Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
I. évf., 5. szám 2007. július A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS LAPJA Megtört a jég, fizetni kell, de mennyit... Az Európai Unió megkezdte a magyar vidékfejlesztési terv értékelését. A több mint 600 oldal terjedelmű programot minősíti, hogy Brüsszelben a szakértők 40 oldalnyi kérdést, észrevételt fogalmaztak meg. Ezért a dokumentumot át kell dolgozni, és amíg ez nem történik meg, a program bírálatát az Unió felfüggeszti. A kormány siker propagandája február óta, mint elfogadott programról tájékoztatott, ám közben kiderült, hogy szakmai tévedések, a megfelelő összefüggések hiánya, a célok helytelen meghatározása miatt az egészet át kell dolgozni. Ráadásul az Uniós központba elküldött tervezet alapján hirdették meg különböző jogcímeken a támogatásokat. Az ügynek a jövőre nézve nagy tanulsága, hogy Európában csak európai módon lehet programokat készíteni. Nem lehet megkerülni az érintettekkel az egyeztetést, nem lehet megkerülni az érdemi vitát, nem lehet hazugsággal előnyhöz juttatni a versenyképesnek nevezett szűk baráti kört. Az ügy tanulsága az is: meg lehet próbálni figyelmen kívül hagyni a magyar gazdák és érdekképviseletük véleményét, ám az Európai Uniót nem tudják megtéveszteni. Az igazi gazdasági tragédia az, hogy versenytársaink már rég az elfogadott programok alapján építkeznek. Az őszinteségről, az igazmondásról pedig csak annyit, hogy az agrártárca államtitkára úgy ítélte meg a program átdolgozására vonatkozó uniós felhívást, hogy csupán néhány „apró pontosítást” kérnek. Néhány nappal a vidékfejlesztési tervet ért uniós bírálat után, hidegzuhanyként hatott, hogy az Európai Unió visszaköveteli az AVOP támogatások ÁFA-ját. Úgy látszik, az Európai Unió a trükkös magyar megoldást nem értékeli. Az uniós kifogás lényege, hogy a támogatások után nem lehetett az ÁFÁ-t visszaigényelni, ugyanakkor a beruházási összegben az ÁFA összegét szerepeltették. A magyar költségvetés ugyanakkor az Európai Uniótól igényelte az ÁFA összegét, mely egyes szakértők szerint a költségvetésen keletkezett rések betömésére használták fel. A visszafizetésre kerülő összeg nagysága jelentősen meghaladhatja a 10 milliárd forintot. A természeti katasztrófákkal, ezen belül a fagykárral már többször foglalkoztunk. A kormány döntött, csak kamattámogatást ad a hitelekhez, és azok kaphatnak kis összegű kárenyhítést, akik belépnek az agrárkár-enyhítési rendszerbe. A teljesítés időpontjaként az őszi hónapokat jelölték meg. Á lengyel gazdák 100 %-os állami garancia mellett 1,69 %-os kamatköltséggel jutottak a hitelekhez, a kárfelmérést május hónapban befejezték, és a hitelfolyósítás nagy része megtörtént. Az egész ügyintézést a lengyel mezőgazdasági hivatal végezte el. A zöldség-gyümölcs piacon legnagyobb versenytársaink a lengyel gazdák, ők már túl vannak a krízisen, nálunk pedig csak azok kapnak kamattámogatást, akik tőkeerősek, akik a bank szerint hitelképesek. A verseny eldőlt, ismét a magyar gazda veszített. A gazdák, a magyar vidék újabb kihívások elé néznek a nyáron. Az FVM-ben már megszületett a döntés, hogy melyik időponttól, milyen formában kerül alkalmazásra az összevont gazdaság-támogatási rendszer. Az agrártárca nem egyeztetett az érintettekkel, csupán tájékoztatást adott. Ők úgy gondolják, hogy mivel a döntés rólunk szól, ezért semmi közünk hozzá, majd utólag megtudjuk milyen szabályokat kell követnünk. Az agrártárca úgy látszik, ismétli korábbi hibáit. Ismét tájékoztatást tart egyeztetés helyett, ismét úgy akar súlyos döntéseket hozni, hogy közben csak a saját fiskális szempontjait érvényesíti. De miről is szól az összevont gazdaság-támogatási rendszer? Az Európai Unió a közös agrárpolitika reformjának keretében a támogatást elválasztja a termeléstől. Úgynevezett jövedelemtámogatást biztosít, melyet az előző termelési periódusok teljesítményei alapján határoznak meg. Az új rendszerre történő átállás időpontja a referencia év meghatározása hat a birtokszerkezetre, a földhasználatra, a vidék helyzetének alakulására. A gazdák többségének jövőbeni sorsa e döntéstől függ, a kérdés csupán az, kik fizetik meg a változások árát, és kik jutnak előnyökhöz? Jakab István a Magosz elnöke V-____________________________________________________________________) Rövid kalász Negatív csapadékrekordok dőltek sorra az elmúlt hónapokban. Van olyan vidéke az országnak, ahol tavaly augusztus óta nem ázott be igazán a föld. A kelési időszakban nem kapta meg a csapadékot az őszi kalászos gabona. Aztán elmaradtak a kalászt növelő, telítő aranyat érő májusi esők is. Nagyon gyakori a kényszerérett gabona. A terméseredmények országszerte legalább 20-25 százalékkal maradnak el a tavalyitól. Pedig, hát 2006. sem kényeztette csúcsterméssel a gazdákat. Gyors és keserű aratás az idei. Az aszály súlyos vámot szedett a termésből. A tavaszi vetésű növényektől még kisebb eredmények várhatók. Magyar Gábor bátyám azt mondja: éppen 60 esztendeje van a mezőgazdaságban. A valamikori egyetemi oktató, kutató most Hajdúszoboszló határában a fiával közös családi gazdaságban termeszt különféle növényeket és legelőkertes rendszerben nevel birkákat. Az idős, nagy tekintélyű gazda úgy emlékszik, hogy az 1952-es időjárás volt hasonlatos az ideihez. Akkor kevés lett a kenyérnek való, takarmány pedig nem termett a kiégett mezőkön. Pandur Lászlóval a szabadszállási határt járjuk. Bács- Kiskun megyének ezen a részén ritka vendégek mostanában a felhők. Ha érkezett is valamennyi égi áldás ebben a vegetációs időszakban. Az is csak egy-egy táblát vagy éppen táblarészt érintett. Ezt a jelenséget nevezik a meteorológusok sávos esőnek. S egyértelműen a klímaváltozáshoz kötik. Előfordult ebben a termőkörzetben, hogy egy búzavetés több mint 40 milliméter esőt kapott egy alkalommal. A tőle egy kilométerre lévő másik vetésnek pedig mindössze 2 milliméter jutott. Ez az eltérés aztán jelentkezik a betakarított búza mennyiségében is. Ezen a környéken is mindent megadtak a kenyérgabonának a gazdák, ami járt. Mélyszántást, nem egy területen szerves trágyát, nitrogén műtrágyát és gombaölő szereket is. A nagy ráfordítás ellenére lassan telik a kombájn tartálya. Ritkán kell csak a vezetőnek magához szólítani a földúton várakozó szállítójárművet. Pandur László sorolja az első laboratóriumi méréseredményeket. Szinte hihetetlen, de a sikértartalom a 40-es mérőszámot igencsak közelíti. A növénytermesztésből élő gazda szerint talán ez lehet az érv a malmosoknál, kereskedőknél a termelők kezében azért, hogy egy kicsit felhajtsák az árat. Az ország különböző részein eléggé eltérő árak röpködtek, akkor, amikor már/még dolgoznak az aratógépek. 32 és 38 ezer forintos tonnánkénti ár volt a két szélső érték. Persze, ahhoz, hogy az ajánlatokat értékelni lehessen az egyéb körülményeket is figyelembe kell venni. A szállítási távolságot, a tisztasági követelményeket, a fizetés határidejét és módját. Józan Sándorral a főváros közelében, Alsónémedi határában néztünk búzatáblákat. Itt is voltak szemmel látható eltérések. Nem egyformán történt meg a növény bokrosodása. Igen eltérőek voltak a kalászméretek. Á szántóföldi zöldségkertészek között dolgozó gazda még mielőtt elindult volna a betakarítás, már biztos volt abban, hogy nem siet az értékesítéssel. Ugyanis egész Európából termelési zavarokról, aszályról, fagykárokról érkeztek hírek. Az már bizonyos, hogy az idén elmarad az ukrán búzaszállítási dömping. A szárazság nem kímélte a francia és az olasz gabonatermő körzeteket sem. A raktárak pedig már tavaly kiürültek. Ebből a gazdák jó része arra következtet, hogy decemberben 42-45 ezer forintra kúszhat fel az értékesítési ár. Zalában is elmaradt az idei termés mennyisége a tavalyitól. Bár, ebben a megyében, az Alpok közelsége miatt valamivel több csapadék esett az országos átlagnál. Bécs Róbert Lenti környékén termel különböző kalászos gabonákat. Már májusban alig bírta letenni a mobiltelefonját, olyan gyakran érdeklődtek nála a kereskedők. Ezen a vidéken tavaly az olasz gabonakereskedők verték fel az árat. Felfedezték, hogy a szállítási költség a magyar határ mentén felvásárolt kenyérnek valónál alacsonyabb, mint a dél-olasz termőhelyekről Észak-Olaszországba felkamionozott búzánál. Június utolsó napjaiban nagy felháborodást keltett az, hogy az agrárminiszter egy kora reggeli interjúban azt találta mondani, hogy „Közepes termés, rekord felvásárlási árak” jellemzik ezekben a hónapokban a magyar mezőgazdaságot. A gazdák bevételeiről, jövedelmük alakulásáról ugyanis a csak a tonnánkénti ár hangsúlyozása nem sokat mond. Pontosabb képet kaphatunk, ha egy hektár bevételét és kiadásait vetjük össze. Ebben a cikkben már szóltunk arról, hogy költségigényes év volt az idei. A tavalyi ráfordításokkal az idén nem lehetett volna jó minőségű kalászos gabonát termelni. Nézzük a bevételeket. Ha tavaly például négy és fél tonnát termett egy hektár és azt sikerült 30 ezer forintos egységáron eladni, akkor 135 ezer forint ütötte a gazda markát. Ezen a területen mondjuk 3 (2 tonnát lehet kalkulálni 2007-ben. Ha 40 ezer tonna lenne a felvásárlási ár, akkor a gazda árbevétele csak 128 ezer forint. Akkor, amikor lényesen többet kellett költenie a termelésre. Szóval könny belátni, hogy ezekért a rekordárakért egyáltalán nem irigylésre méltóak a magyar gazdák. Bőle István Uniós fejlesztési források: kifizetések elhalasztva A Magyar Kormány 2007. február 21-én nyújtotta be az EU Bizottság részére az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot elfogadásra. A Bizottsági elfogadás, valamint az intézményrendszer rendszer megléte szükséges az EU források megnyitásához és a pályázati források folyósításához. A Magyar Kormány döntése alapján az MVH az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programra (UMVP) hivatkozva kiírt pályázatokat, azonban minden pályázati kiírás tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy előzetes kiírás, és az esetlegesen elnyert pályázati forrásokat az MVH csak az UMVP források megnyitását követően fizeti ki. Az EU az előzetes pályáztatást lehetővé teszi, azonban a pályázóknak számolniuk kell a kockázatokkal. A Bizottság megvizsgálta a magyar Kormány által benyújtott vidékfejlesztési programot és számos ponton lényegi észrevételt tett. Az észrevételek közül kiemelte a következőket: • szükséges az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiával (UMVST) való konzisztencia kialakítása az intézkedések vidéki területek és lakosságot célzó támogatását illetően; • a helyzetelemzés tükrében jobban meg kell indokolni a források elosztását a tengelyek között, hogy tükrözze a beruházási intézkedések miként célozzák meg a világosan azonosított területi szükségleteket és strukturális elmaradottságokat; (Folytatás a II. oldalon)
