Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. július - augusztus Pálffy György vezérőrnagy Rákosi elvtárs a Vörös Csepelen 1947-ben TAMÁSKA PÉTER 6o évvel ezelőtt, 1947. január 5-én adott hírt arról a belügyminisztérium, hogy széleskörű köztársaságellenes összeesküvést fedeztek fel, s már február 27-én megkezdték az ügy bírósági tárgyalását. Az összeesküvés gondolata Pálffy és munkatársai agyában fogant meg: ezzel ugyanis törvényes esély nyílott a Független Kisgazdapárt szétzúzására. (Rákosi, az MDP főtitkára keresztapaként szabad kezet adott nekik.) Az ötlet és a tettek kidolgozásának egyik fő akadálya a szociáldemokraták által delegált Kruhina ezredes volt, aki Angliába menekülvén megírta emlékiratait. „1947. január 18-án Gyurics Aladár rendőrezredes, akit az ellenállásból ismertem, meghívott farkasréti villájába este 6 órakor egy teára. Bár semmi rosszra nem gondoltam, szokás szerint egy töltött revolvert tettem a zsebembe. Amint közeledtem a Gyurics házhoz, egy nagy fekete kocsit pillantottam meg. Az autó mögül öt ember lépett elő, és revolvergolyók zápozoztak körülöttem. Válaszul tüzet nyitottam. Két lövést kaptam a vállamba és a hátamba, miközben lefelé rohantam a Lejtő utcán. A lövöldözés hallatára az 59-es villamos megállt. Segítő karok felhúztak a kocsiba, melyet a vezető azonnal teljes sebességgel elindított.” Az ezredes még azon az éjszakán brit tiszti egyenruhában kiszökött az országból. Akkor már Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök és a kisgazdák főtitkára, Kovács Béla Kruhina bizalmas információja alapján tudta, hogy a Hadik laktanyába beszállították Szent-Iványi- Domokost, aki a moszkvai fegyveszüneti delegáció tagja volt 1944-ben és Arany Bálint mérnököt, a Magyar Testvéri Közösség egyik vezetőjét, s kutattak a baráti körükhöz tartozó Szentmiklósí őrnagy után. A miniszterelnök magyarázatot kért Barta Albert honvédelmi minisztertől, ám kiderült, hogy az mitsem tud a letartóztatásokról. Nagy hivatta Pálffyt, de amikor Barta jelenlétében felelősségre vonta, az közölte, hogy kitejedt összeesküvés nyomaira bukkantak. Pálffy távozása után Nagy Ferenc utasítására a honvédelmi miniszter egy katonai ügyész társaságában megérkezett a Hadik laktanyába, hogy kivizsgálja az ügyet. Az őrség saját miniszterét sem engedte be, a két rabot pedig Szörényi százados titokban kikisértette a Duna partra. A közben befutott Pálffy szemérmetlenül azt hazudta miniszterének, hogy az őrizeteseket már átszállíttatta az ÁVO-ra, látogatásukat csak a belügyminiszter, Rajk László engedélyeztetheti. Rajk, a magyar kormány egyik minisztere ekkor cinikusan azt mondta a magyar Szakasits uszított, mondván, hogy nem lehet belemenni a demokrácia olyan, polgári értelmezésébe, hogy azt végül a saját eszközeivel fojtsák meg. Igazuk volt: a fiatal magyar köztársaságot ők nem a demokrácia eszközeivel fojtották meg. (De nem is voltak olyan elegánsak, mint a weimári demokráciát weimári eszközökkel, kispolgári formák közt megfojtó nácik.) Az 1947-es „kék cédulás választásoknak” - a 6o éves évfordulón talán majd felvillan a magyar választópolgár fejében a 2oo2-ben lezajlott választások kapcsán, hogy az elektronikának is lehet kékes fénye - ,amikor Rajk félmillió kék szinű válaszócédulával s többször is szavazó kádereivel győzelemre vitte pártját, a kisgazda Tildy Zoltán köztársasági elnök gyávasága nyitott utat. Tildyt megtréfálta a sors: 1948 augusztusától 1956 május 1-ig , a proletariátus nagy ünnepéig házi őrizetben tartották, 1958-59-ben pedig Kádár foglya volt. (Valami baj övezi államfőinket is, mégha nem is oly mértékben, mint kormányfőinket, akikre néha rávetül az akasztófa árnya is: tétovák és bizonytalanok.) A győztes ördögök pedig egymást is megtréfálták. Idézzük hát befejezésképp Berkesi Vallomás című regényéből a következő kis börtönbéli beszélgetést: „-Akkor ugyebár arról sem tudsz, hogy a kommunisták egymást ölik meg.-Egymást? - kérdeztem csodálkozva. - Kiket?” És sorolni kezdték a neveket. A kisgazdák megtörése Nagy Ferenc, kisgazda miniszterelnök kormány egy másik miniszterének, hogy ne akarjon sem ő, sem a miniszterelnök beszélni a letartóztatottakkal, tartsák magukat távol az ügytől, annál is inkább, mert Szviridov altábornagy, a szövetséges ellenőrző bizottság nevében folyamatos tájékoztatást kért az ügyről. A miniszterelnök kocsiba vágta magát, s felkereste az altábornagyot. Szviridov kifejtette, hogy hallott ugyan az ügyről, de ő nem mondta a Katpoi vezetőjének, hogy a kormány tagjai nem beszélhetnek a foglyokkal. (Kezd olyan lenni a történet, mint Mitrovicei Vratislav Vencel 16. századi emlékirata, amikor II. Rudolf követségének tagjai árulás folytán a hírhedt Feketetorony lakói lesznek.) Barta ezt hallva eljárást indított Pálffy ellen, s utasította a szovjet antifasiszta iskolát végzett Pórffy ezredest, Budapest városparancsnokát, hogy tartóztassa le. Pórffy azt válaszolta, hogy ilyen ügyben csak az MKP utasítására léphet, mire Rákosi Mátyás védelmébe vette a parancsot megtagadó ezredest, akit később, 195o-ben, már tábornokként a tábornokok közti tisztogatások során felakasztat. S mintha Szinán vagy Ferhád pasa írta volna, mézesmázosan kegyetlen levelet írt Nagy Ferencnek: „Kedves Barátom! Mai telefonközlésedből megtudtam, hogy az az ügy melynek felderítésén Pálffy György vezérőrnagy dolgozik — komoly. És ezért szabad folyást kell engedni a vizsgálatnak. Annál nagyobb megdöbbenéssel értesülök arról, hogy közléseddel egyidejűleg eljárás indult Pálffy ellen, aki most ahelyett, hogy a fasiszta földalatti szervezkedés felgöngyölítésén dolgozna, maga is vizsgálat alá kerül. A Te feladatod ebben a kérdésben , mint egy demokratikus koalíciós kormány elnökéé, csak egy lehet. Teljes erővel támogatni Pálffyt munkájában. Tisztelettel: Rákosi Mátyás.” Ezzel aztán a bülbülszavú pártvezér lovat adott a vezérőrnagy alá, aki most már akadálytalanul alakíthatta az állítólagos köztársaság ellenes összeesküvés forgatókönyvét, s adhatta ki a letartóztatási parancsokat, s a kínzással kicsikart vallomásokkal gyanúba keverhette magát a miniszterelnököt is. (Elgondolkoztató, hogy a mai posztkommunista ifjú elit milyen szemináriumszerűen csücsöríti ajkait a „veszélyeztetett” köztársaság védelmében, s ha nem is fasisztaként, de a csőcselékkel rokonítja jobboldali honfitársait.) A közvélemény elé tárták, hogy egy horthysta politikusokból álló csoport a „jogfolytonosság” alapján a Horthy-rendszer visszaállítására törekszik, s vezérkaraként a Hetes bizottságot jelölték meg: a nevet a letartóztatottak kihallgatóiktól hallották először. A kikényszerített vallomások alapján eljutottak Kovács Béláig, a kisgazdák főtitkáráig, akit képviselői mandátuma sem mentett meg attól, hogy a megszálló szovjet katonai elhárítás letartóztassa, s a Gulágra hurcolja. (Február 25-e, amikor az országgyűlés hiába tagadta meg kiadatását, ma a kommunizmus magyarországi áldozatainak napja.) Az 1947. február 27-én elkezdődött köztársaság ellenes összeesküvési perben a Népbíróság április 16-án hirdetett ítéletet. A halálra ítélt s kivégzett fő vádlott, Donáth György az utolsó szó jogán vádlóként szólalt meg: „Tudnék mondani egy szervezetet, amely elkövette mindazt, amivel minket az ügyész úr vádol ..., és amely azt tanítja, hogy a proletárosztálynak erőszakosan kell magához ragadnia a hatalmat.” Bár a Magyar Közösség elleni hajsza s vád nem volt indokolt, s szó sem volt fegyveres szervezkedésről, elérte célját, a kisgazda párt lefejezését és utat nyitott a proletárdiktatúra bevezetésének. A Sportcsarnokban Rákosi, Rajk és M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082
