Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
IV. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident - Melléklet 2007. július Családi gazdaságok Megtört lendület „Az uniós szabályokhoz, az unióban legelterjedtebb formát!” - ilyen egyszerű volt az Orbán-kormánynak a családi gazdaságokat kiemelt támogatásban részesítő gazdaságpolitikájának rövid indoklása. Ez az emberközpontú, Nyugat-Európában évszázadok óta bevált agrárgazdálkodási forma idehaza is lendületet kapott 2001-2002-ben. Olyannyira sikeres, a társadalom által is elfogadott forma volt, hogy a választási kampányban Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelölt nem is mondhatott mást, mint azt, hogy az esetleges kormányváltás után a baloldal is megőrzi, sőt, további kedvezményekkel segíti a családi gazdálkodókat. Ebből az ígéretből sem lett semmi. Sőt! Az egyik érintett gazda nemrégiben úgy fogalmazott, hogy már csak a visszafizetetlen hitelek tartják a felszínen ezt a formációt. Az édesélet vége Egyetlen ágazata volt a magyar mezőgazdaságnak, amely biztosan nyert az ország uniós csatlakozásával. A cukorrépa termelőknek semmit sem kellett másképp tennie, mint addig, mégis 2004. május elseje után lényegesen többet kaptak a terményükért. Nem volt szükségük semmiféle különösebb beruházásra és mégis vastagodott a pénztárcájuk az uniós cukorszabályozás itthoni teljes bevezetése miatt. Ezt a pénzügyi sikert véletlenül sem verték nagydobra, hiszen a dicsekvéssel talán a népharagot hívták volna ki maguk ellen, mert a csatlakozás pillanatától a fogyasztók lényegesen többet voltak kénytelenek fizetni a boltokban az idehaza leggyakrabban használt édesítő szerért. A 90-es évek elején, amikor elképzelhetővé lett, hogy belátható időn belül, Magyarország is tagja lehet az -akkoriban így nevezték- Egyesült Gazdasági Közösségnek, gyakran forgattunk televíziós riportokat Burgenlandba. Vissza-visszatértünk Felsőpulyára (Oberpullendorf) Koth János magyar anyanyelvű, osztrák gazda portájához, családjához. János hetvenegynéhány hektáron gazdálkodott. Ebből nem egészen húsz hektár volt a tulajdona, a többit huszonegynéhány tulajdonostól bérelte. A gazdasága olyan magas szinten volt gépesítve, hogy az öt traktor, a két kombájn és a soksok eszköz számára nagyon-nagyon szűk volt a gazdaudvar. A gépesítéshez nem Brüsszelből érkezett a támogatást, hanem a 80-as évek végén, a csatlakozásra való felkészülés közben az osztrák költségvetés adta a nem kis összegeket. A Koth családban három fiúgyermek volt. Közülük ketten édesapjuk foglalkozását szerették volna folytatni. Csakhogy a hetven hektár képtelen volt három családot eltartani. A fiúk éppen akkoriban készülődtek pályakezdésre. A családfő csak egyetlen megoldást látott: földvásárlást Magyarországon. Találtak is Somogy megyében egy nekik megfelelő kétszáz hektáros eladó birtokot. Ez a földrajzi távolság nem fenyegette széthullással a családot. A magyar állampolgárság, az áttelepedés az érzelmeiket sem zavarta, hiszen Trianon után őseik nem önszántukból cserélték a porta bejáratánál a magyar trikolort osztrák színekre. Ez az emlék akkor idéződött fel bennem, amikor a Fejér megyei Szabadbattyánban a Csókási család négy tagjával beszélgettem. A legidősebb fiú már apjával egy gazdaságban dolgozik. Az idei aratásban ő kezelte már a család legértékesebb termelőeszközét, az új kombájnt. A családi legendárium szerint, Dániel már négyévesen traktort vezetett. A családi gazdaság indulásának munkacsúcsokkal zsúfolt időszakában apa és anya rakodta a szalmabálákat a pótkocsira. A traktor sebességváltóját az egyes fokozatba állították. A kormány kerék mozgatását pedig rábízták a középcsoportos óvodásra. A két fiatalabb testvér is otthonosan mozog a gazdaságban. Ádám, például, tizenkét évesen már megbízhatóan kezeli a rakodógépet. A három testvér szeretne a mezőgazdaságban maradni. S most az élet részben ismétli önmagát. A jövőképben a legsötétebb folt talán a termőföld hiánya. A családi tulajdon és a most meglévő bérlemények egyetlen fiú boldogulásához elegendőek. Nagyobb, egybefüggő területet vásárolni szinte lehetetlen ebben a körzetben Is. A valamikori állami gazdaság földjeinek jó része eddig állami tulajdonban volt. Mostanában jelentek meg az első pályázatok a tulajdonosváltásra. Csakhogy a kiírások nem a családi gazdálkodóknak kedveznek, nem a kis- és közepes méretű gazdaságok lehetőségeihez mértek. Túl nagy egybefüggő területek eladók egyben. Ezek megvásárlásához kevés a családi megtakarítás, nincs elfogadható kamatozású hitel. A volt állami tulajdon rendezetlen volta az akadálya a móri borvidéken is a családi szőlőterületek növekedésének, a pincészetek erőre kapásának. A valamikori gazdaság hihetetlen mértékű eladósodása miatt, most jelzálog van Mór legkiválóbb szőlőtermő parcelláin. A bankok nem a borvidék hírnevére vigyáznak, hanem a pénzüknek legalább egy részéhez szeretnének hozzájutni. Azzal kevésbé törődnek, hogy közben a nem művelt területeken pusztulnak a tőkék, sőt, már a második minőségjavító támogatási pályázatsorból marad ki a borvidék. Pedig, most sok itt az egyetemet végzett, tehetséges, ifjú szőlőtermelő és borász. Vinnék tovább, fejlesztenék apáik, nagyapáik művét. Varga Máté közülük az egyik. A huszonéves borász azt mondja: ő tiszteli az elődök tudását. Mást akar, más borfilozófiában, borkereskedési módszerben hisz mint az édesapja, de a majdani sikeréhez úgy érzi, hogy hozzátartozna a néhány évtizedes együttdolgozás. Alsónémediben a szántóföldi zöldségtermesztő Takács Ferenc is szívesen átadná a családi gazdaság irányítását a mostanra már igazán szakmailag felkészült fiának. Erre alkalmas módszer lenne az Unióban már évtizedek óta bevált, sikerrel alkalmazott gazdanyugdíjas konstrukció. Maradna ő természetesen segítőnek, szaktanácsadónak, ugyanakkor elfogadja a jogosságát a fiú önállóságra törekvésének. Csakhogy az uniós gazdanyugdíj bevezetését sokszor ígérték a csatlakozás óta eltelt három esztendőben, de egyszer sem látott napvilágot a jogszabály és a hozzákapcsoló végrehajtási utasítás. A családi gazdálkodás a mostani agrárirányítás fogalomtárában csak megtűrt forma. Közben a velünk együtt csatlakozott Lengyelországban és Szlovákiában, Szlovéniáról nem is szólva, minden elképzelhető nemzeti segítséget megkapnak az ilyen gazdasági egységek. Ok, hozzánk, magyarokhoz képest, két-három esztendős késéssel fordultak a családi gazdaságok felé. Ám, mára már sokkal messzebbjutottak. Idehaza elképzelhetetlen gyorsaságú a versenytársainknál ennek a formának a megerősödése. Igaz, az ottani minisztériumban nem a nagybirtokok térnyeréséhez dolgoznak ki fifikás, egyszer átlátható, máskor igencsak titkolt rendeleteket, szabályokat. Bőle István PETÍCIÓ Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 2007. április 22-23-án és május 1-2-án éjjel bekövetkezett fagy Északkelet Magyarország gyümölcsültetvényeiben természeti katasztrófát okozott, a termés 90-100 %-ban megsemmisült Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes területén. Katasztrófa sújtotta még Heves, Nógrád, Bács-Kiskun, Csongrád és Győr-Moson-Sopron megye egyes térségeit. A keletkezett kár mértéke közel 45 milliárd Ft. A gazdák önerejükből a természeti katasztrófa által okozott károkat nem képesek túlélni. A katasztrófa a termelőkön kívül a feldolgozókat, az alkalmi munkavállalókat - több tízezer családot - hozott kilátástalan helyzetbe. A katasztrófa okozta károk enyhítésére a szakmai szervezetek, érdekképviseletek konkrét javaslatot terjesztettek elő, melynek alapját a felhasznált költségek jelentik. Intenzív alma, körte és csonthéjas ültetvényeknél 800 ezer Ft, hagyományos alma és körte ültetvényeknél 500 ezer Ft. csonthéjas ültetvényeknél 300 ezer Ft, dió és bogyósoknál 150 ezer Ft kárenyhítést kérünk kifizetni hektáronként. A Nemzeti Agrár - kárenyhítési Rendszer a jelenlegi helyzetre nem megoldás a totális terméskiesés miatt, ezt ettől függetlenül kell kezelni. A katasztrófa óta eltelt másfél hónap alatt a Kormánytól semmilyen számonkérhető ígéretet nem kaptunk, ezért a következő intézkedés megtételét követeljük: 1. Nyilvánítsák katasztrófa sújtotta területté Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét. 2. Követeljük, hogy a szakmai és érdekképviseleti szervek által kidolgozott technológiai költségek 25 %-át haladéktalanul fizessék ki előlegként az ápolási munkákra, gyorsított eljárással (határidő 2007. június 30.). A visszamaradó 75 % november 1-ig kerüljön kifizetésre. 3. A termelők, az integrátorok, TÉSZ-ek, BÉSZ-ek meglévő hitelállományának átütemezését követeljük 2007. június 15-től 2008. december 31. utáni időszakra, a jelenleg meglévő kedvezmények megtartásával. A károsult termelők részére állami garanciával biztosított hitelfelvételi lehetőséget kérünk, ahol a garanciát a bankok felé a magyar kormány vállalja. 4. Biztosítsák, hogy azon termelői szervezetek (TÉSZ-ek, BÉSZ-ek), amelynek tagjait a fagykár súlyosan érintette, kapjanak az előírt árbevételre vonatkozóan kedvezményt 2007. évre. 5. A fagykár miatt katasztrofális helyzetbe került termelőknek és vállalkozásoknak az alkalmazottak foglalkoztatása nehézségekbe ütközik, ezért kérjük a járulékfizetési kötelezettség 2007. július 1-től 2008. október 31-ig kerüljön elengedésre. Kérjük hasonló kedvezmény megadását az őstermelők járuékfizetési kötelezettségének ügyében. Amennyiben a felsorolt követeléseink nem teljesülnek, minden rendelkezésre álló eszközzel kikényszeritjük ezek megvalósítását. A teljesen ellehetetlenült termelők el vannak keseredve és készek tömegesen nyomatékot adni követeléseiknek. Aztán gyorsan vége lett az édeséletnek. Ma már szinte csak mutatóban lehet az országban cukorrépatáblát látni. A répaátvételi árak úgy lezuhantak, hogy tavaly már csak akkor érte meg igazán répát termelni, ha nagy volt a termés. Tavaly csúcsokat döntött az egységnyi területre jutó mennyiség. Az idén pedig aszály van, és nagyon lassan növekszik csak a répa. Már most bizonyos, hogy meg sem közelítik ebben az esztendőben a hozamok a tavalyit és a tavaly előttit. Hetyei János több mint fél évszázadot töltött el a mezőgazdasági gyakorlatban. Még most is az adonyi agrárholding igazgatósági tagja. Azt mondja:- Itt a mi körzetünkben még sohasem szedhettünk akkora répákat, mint éppen 2006-ban. Azt is kimerem jelenteni, hogy soha többé nem lesznek ezeken, a földeken akkora terméseredmények, mint éppen a tavalyi esztendőben. A kiforrott termelési technika és a szokatlanul csapadékos nyár együtt eredményezte a csúcstermést. A cukor minőségi károsodás nélkül több évig is eltartható. A nagy termésingadozás sem okozna tehát piaci zavarokat Európában, ha netán önellátásra rendezkedett volna be az Unió. Csakhogy a cukoripari óriások úgy gondolták, hogy a lényegesen olcsóbb nádcukorra építenek ezen túl. Dehogy is gondoltak a hirtelen piacukat vesztő kicsikre. Ez év elején a megmaradt kevés számú hazai termelő még ajánlatokat kapott, hogy termeljen többet. Állítólag a dél-amerikai nádtermelő a bioetanol gyártás felé fordultak. Csakhogy a többlettermelést, nem ösztönözték a felvásárlási árak gyors emelésével. A nagy bizonytalanságban avul a drága technika. Természetes, hogy ilyen körülmények között a termelők nem költenek a betakarító gépek műszaki szintentartására sem. A soha nem tapasztalt mértékű idei aszály minden valószínűség szerint gyorsítja majd ennek a növénynek az eltűnését a hazai terménypalettáról. Pedig volt időszak -nem is olyan régen, amikor egy hektáron 100 ezer forintnál is magasabb jövedelmet hozott a cukorrépa-termelés. Hajdúszoboszlón és környékén ebben az évben például már nem termelnek cukorrépát. A karcagi cukorgyár bezárás után már nincs hova szállítani a termést. A helyettesítő legfontosabb növény a csemegekukorica lett. Csakhogy ahol nem tudták öntözni a töveket, ott már a kombájt sem érdemes beküldeni a sorok közé, mert olyan kevés termett. Csak találgatni lehet, hogy az idén répával, avagy répa nélkül nagyobb a veszteség. B.I. Kedves Olvasónk! Amennyiben fontos mellékletünk tartalma, várjuk a lehetőségeihez mért anyagi támogatását! Segíthet a Nyugati Magyarság előfizetésével is! Magyar Nemzeti Alapítvány székhely: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Postacím: 1051 Budapest, Nádor u. 32. Bankszámlaszám: 10405004-00012656-00000008 Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Telefon: (36)-70l453-6893, (36)-l/269-1243, (36)- 70/453-6000 Fax:269-1243 email: zsil@t-online.hu Kilogrammonként 250 forintos felvásárlási árból képtelenség gazdaságossan megoldani a sertéshizlalást Egyre ritkább látvány a magyarországi termőföldeken a cukorrépa.
