Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA liwm MTV 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. mmgjapDams ®t? GDd© D3®mgj[?®08 (3d®©©0cl]@[]dG XXIV. évf., 7-8. szám 2007. július - augusztus A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEM NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50 / \ TAMÁSKA PÉTER: Elkorcsosodás és balgaság Ma ismét népszerű az a lombrosói hiedelem, hogy egész családok lehetnek kitéve a fokozatos hanyatlásnak és elkorcsosodásnak. A végső megoldás a börtön. Van olyan ifjú bűnöző, akinek már a nagyanyja is Tökölön, a börtönkórházban szülte meg gyermekét, s ő maga is ott, a börtönfalak közt látta meg a napvilágot. Hiába, a totális intézetek közt ez a legcélszerűbb az emberi élet három legfontosabb tevékenységének, a munkának , alvásnak és a szabadidő eltöltéltésének ellenőrzésére. Most fogják átadni a két új szuper intézetet - arányosan osztva meg a terheket az ország fejlett és fejletlen területei között- Szombathelyen és Tiszalökön. A börtönpopulációt illetően néha felmerül az a nézet is, hogy egy elkülönült etnikumnál beltenyészet következtében a kedvezőtlen tulajdonságok erősödnek meg a kedvezők helyett, az ilyen beszéd azonban politikailag nem korrekt. Ami még elmegy: pszichopaták a börtönben, bűnözés mint logikus választás. Norman Mailer hipsztereire gondolok, a „fehér négerekre”, akiket áthat a vágy, hogy a tetteik által felidézett veszéllyel együtt éljenek. A kunczei „megélhetési bűnöző” után megjelent a lezüllőben lévő középosztály gyermeke is. O a veszélyt kedvelő „karrierbűnöző”, Mailer hipsztereinek korcs, kései utódja. Nemrég kezembe akadt egy fogvatartotti jellemzés, hogy miképp is jön ki nevelőjével, Kaméleon bácsival? „Kb. 5 színű. Jobbik esetben. Kaméleon bácsi jónak tartja a kapcsolatunkat.” Az engedményes szabadulást illetően - teszi hozzá a delikvens - „Kaméleon bácsi felültetett, de nem velem szúrt ki, hanem a családomat oltotta be kajakra. Vártak, készültek, aztán persze semmi sem volt.” Kaméleon bácsi ravasz, átlát minden paranoiáson s veszi a cigány vakért. S mert nem tehet arról, hogy a szegénység, tudatlanság és a szülők gondatlansága korcsosítják a gyermeksereget, néha a pompei strázsa szerepében tetszeleg, akit őrhelyén, vigyázállásban lep majd el a vulkáni hamu. A börtönökkel ellentétben a többi totális intézet közül visszafejlesztendő a vakoké és az elmebetegeké s egyáltalán minden gyógyintézet, üres laktanyákat őriznek a pénzes őrzővédők - az ő magánhadseregeik alkotják az egyik legnépesebb foglalkoztatási réteget -, nincs pénz kolostorra és zárdára. A politikában a börtönléthez hasonlóan az erőszak és a fenyegetőzés lesz a „használati tárgy”, amikor a szocializmustól örökölt alattvalók feldühítik és frusztrálják őfelsége kormányát. Az elhárító mechanizmusok pedig kiválóan működtethetők. Az alattvaló visszavonulással védekezik, ez nem én vagyok, sőt őfelsége sem az, az enyém s az övé is csak egy kikényszerített szerep, amely a reformok csitultával véget ér, s ismét európai köntöst ölthetünk. A fideszesek szította elégedetlenségi hullámoktól az „állomány” s a szocialista szóban pápua varázst halló, lumpenizált néprétegek mindenkor készen állnak megvédeni a „köztársaságot”. A zsidó uzsorás zordon alakja - amely a Velencei Kalmárban szinte uralja a darabot - épp csak átsuhan a Világbank berendezte színen, s ahogy tavasz jő a télre, s rövid szoknyák váltják fel a hosszúakat, a gazdagok sikeres kormányzása majd helyt fog adni a szociális igazságnak is. Gyurcsány divattervező, a választások pedig Lendvai Ildikót is megszépítő évszakok. Hogy hajlam van a baloldalban a reálpolitikára, azt azért el kell ismernünk. Azonban az oktatás és a sport leépülése, sőt tudatos leépítése - holott ez a két erő volt , amely Klebelsberg Kuno gróf receptje szerint Trianon után is megőrizte bennünk az öntudatot- hosszú távon mást mutat. Elkorcsosulást, devianciát, hamis reálpolitikát. A rendszerváltás után sok tízezer láb nem rúgta többé a labdát, és sok százezer agy választotta életcélnak a renyheséget. A Horthy korszakban 4o-5o ezer, a kádári, a Népstadionban játszott kettős mérkőzéseken 6o-8o ezer ember szurkolt a lelátókon. Ma a labdarúgás nemzeteket megmozgató, helyi háborúkat helyettesítő csodáját már csak a képernyőn látjuk. Gyorsan kerülünk ki a szellem és a sport nagyhatalmai közül, amin sem az európai unióval, sem a szomszédokkal kötött „baráti” szerződések diadalkapui sem segítenek: őfelsége a nemzeti erők kiprovokált diszharmóniájával túllépte a kormányzati balgaság határait. Az egykori sportminiszter most már akár Hamlet mondását is átköltheti: Nincs jó és rossz, csak gondolatban és a Fradiban. Ha feltételezzük, hogy megmarad a mostani nem túl eszes, komoly teljesítményre képtelen társadalmi szervezet, akkor könnyen úgy járhatunk, mint Karinthy és Ősembere, akinek az író egy bulvárlapból magyaráz: „Megnyúzott végrehajtó.” „A pincébe rejtette el.” „Lehántotta a bőrét.” Értetted? - kérdezett rá az angyali mosolyú cro-magnonira. Ojjé! - hangzott a lelkes válasz. Mire Karinthy: „- Na, ha értetted, mondd el nekem mi az, megnyúzni valakit, mert én nem értem. - Hát az úgy megy - mondta szolgálatkészen az Ősember -, hogy az ember egy késsel belevág fölül a másik ember bőrébe, mire aztán ... És az Ősember buzgón magyarázni kezdte nekem, hogyan kell értenem kedvenc boulevard-lapomnak ezt az érdekes cikkét.” Mintha egy ifjú karrierbűnöző beszélgetne el egy a mai Magyarország erkölcsrajzába kezdő kissé balga esszéistával ... IFJ. FEKETE GYULA PUCCS NÉLKÜLI NYÁR '»Hírt1 Az idén a politikai életben csendes, nyugodt, puccsok nélküli nyár várható. Ez a kivételes alkalom várhatóan csak a véletlenek összjátékaként következik be, mert sem a jövő nyáron, sem a rákövetkezőn nem érezhetik magukat a politikusok annyira biztonságban a párton, vagy a kormányon belül élvezett pozíciójukban, mint most. Persze az is kissé különös szokás más országokból szemlélve a hazai történéseket, hogy nálunk nyaranta nem szabadságra mennek a politikusok, hanem azt figyelik, hogy mikor lankad a riválisuk ébersége - és adandó alkalommal rajtaütés-szerűen megrohamozzák a célba vett, párton, vagy kormányon belüli pozícióját. Mivel a riválisok figyelme általában a nyári szabadságok idején a leglanyhább, ezért ilyenkor köszönt be a magyarországi puccsidény. Párton és kormányon belül azért is ez az időszak a legkedvezőbb politikai irányváltásra és személyek cseréjére, mert a meglepett és készületlen tábor ilyenkor csak részben tudja mozgósítani támogatóit és médiakapcsolatait. Néhány hét elteltével pedig már mindenki beletörődik, vagy megszokja az új rendet. Puccs történt például 2002 nyarán is a frissen kinevezett szocialista miniszterelnök ellen, mert a hatalmi osztozkodásnál várakozásaikban többen csalódtak. Úgy kívántak számukra kedvező politikai helyzetet teremteni, hogy rejtett irattárukból - ami még a jövőben is tartogathat meglepetéseket - nyilvánosságra hozták, miszerint a miniszterelnök a Kádár korszakban D-209-es fedőnéven besúgókat felügyelő és mozgató összekötő tiszt volt, és ezért a munkájáért tisztes javadalmazásban is részesült. A puccs szervezői komolyan számítottak arra, hogy a kisebbik kormánypárt - amelyiknek vezetői mindig hangoztatták rendszerváltó szerepüket és állítólagos szocialista diktatúra-ellenes múltjukat - kihátrál a D-209-es ügynök mögül, mert nimbuszának megőrzése érdekében nem tehet mást. Röpke egy napig úgy tűnt, hogy beválik ez a számítás, de végül is nem történt kormányváltás. A miniszterelnök a nyár végéig busás posztokkal megjutalmazta a támogatóit és megvásárolta az ellenfeleit. Annyi eredménye volt ennek a puccskísérletnek, hogy még a politikailag tájékozatlanoknak is feltűnt az az összeszokottság, amennyire zökkenőmentesen együtt dolgoznak a kormányban a népelnyomó szocialista diktatúra volt titkosszolgálati vezetői és az önmagukat a volt demokratikus ellenzéknek minősítő szabad-demokrata kormánytagok. Valószínűleg nem akkor kezdték meg a számukra gyümölcsöző együttműködést.. 2004 nyarán dupla fedelű puccs történt. Ismét támadásba lendültek a két évvel korábban kudarcot vallott szocialista politikusok, de balszerencséjükre olyanokat is bevontak a konspirációjukba, akik velük kapartatták ki a gesztenyét a maguk számára. A puccsistákat is megpuccsolták. Medgyessy kormánya megbukott, de a vele elégedetlenek olyan törököt fogtak, aki azóta sem engedi el őket, emellett még a húsos fazéktól is távolabbra szorultak az új miniszterelnöknek a pártpolitikában hirtelen megjelenő üzleti partnerei miatt. 2004 nyarára időzítette a valaha rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum pártelnöke, hogy megszabadul a párt alapítóitól, és szociáUiberális irányba tereli a pártot. Váratlanul a nyár közepére időzítette a párton belüli tisztújító jelölő gyűléseket, amelyeken a felkészült puccsisták rendre leszavazták a nyári szabadságok miatt hiányosan megjelenő pártalapítók irányzatát. Több mint száz gyanús körülmények között hirtelen alapított pártszervezet fantomtagsága is jogalapot teremtett olyan küldöttek tucatjainak a kiállítására, akik a későbbi országos gyűlésen egy tömbben, a párton belüli puccs irányítóinak az utasításait követve szavaztak. Nyár végétől az ősz derekáig a párt országgyűlési képviselőcsoportját is alaposan szétverték a puccsisták, mert az Országgyűlésbe bejutott 28 demokrata fórumos képviselő közül csak nyolc maradt meg a frakcióban. Hogyan zárhatta ki a kisebbség a többséget? Nagyon egyszerűen. A frakcióvezető azt közölte - azt hazudta - a Tisztelt Ház elnökének, hogy a képviselőcsoport tagjai a megnevezett személyeket kizárták a soraik közül. Az Országgyűlés szocialista elnöke - nyilván, mert pártja érdekelt volt a Demokrata Fórum színeváltozásában - nem volt hajlandó ellenőrizni a bejelentés valóságtartalmát. Akkor sem volt hajlandó még az ujjain számolni sem, amikor a frakció többségben lévő tagjai egyenkénti aláírásukkal igazolták a frakcióvezető bejelentésének a valótlanságát, azaz a tiltakozó képviselők egyszerű megszámolásával leleplezhető lett volna a többségi döntésre Haza és Vidéke mellékletünkben:- Fizetni kell, de mennyit?- A géptámogatások első tapasztalatai- Egy év uniós pénzek nélkül- Családban és gazdaságban hamisan hivatkozó bejelentés. A szocialista országgyűlési elnök cinkossága a hazug frakcióvezetővel szakmailag is és egzisztenciálisan is komolyan érintette a csalárd módon eltávolított képviselőket, mert elvesztették országgyűlési és bizottsági pozícióikat. Pert indítottak rossz hírbe hozásuk és anyagi veszteségeik miatt. Közel három év elteltével, csak most júniusban született meg a jogerős bírósági döntés. A másodfokú döntés szerint a pert indító kizárt képviselőket szabálytalanul távolították el a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. A bíróság szerint nyilvánvaló hazugság volt a frakcióvezető azon állítása, hogy kizárás miatt szűnt meg az öt képviselő frakciótagsága. A bíróság döntése értelmében a sajtó jelenlétében, szemtől szemben kell bocsánatot kérnie a frakcióvezetőnek egykori párttársaitól a kizárásuk miatt. A hazugság nyűt bevallására jogerős ítélet kötelezi mind a frakcióvezetőt, mind a pártot, amelyiknek még kártérítést is kell fizetnie a pert indítók anyagi veszteségeinek az enyhítése érdekében. A bocsánatkérésre kötelezett frakcióvezetőnek azért is meg kell neveznie vétkét, az elkövetett hazugságot, mert országgyűlési képviselő esetében különösen súlyos bűn a képviselői eskü megszegése, és a törvényesség tudatos megsértése - lényegesen súlyosabb, mint más személynél. A bírósági döntés ad némi gyógyírt a meghurcolt képviselőknek, de már nem teheti meg nem történtté az akkori pucesot, és az abból fakadó káros következményeket. A Magyar Demokrata Fórum puccs révén történő irányváltása és a választásokon a szocialistákkal történő összejátszása tette lehetővé, hogy nem csak csekély, (folytatás az 1 ■ oldalról) (folytatás a 2. oldalon)
