Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal 2007. április DR. JAKUS JÁNOS A magyar-jugoszláv katonai szembenállás az ’50-es évek elején IV. (Harc a magyar és a jugoszláv biztonsági szolgálatok között) (Folytatás az előző számból) A magyar biztonsági szolgálatok szerepe az országvédelem rendszerében Amikor két vagy több ország, esetleg koalíciók között a politikai feszültség robbanással, azaz fegyveres konfliktus (háború) kirobbanásával fenyeget a szemben álló felek az államapparátust, így a fegyveres erőket is, igyekeznek olyan kedvező helyzetbe hozni, amely a biztosíthatja a fegyveres küzdelem sikeres megvívásának esélyét. A politikai szembenállás, már a kezdeti szakaszban háborús állapotokat indukál a döntéshozatali rendszerekben, amelyeket a szemben álló fél/felek képességei, valóságos szándékai iránti élénk - áldozatokat is követelő - „érdeklődésben” lehet azonosítani. Ennek a valóságos összecsapásnak a legfontosabb szereplői - a politikai döntéshozó testületeken túl - a biztonsági szolgálatok ( más néven: titkos szolgálatok ), amelyek döntő módon tudják érvényesíteni elgondolásaikat a feszültség-folyamatok alakításában. Szerepük és felelősségük óriási, hiszen ők birtokolják azokat az információkat és az azokból előállított adatokat, amelyek a katonai/politikai döntéshozatal működéséhez elengedhetetlen adalékul szolgálnak. A szolgálatoknak a helyzete tehát privilegizált volt a vizsgált korban, és ma is az. Magyarországon a „béketábor” és Jugoszlávia szembenállásának időszakában ezek a szolgálatok, mindenek előtt az ÁVO/ÁVH, illetve a katonai hírszerzés, vagyis a HM IV. Főcsoportfőnökség és az abból 1952-ben régi/új néven kialakított HM Vkf-2, döntő szerepet kaptak, amennyiben centralizálták erőforrásaikat a jugoszláv politikai és katonai vezetés szándékainak felfedésére. ( Az ÁVO/ÁVH a megkülönböztetett helyzeténél fogva, fő tevékenységét azonban „kenyéradó gazdája” az MDP hatalmának megszilárdítása érdekében fejtette ki. Ennek a szerepnek a vizsgálata azonban nem tárgya e munkának.) Az ország védelem és határvédelem kapcsolatrendszerében az ’50-es évek elején a magyar fegyveres erők és a biztonsági szolgálatok tevékenységüket szorosan összehangolták. Ez az együttműködés egy felől szolgálta a hadseregfejlesztés irányainak a meghatározását, illetve a fegyveres erők háborúra történő felkészítését, másfelől pedig a politikai elvárások és szándékok feltétlen kiszolgálását. Ezt az állapotot komplikálttá tette az a tény, amely szerint a magyar biztonsági szolgálatok gerincét adó ÁVO/ÁVH fölötti politikai ellenőrzés nem valósult meg. Ez a szervezet valójában a törvények fölött állt, vagyis ő maga képviselte a törvénytelenséget, így képletesen és valóságosan is élethalál ura volt Magyarországon. A magyar állam háborúra történő felkészítése, illetve az MN háborús alkalmazásának előkészítése nem nélkülözhette a hadászati, illetve politikai hírszerzés/feldentés, a katonai elhárítás és nem utolsósorban a határőrizet megerősítésének és hatékony működésének a biztosítását. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezeknek a biztonsági szerveknek helye és szerepe a magyar állam vezetési rendszerében meglehetősen változatos képet mutatott a tárgyalt korban. A hadászati hírszerzés/felderítés és a katonai elhárítás feladatai 1948-ig a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztály hatáskörébe tartoztak, a határőrség 1950. 01. 01-ig szintén a honvédség szervezeti keretei között oldotta meg feladatait. A magyar-jugoszláv viszony megromlása is közrejátszott abban, hogy ezek a biztonsági szervezetek - szovjet mintára - a BM ÁVO/ÁVH, illetve később az önállósodott ÁVH-hoz kerültek át. Vagyis a hírszerzés, elhárítás (katonai elhárítás is) és a határőrizet 1950 elején centralizált irányítás alá került. Az állambiztonsági szervek működésének hatékonyságáért pedig az ÁVH vezetője egy személyben volt felelős. A háborús hisztéria közepette a magyar politikai vezetés a hadsereg, illetve a fegyveres erők sikeres alkalmazásának érdekében a biztonsági szolgálatokat - az operatív munka minden elemét és módszerét bevetve - aktivizálták a déli hadászati irányba. A magyar hadászati felderítés katonai eleme a HM Vkf-2, illetve az ÁVH hírszerző és elhárító főosztályai és osztályai, hasonlóan a jugoszláv hírszerző és elhárító szervekhez, élénk érdeklődést tanúsítottak a szomszédos ország külkapcsolatainak és katonai felkészültségének alakulása, nem utolsó sorban a politikai és közigazgatási rendszer, a gazdaság teljesítőképessége, valamint a biztonsági szolgálatok tevékenységének rendje/folyamata iránt. A magyar politikai és katonai vezetést érdekelte: 1952-től hogyan alakultak a Balkán-szövetség megszervezésével kapcsolatos jugoszláv erőfeszítések. A szövetség kiteljesedése ugyanis aggodalomra adott okot. A görög, török, jugoszláv katonai együttműködés fejleményei, nem utolsósorban pedig Jugoszlávia NATO-hoz történő közeledése és esetleges csatlakozása, az egyébként is pattanásig feszült nemzetközi politikai helyzetet tovább súlyosbíthatta. A hírszerző szervek munkájának fontos katonai elemét képezte annak megállapítása, hogy milyen ütemben halad Jugoszlávia területén a hadszíntér előkészítéssel összefüggő infrastruktúra fejlesztése, illetve a hadiipari beruházások milyen mértékben segítették elő a haderő saját bázisokról történő felszerelését. Rendkívül fontos volt annak megállapítása is, hogy a nyersanyagkészletek és tartalékok milyen mértékben korlátozták, vagy segítették elő a hadsereg képességeinek fejlesztését és nem utolsósorban az állam, a társadalom prosperitását. Ugyancsak fontos volt annak feltérképezése, hogy a Jugoszláv Néphadsereg erői milyen feladattal, milyen vezetési struktúrát működtetve hol állomásoznak. Fontos volt annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy a jugoszláv határőrizet, valamint az állambiztonsági szervek (UDB, KOS, KNOJ) működési rendszere hogyan épül fel? Választ kerestek a magyar szervek továbbá arra, hogy a déli államhatár mentén egy esetleges jugoszláv támadás esetén hol, milyen erőkoncentrációval, milyen célok elérése érdekében következhet be az ellenség főcsapása, hol és milyen erőkkel kerülhet sor a másik, vagy kisegítő csapás kiváltására. A hadsereg részéről a HM Vkf-2 (vezetője: Révész Géza altábornagy) foglalkozott hírszerző feladatokkal. Ez a szervezeti egység a katonadiplomácia csatornáin, illetve az annak keretében működtetett hírszerző (ügynöki) hálózatokon keresztül, valamint rádió felderítő állomások által szerzett információk alapján, elemző-értékelő munkával formálta meg a szükséges adatokat és támogatta a vezérkar hadászati tervező munkáját. Az ÁVH szervezeti keretében a VIII. Főosztály (vezetője: Farkas Vladimir áv. alezredes) foglalkozott a külföldi (politikai) hírszerzés feladataival. Jugoszláviáról a főosztály első osztálya gyűjtötte az információkat, illetve szervezte a politikai hírszerzőhálózatokat. (Itt fontos megjegyezni, hogy a hatóság I. Főosztálya, amelynek fő feladatát a hálózatok szervezés képezte, a belső hírszerző csatornákon kívül külső hálózatépítéssel is foglalkozott. Ennek a főosztálynak a külső hírszerző osztályát Szarvas Pál áv. őrnagy vezette.) Az ÁVH elhárítás (ide tartozott a katonai elhárítás is) nem maradt tétlen, amikor az UDB és a KOS ellen kellett fellépnie, ugyanis igen aktív, és nem eredménytelen operatív munkát fejtett ki a jugoszláv ügynökök, diverzánsok szándékainak felfedése és akcióik megakadályozása érdekében. Különösen az ÁVH II. Főosztálya (vezetője: Szűcs Ernő, eredeti neve: Szüsz Ernő áv. ezredes, majd utóda Kutika Károly áv. ezredes) játszott kiemelkedő, ugyanakkor - sok esetben - elhibázott szerepet. A „jugoszláv kém”, mint megbélyegzés nem kímélte a legfelső állami és katonai vezetés prominens tagjait sem. A kémek utáni hajsza ugyanis alkalmat adott az MDP szűkebb vezető szerve, mindenek előtt a párt első embere: Rákosi számára, hogy a moszkvai mintát követve, leszámoljon a politikai ellenfeleivel, illetve az úgynevezett osztály ellenséggel. Ebben az időben számos koncepciós per szedte áldozatait Magyarországon. Az ÁVH II. Főosztály offenzív elhárítás címen kiterjesztette tevékenységét idegen államok - jelen esetben Jugoszlávia - területére. Ennek során sikerült feltérképeznie a jugoszláv biztonsági szolgálatok felépítését, működési rendjét, vezető személyiségeinek közvetlen környezetét, az ügynök hálózatok jelentős részét és nem utolsósorban a magyar államhatárkörzetében az UDB kirendeltségek operatív tevékenységét. Az offenzív elhárítás alkalmazása kiterjedt arra, hogy felfedje a Jugoszláviában gyülekező magyar emigráció körében megnyilvánuló ellenséges szándékokat. (Folytatás a következő számban) W.-NEMESSURI ZOLTÁN A magyar belpolitika piszkos játszmái és a nemzetközi energiaéhség I. Alábbi elemzés nem különleges információkon, hanem az események sajátos időrendjén és az azokból levonható logikus következettéseken alapul. Az összefüggések mérlegelése során más megfigyelők is hasonló eredményekre juthatnak. A Magyarországon pár hónap alatt kialakult példátlanul súlyos erkölcsi, gazdasági és politikai válság nem csupán egy hazug és erőszakos személy - Gyurcsány Ferenc miniszterelnök - valamint elődje, Medgyessy Péter és cinkosaik “véleüenszerűen” kiderült hozzánemértéséből, felelőtlenségéből és morális gátlástalanságából fakad. Már a Tocsik-ügy, a Princz Gábor-féle Postabank-ügy, majd a jóidéig takargatott és azóta is altatott Kulcsár-botrány, az RTL és a TV2 idő előtt meghosszabbított koncessziója, a Metró-beruházás, a Combino-villamosbeszerzés és a Strabag-autópálya-szerződés ötmilliárdos vesztegetése (stb.) is vüágosan mutatja, hogy a magyar belpolitika egyrészt egy szűk balliberális poltikai csoport, másrészt a nemzetközi gazdasági versengés túsza. Előbbinek a sikkasztást, lopást és a közönséges hazaárulást megvalósí-tó bűnözőmentalitása egyértelmű, utóbbi fel sem vethető, hiszen a nagytőke, illetve a világgazdaság főszereplői nem választott tisztségviselők Magyarországon. így hát politikai felelősség a külföldi játékosokat nem terheli (más kérdés az elemi szolida-ritás és a humánum nyilvánvaló hiánya). A felsoroltakhoz képest Medgyessy Péter húszmilliós Gresham-kenőpénze - melyet az Ügyészség érdemben vizsgálni sem volt hajlandó - apróság; ugyanígy a volt miniszterelnök titkosszolgálati múltjának lelepleződése, mely még csak meg sem gyengítette Medgyessyt és gazdasági-poltikai garnitúráját. A nagyszabásúan piszkos játszma 2004- ben kezdődött Peter Mandelson volt brit miniszter, majd EU-biztos (Tony Blair barátja) magyarországi látogatásával. Man-delson Medgyessyt gyengének és koncepcióüannak ítélve már akkor arról győzködte az MSZP-t, hogy Gyurcsányra, a KGB-múltú bankár anyós, Apró Piroska vejére, erre a gyökértelen, deviáns és pszichopata, de jó szervezőképességggel rendelkező személyre tegyen. A későbbiek azt mutatják, hogy Mandelson akkori lobbytevékenysége messzebb, mint Medgyessy bukásáig nem vezetett, de megalapozta a Gyurcsány-féle miniszterelnöki ambíciókat. A kettős magyar állampolgársággal való nyűt szembefordulás előzménye: a Nyugat a maga energiapolitikájának zavaró tényezőjét látta a Kárpát-medencei magyarság megerősödésében, illetve abban jóelőre a szomszédos országokkal kialakuló konfliktusforrást gyanított. Gyurcsány vezérszerepének ára a hazaárulás és más gazdasági-politikai bűntettek, melyekhez az MSZP/ SZDSZ erős emberei előbb félszívvel, majd teljes mellszélességggel felsorakoztak (az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta más választásuk nincs, hiszen poltikai, talán személyes túlélésükről van szó). A sorok összezárása az egyidejű büntetőjogi, valamint bel- és külpolitikai felelősség elhárításának, vagy elodázásának tulajdonítható kényszercselekvés, mely a magyar történelemben a Rákosi-Gerő klikk, illetve Kádár János óta példátlan, sőt: egy parlamenti demokráciában teljességgel előzmények nélküli. Az események eredője a G8-ak (a legfejlettebb országok) Sea Islanden 2004 júniusában rendezett találkozója, ahol Mandelson Magyarországot javasolta az európai energiaéhséget enyhítő óriási gáz- és olajtározó, valamint egy kísérleti nukleáris reaktor helyszíneként. Ezek lennének a XXI. szd. eddigi legnagyobb beruházásai. Ugyanakkor óriásiak a velük járó poltikai és biztonsági kockázatok, melyek minimalizálása nem csak az EU - az USA érdeke is. Mandelson előbb Németországot győzte meg, majd német-francia segítséggel Oroszországot, melynek el kellett fogadnia, hogy európai érdekeit a gyenge, de mégiscsak NATO-tag Magyarországon keresztül realizálhatja (feltehetően a MALÉV, illetve előzőleg a BorsodChem megszerzésére irányuló orosz erőfeszítés is a játszma része volt). A tervért Olaszország nem lelkesedett, később elfogadta, ám a középhatalmi ambíciókat tápláló Lengyelország, valamint a NATO- és EU-tagságra egyelőre hiába ácsingózó Ukrajna azóta is ellenzi (in-nen az erőltetett román-bolgár EU-tagfelvétel és a lebegtetett török tagság). A döntés megszületett: a kiválasztott helyszín Magyarország. 2010-ig megkezdik az energiatárolók és a reaktor építését, azok összes súlyos környezeti és stratégiai veszélyeivel, kétségtelen gazdasági előnyeivel és kockázataival együtt. Tehát Magyarországon fognak összefutni a török és orosz vezetékek, s innen látják el energiával Európát. Logikus következtetésekből fakadnak a döntést megalapozó, ijesztően cinikus érvek: a magyar társadalom megosztottságából és a megfélemlített lakosság passzivitásából fakadóan (eddig) stabilnak mondható; számottevő demokratikus hagyománya nincs; ugyanígy független, erős középrétege sem; az egyetemek a tandíj révén hamarosan kontraszelektálttá válnak; az egészségügy drágítása megnöveli a halálozási rátát ás csökkenti a születésszámot; óriási, inaktív tömeg az újraelosztástól függ (nyugdíjasok), a szakszervezetek gyengék; a mezőgazdasági kistermelők ártámogatásra szorulnak; a nagy létszámú alkalmazotti réteg teljesen kiszolgáltatott, tehát a választók többsége könnyen manipulálható, sőt kényszeríthető is (ez az október 23-i esztelenül agresszív rendőri fellépés egyik motívuma) Magyarország katonai és gazdasági potenciálja elhanyagolható, ebből fakadóan a társadalom cselekvőképessége csekély; az energialétesítményeket tehát későbbi államosítás vagy részleges kisajátítás nem fenyegeti. A szomszédos országok éppúgy rövid pórázon vannak, (v.ö: szerb példa) ugyanakkor maguk is komoly jóléti problémákkal küszködnek, megosztottak és egymás iránt alapvetően bizalmatlanok. Magyarországon a leggyengébb a környezetkárosítással szembeni fellépés és itt a legelfogadottabb a nukleáris energiatermelés. Hazánk az Oroszországnak teljesen kiszolgáltatott Ukrajnával határos; szomszédai révén nyugati beavatkozás nélkül is könnyen kordában tartható; közel van az adriai térséghez; a földrajzi Európában központi fekvésű; geológiaüag stabü. A döntés mellett számos egyéb, ehelyütt nem taglalt érv szól. A lényeg: Mandelsonék a gyenge képességű Medgyessy helyett a gátlástalan és dinamikus Gyurcsányt választották, erről meggyőzték Kovács Lászlót, (az EU-biztosi pozíció ára) és a Kuncze Gáborral folyamatosan talajt vesztő SZDSZ-t, melynek amerikai-brit-francia-izraeli támogatása láthatóan áthelyeződött a társadalmilag sokkal inkább beágyazott, jóval kevésbé doktriner MSZP-re. Királycsináló kongresszusán az MSZP vezetés ugyan Kiss Pétert favorizálta, de az EU, orosz és USA-pénzeknek sikerült a megyei vezetést, a küldöttválasztások eredményeit és a küldöttek állásfoglalását befolyásolni (nem szólva az import politikai marketing- és PR csúcsteljesítményéről, továbbá Gyurcsány, a potenciális Orbán rivális meggyőző demagógiájáról és a küldöttek pozíciószerzési vágyáról, mely a válható hatalmi átrendeződéskor mindig teret nyer). Ki tudja, mit ígért és mit hazudott támogatóinak Gyurcsány? Nyüván nem keveset, de erről éppúgy nem lehet tudni, mint Gresham-ügyben a Bp. V. kér. Önkormányzat MSZP/SZDSZ/MDF frakcióinak megvesztegetéséről, hiszen az érintett képviselők elemi érdeke a hallgatás. Hasonló a helyzet Gyurcsány ingatlan- és lízingügyeivel, mert Szilvásy György kancelláriaminisztertől kezdve az összes résztvevőig valamennyien hatalombirtokos közszereplők. A brit-amerikai-EU (és feltehetően orosz) pénzügyi körök a lejáratódott és gyenge képességű Medgyessy helyett a miniszterelnököt kísérgető, nagyorrú, nyurga technokrata habitusú Gyurcsányt akarták, végül Kovács pártelnök - az MSZP apparatcsik vezetése, köztük Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, stb. ellenére, akik az elképzelést ha nem is támogatták, de igazán nem akadályozták meg - rábólintott. A jó szimaté SZDSZ mindehhez kezdettől fogva pamemek bizonyult. Ennek tulajdonítható a szélsebes Tony Blair-látogatás és az Apró “rezidencián” lezajlott bensőséges hangulatúnak mondott vacsora. Gyurcsány felfogta, hogy az elődje és általa szétzüált költségvetésnek, az ország súlyos eladósításából származó fuldoklásnak dobott mentőövről van szó. “Oroszországgal energiadiplomáciát folytatunk” - mondta a látszólag minden ok nélkül idefáradó Putyin-látogatást követően. Ekkor egyezett meg az oroszokkal, akik végre megértették, hogy Gyurcsány és köre éppolyan helytartószellemű burzsoákból áll, mint a régivágású Hóm Gyula, Kovács László és társaik. Ráadásul melléjük állt a nemzetközi baloldal, össszes kalandorpolitikusával együtt (pl. Schröder és az agresszív EU-hangadó Schmidt képviselő) valamint a Nyugat-európai média; a tét nagysága miatt a kiválóan tájékozott brit konzervatív Financial Times is - és így tovább. (Folytatás a következő számban) r — — — — — — — — — — — — — — — — — — — — i ■ __ __ __ rr ___ r _ MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$ 45; egyéb országok: US-$ 45 1 OED L---------------------------------------—---------------------------------------------------_ J
