Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-07-01 / 7-8. szám

2007. július - augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Volt nincs Sanghai Bazár? Képünk illusztráció Folyó év július 12-én végleg bezárt a XIII. kerületi Sanghai Bazár, a budapestiek kedvelt olcsó piaca, ugyanis a Vasas Sport Club május­ban felmondta a Novák és Novák Kereskedőház Zrt-vel kötött 1991. óta érvényes bérleti szerződést - tudtuk meg a MUOSZ június 14,-i sajtótájékoztatóján. A két fél abban is megállapodott, hogy a Kereske­dőház 2007. július 12-ig lebontja, megszünteti a piacot. Tizenhat évvel ezelőtt a Vasas bajban volt, hiszen állami támoga­tás híján csak nehezen tudta működ­tetni a szakosztályait. Kapóra jött akkoriban a Kereskedőház ajánlata: a gazzal felvert, mintegy hétezer négyzetméteres területet bérbe ven­né, hogy azon olcsó, úgynevezett kínai piacot működtessen. Átlagban évi mintegy harmincmillió forintot fizetett a Vasasnak a cég, bérleti díj, hozzájárulás a klub áram, víz- és csatornadíjához, szakosztályok támogatására stb. Tizenhat év alatt félmilliárdot. Valamiért most úgy döntött az egyesület, hogy pályázatot ír ki az összesen mintegy 30.000 négyzet­­méternyi területének hasznosítá­sára, amelynek egyötödén eddig a piac volt. A Club kilencvenkilenc évre kívánja bérbe adni a hasz­nálati jogot, hihetően egyszeri használatba vételi díjért. Felte­hetőleg egy milliárdért. Ennyit, a mai bérleti díjjal számolva, har­minc év alatt kapott volna a pi­actól is. Jó üzlet ez a Vasasnak? Egyébként a Vasas vezetői másik bérlőjük, a Shell benzinkút területét kivették a meghirdetett részből. A piacét nem. A kerületi polgármesteri hiva­tal mintegy tíz esztendeje akarja megszüntetni a piacot, a műkö­dési engedély bevonásával rendre fenyegette a Kereskedőházat és a kereskedőket. Most azzal rukkolt elő, hogy a cég előre fizessen be 25 milliót, mert ha idejében nem bontják le a piacot, a hivatalnak kell ezt megtennie. Minthogy a cég maga kezdett a bontáshoz, amelyet a Vasassal kötött határidőre be is fejez, a hivatal az adó- és egyéb hatóságokat kérte fel a végrehaj­tásra, hogy a bontási fedezet, a 25 millió meglegyen. A végrehajtást elkezdték, noha a cég nem a hiva­taltól, hanem a Vasastól bérli a te­rületet, vele van (volt) szerződéses viszonyban. Július 12-től mintegy ezer ember maradt munka nélkül. Nem beszél­ve azokról a szállodákról, éttermek­ről, egyéb kereskedelmi egységek­ről, amelyek a piac miatt telepedtek meg a környéken... Hogy mi épül a piac helyén? Egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy ingatlan befektetők érdeklőd­nek a terület iránt. Ezek a tények, vélt és/vagy valós sérelmek töprengésre késztetnek: Az erők ilyetén egymásnak fe­szülését látva, óhatatlanul eszünk­be jut egy harmadfél századdal előbb élt francia bölcselő, C. A. Helvétius zseniális megállapítása: Minden emberi cselekvés végső mozgatója az érdek. Ezt a kijelen­tést a letűnt totalitárius rendszer mint a pusztulásra ítélt kapitaliz­mus szükségképpeni velejáróját mélyen elítélte, fennen hirdetve a szocializmus felsőbbrendűségét, mely teljességgel mentes ettől a rákfenétől. Arról hosszadalmasan elvitatkozhatnánk, hogy a kár­tyavárként összeomlott rezsim valóban mentes volt-e, s ha igen, milyen mértékben szabadult meg ettől a „vírustól”, de tény, hogy- újsütetű kapitalista országként- kisded hazánkban szinte a sem­miből bukkant fel kitörő erővel az érdekérvényesítés, melynek szellemében és jegyében ördö­gi gyorsasággal kevesek kezébe össz­pontosultak hatalmas vagyonok. Jog és erkölcs kizárva. Rövid tizenhat év alatt - bizo­nyos feltárandó okok mián - oda­jutott az ország, hogy míg kevesek hihetetlen vagyoni javakban dús­kálnak, az ország lakosságának a zöme nélkülöz, nem elenyésző há­nyada pedig nyomorog. A kínai piac kétségkívül a kis­pénzű emberek, a szegények piaca volt. Bezárásával megint ütöttek egyet rajtuk. De ugyan ki törődik ma már ezzel!? Jelzett fórumon az a gyanú is felmerült, hogy bizonyos nagyáru­házak tulajdonosainak műve lenne a bazár bezáratása, merthogy az olcsó keleti árúk dömpingje kon­kurenciát jelentett nekik. Nem a mi dolgunk utánajárni, se szélmalom­harcot vívni... Évek alatt, persze, az árusok is elkanászosodtak. Eleinte Távol- Keletről elfogadható minőségű áru elfogadható áron érkezett. Mára a helyzet, mind a minőség, mind az árak tekintetében sokat változott. A sok panaszt, kifogást üstökön ra­gadni és a bajokat orvosolni, nem (lenne) könnyű feladat. Az is kérdés, persze, hogy a Va­sas Sport Sport Club etikusan járt-e el az ilyetén szerződésbontással. De keresve az etikát, rábuk­­kanunk-e mindig az üzlet világá­ban?... Tágítva a kérdést: Ugyan ki, illetve kik juttatták ezt az okos, szorgalmas, egyenes gerincű, szabadságszerető népet abba a sanyarú helyzetbe, amelyben ma kénytelenkedik? Mert ez az iga­zán nagy kérdés. Helyes volt-e ga­ranciák nélkül teljesen megnyitni ezt a védtelen országot a ragado­zó hiénák, a piackereső haramiák előtt? Akiknek - ma már mindenki láthatja - távolról sem a gyáraink, az üzemeink, a technológiánk, a jól képzett munkaerő kellett, ha­nem csak és kizárólag e haza pi­aca. Nem exportálni akartak ők Magyarországról, gyarapítván népét, hanem ide szállítani a más­utt eladhatatlan fölösleget, bóvlit, mérgezett élelmiszert, még a sze­metüket is. Az volna aztán legény a gáton, aki képes volna galléron ragadni a milliók sorsának ilyetén alaku­lásáért felelős „nagy játékosokat”. Elcsípvén pedig példamutatóan fe­lelősségre vonná őket. Ami pedig a Sanghai Bazár jö­vőjét illeti, azt is majd csak kifo­rogja az idő. Kakucsi László Önálló Pest-Budát! A főváros szeretettel várja a pihenni vágyókat ZSOLNAY CSONGOR Családi okokból viszonylag gyak­ran megfordulok Pozsonyban, de az elmúlt években eljutottam Ljubl­janába, Prágába és persze Debre­cenbe is. E közép-európai városok tiszták, rendezettek, egyből látható rajtuk az emberi léptékű fejlődés, az infrastruktúra fejlett, az utak szinte kátyúmentesek és még sorolhatnám azokat a pozitívumokat, amelyek, szerencsétlenségünkre, Budapest­re nem igazak. A tizenhét (!) esz­tendeje regnáló Demszky Gábor és városházi csapata ráadásul az ősszel olyan mutáns liberálissá vált, hogy azt már a valódi szabadelvűek is ki­kérik maguknak, úgy a bal-, mint a jobboldalon. (Az SZDSZ első elnöke, Kis János nemrégiben baloldali libe­rálisnak minősítette magát, úgyhogy ismét bebizonyosodott, ennek a jobb­oldali megfelelője is létezik.) Nos, sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy háromnegyed évvel ezelőtt Magyar­­ország fővárosának a vezetése kitil­totta a Belvárosból a gazdák trakto­rait. Az sem aratott osztatlan sikert, hogy a szocialista-szabad demokrata koalíció budapesti politikusai némi MDF-es segédlettel úgy döntöttek: a fővárosi közterületeken a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendez­vények esetében az önkormányzat hatáskörébe utalják többek között a színpadi, illetve hangosító berendezé­sek felállításának az engedélyezését. Magyarul: korlátozni kívánták a po­litikai demonstrációkat, amiről egye­lőre le kellett tenniük, de feltehetőleg újra próbálkoznak majd. Demszky ráadásul a véres október 23-a után kitüntette az emberi mél­tóság iránt meglehetősen érzéketlen­nek bizonyult Gergényi Péter - azóta menesztett - budapesti rendőrfőka­pitányt. Voltak, akik ettől ujjongtak, valószínűsíthetően az emberbarát po­énoktól rendre óvakodó Kuncze Gá­bor is, de voltak, akik közel sem an­nyira. Utóbbiak figyelmébe ajánlom, hogy jó néhány évvel ezelőtt Derce Tamás kerületi vezető meglebegtette: Újpest esetleg kiszakadhatna a már akkoriban is sajátos nyugat-balkáni bájjal működő fővárosból. Ezt az ötletet fel kellene melegíteni, hiszen Demszkyéktől eddig nem sikerült megszabadulni! Első körben a polgári vezetésű Belváros, vagyis az V. kerület és a hagyományosan jobbközép bázisnak számító három bel-budai kerület vál­hatna ki Budapestből, és meg-, illetve újraalakíthatná Pest-Budát! Demszky Gáborék örökre sutba dobhatnák a traktor- és gazdafóbiájukat bizonyí­tó tábláikat, még a Városháza épü­letének hovatartozásáról is el lehet­ne vitatkozni. Ami azonban biztos: Pest-Budán újra teljesen szabadon érvényesülhetne a gyülekezési jog, és Demszky egy szegényebb, kisebb és összességében kevésbé reprezentatív Budapest élén találná magát. Gondoljuk csak el! Az immár polgári irányítású Pest-Buda terüle­tén lenne a Mátyás-templom, a Ha­lászbástya, a Várpalota, a Lánchíd, az Országház, a Bazilika, a Váci utca, a Sváb-hegy és Pesthidegkút. Még elképzelni is csodálatos, hogy Demszky Gábor, Csonka-Budapest polgármestere vajon hol tartaná az 1848-as forradalom évfordulóján a szózatát, hiszen a Március 15-e tér már nem az ő városához tartozna. Sajnos az Andrássy út viszont to­vábbra is Budapest részét képezné, de a pest-budai polgárok legalább gyakran kávézhatnának „vidéken”. Sőt, mi több, mennyi publicista meg­szabadulna attól a jogos vádtól, hogy ki se mozdul a fővárosból! Tudjuk, a L kormány úgy döntött, hogy kiköltö­zik a Belvárosból, tehát minisztériu­mokkal nem igazán kellene számolni Pest-Budán. Demszky újsütetű kol­duskalapjával viszont igen, hiszen gyönyörű lesz látni, ahogy ő és kli­entúrája (pardon, hivatala) elesik majd egy csomó adóbevételtől, de legalább a forrásmegosztással nem lesz ennyi gondjuk, nem kell töb­bé az ellenzéki vezetésű kerületeket leckéztetgetniük. A „Tettek embe­re” szeretett (?) fővárosától viszont még odébb lakna, mint eddig, hiszen a szép hegyi település, Budakeszi immár Pest-Budával lenne határos. Belegondolni is izgalmas, hogy né­hány hónap múltán miképpen bírja majd a kátyúmentes utak látványát, miközben átrobog terepjárójával a számára idegen új városon, hogy eljusson a kátyúktól sújtott Csonka- Budapestre. Izgatottan várhatjuk, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) hogyan alakul át. Még tán a remek formavilágú, de szűkös és levegőtlen új körúti villamoso­kon, a Combinokon is osztozkodni kell? A teljesen felesleges megál­lókkal megtervezett 4-es metrónak pedig lehet, hogy új nyomvonalat kell majd találni? És vajon hol lesz díszpolgár a BKV korábbi feje, az alkalmassággal utólag sem igazán vádolható Aba Botond? Ha a fentiek esetleg megvalósul­nának, akkor a budapesti kerületi bal­liberális politikusok közül vélhetően jó páran besokallnának, és kényte­lenek lennének elismerni, hogy az egykori szamizdat-guru Demszky a szó legszorosabb értelmében megosz­tó személyiség. Végül a jobb sorsra érdemes külvárosi szocialista szava­zók is lehet, úgy döntenek: mégiscsak meg kéne válni a budakeszi hőstől és városrontó koalíciójától. MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.BOX 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$ 45; egyéb országok: US-$ 45

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents