tevékenység során tud tartós eredményt produkálni. A demokratikus jogrendszer és joggyakorlat és az ezt sugalló és megkövetelő nemzetközi környezet, a folyamatos ellenőrzés és civil kontroll, valamint társadalmi támogatás nélkül azonban a diszkrimináció mentes rendvédelmi tevékenység követelménye csak írott malaszt marad. „r 1087 Bp., Kerepesi út 27/A Tel.: 323-0647; Fax: 323-0648 E-mail: puski-masszi@radionet.liu Honlap: www.puskimasszikonyveshaz.hu Nyitva tartás: H-Cs.: 8-16.30; P.: 8-15.30 Látogasson el honlapunkra! Egyéni vásárlókat is kiszolgálunk!
