Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal 2007. április TAMÁSKA PÉTER: Ötven éve halt mártírhalált Esterházy János Idén március 8-án volt ötven éve, hogy gróf Esterházy János, a fel­vidéki magyarság vezetője hosszú raboskodás után elhunyt a morva­országi Mirov börtönében. Mirov egy meredek szirten álló várkas­télyból kialakított börtön, amelybe a szocialista idők első 15 évében előszeretettel zártak be olyan poli­tikai elítélteket, akiknek az állam­­hatalom még a szeretteikkel való kapcsolattartását is nehézzé, vagy éppenséggel lehetetlenné kívánta tenni. Itt halt meg a későbbi Havel elnök nagybácsikája is, s a börtön­temetőben éppoly kevéssé találták meg a hamvait tartalmazó urnát, mint Esterházyiét. Nem ők voltak az egyetlenek, hiszen a hanyagság tudatos és alantas szándékot takart: a proletár állam ellenségeivel szem­ben ne űzzenek még családi körben sem kegyeleti kultuszt. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon, a család galántai ágának ősi birtokán. A zoboraljai, a szlovák tömegbe be­ágyazott magyarság fogyása mára éppoly drámai, mint Erdélyben a mezőségi magyaroké, s amikor tíz évvel ezelőtt a Rákóczi Szövetség nevében koszorút helyeztünk el a családi kriptában - épp március 14- re, a tisoi Szlovákia kikiáltásának napjára esett - a helybéliek ránk is kérdeztek, honnan tudjuk, hogy ma van a szlovákok nagy napja? S ami­kor mondtuk, hogy a magyar grófra jöttünk emlékezni, megbocsátóan néztek ránk, hogy nem baj az sem. Mintha az Esterházyaknál kétfé­le lélek lenne, vannak köztük eltö­kélt labancok, s vannak eltökélt ku­rucok. János gróf az utóbbiak közé tartozott, s a magyar önrendelkezés programjával 1935-ben Kassa kép­viselőjeként kerül be a prágai par­lamentbe. Szűzbeszédében kifejti, hogy „megkérdezésünk nélkül csa­toltak bennünket Szlovenszkóhoz, elvárjuk tehát, hogy a mindenkori csehszlovák kormányok száz száza­lékig megtartsák kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat.” Követeli ugyan Szovákia autonó­miáját, de az aggastyán Masaryk lemondása után a magyar pártok az ő javaslatára Benesre adják le szavazatukat a németbarát ellenje­lölttel szemben. Döntése nélkül a politikai bábuk könnyen pattra áll­hatták volna, s talán előbb követ­kezett volna be az első köztársaság háborús helyzethez vezető válsága. (Annál abszurdabb tehát a későbbi vád, hogy Konrad Henlein náciba­rát pártjával együtt ő és az 1936- ban létrejött Egyesült Magyar Párt veri szét a republikát.) A karlsbadi programmal elviekben nem volt baj - Henleinék az egy államban élő nemzetek egyenjogúsága, ön­­kormányzataik függetlensége és a szórványban élők számára a perszo­nális automómia mellett tették le a voksot -, azonban elkötelezettségük a berlini hivatalos irányvonal felé összeegyezhetetlen volt Esterházy keresztény életfelfogásával. A bi­rodalomból agymosással visszaté­rő „népi németek” a tibeti lámák titkainak nagy tudója, Haushoffer tábornok szavait visszhangozták, miszerint németnek lenni annyi, mint nemzeti szocialistának lenni. S hiába volt, hogy 1936-ban Ró­zsahegyen az egybegyűlt szlovákok Hlinkát és Tisot hallgatva csehelle­­nességükben a három H-át (Hitlert, Horthyt és Hlinkát) éltették, idegen volt számukra Közép-Európa kultu­rális-történeti egységként való fel­fogása, s a Szent-Korona egykori országlakosainak, köztük őseiknek hungarus tudata. (S maga a kor­mányzó is, aki Kassa visszatértekor néhány szlovák szó után - mert ezt tengerészként jól beszélte - horvátul szólt hozzájuk.) „Mi vallásos érzésünket, hitün­ket, legyünk akár katolikusok, akár protestánsok, soha nem süllyesztjük a politika kétes értékű eszközévé” - volt Esterházy válasza azoknak, akik a német népiségeszmére es­küdtek fel. A szlovákokkal való igazi megbékélést próbálta előké­szíteni, ami szinte előre vetítette, hogy egy a harmincéves háborút idéző kor küszöbén rá a mártírok fanyar sorsa vár. Egykori harcos­társa, Jaross Andor, az Egyesült Magyar Párt országos elnöke, aki a Felvidék visszacsatolása után a po­litika kétes eszközeitől riadt vissza, amikor kocsijából kiszállva a Ha­lász-bástya lépcsőin ballagott felfe­lé, hogy elfogadja a kormányzótól 1944 márciusában a belügyminisz­teri posztot, a maga Prágától tanult racionalizmusával Esterházynál pontosabban s illúziók nélkül látta a jövőt. Egy kassai ismerősével talál­kozván a lépcsőn, kérdésére, hogy hova igyekszik, elgondolkozva azt válaszolta: Csak az akasztófa felé lépegetek. Az 1938. évi müncheni döntés után a csehszlovákiai magyarság képviselői nyugalomra és passzív magatartásra szólítanak fel, mi­közben a Szudéta-vidéken véres összetűzések történnek csehek és németek között. Kassa visszaadá­sakor Esterházy bejelenti, Szlová­kiában marad, hogy a pozsonyi par­lamentben védje az ottani mintegy százezer magyar jogait. Rádióbe­szédben üdvözli az önálló Szlovák Köztársaság megalakulását, szociá­lis segélyakciókat szervez, megala­kítja a pozsonyi Takarékbank Rt.-ét, Magyar Hírlap címmel lapot indít. (Ez a híres, s felvidéki magyarság­nak hosszú éveken át szellemi táp-Március tizedikén, délután negyed háromkor, kilencvennyolcadik életévében, rövid szenvedés után elhunyt Badiny Jós Ferenc. A sors hosszú életet adott neki, melyhez nagyhatású életmű tartozik. Az idő és a szakemberek dolga majd ennek értékelése, megítélése. írásainak felszabadító és termékenyítő hatása azonban vitathatatlan. Badiny Jós Ferencnek, mint embernek is szép, tartalmas élet jutott. Mindig voltak mellette kik szerették, tisztelték és segítették, ha kellett. Persze ellen­ségei is bőven akadtak. De mint tudjuk, könnyebb az ellenséggel el­bánni, mint állítólagos barátainkat elviselni. Badiny Jós Ferenc már­cius 21-i temetésének körülményei is önjelölt szerepléshez juttatták az álbarátokat. Már a temetés után né­hány órával számtalanszor csörgött a telefonom a Los Angelestől Chi­cagón és Torontón keresztül Baselig „aggódó barátok” miatt, akik szerint a temetést a szervezők eltitkolták, miért nem volt nemzeti ünnep a te­metés, hol a „Badiny vagyon”? Ki lopta el? Stb. Nos valóban nem volt nemzeti ünnep a temetés. De ha csak arra gondolunk, hogy a Hír tv is elszabo­tálta Badiny Jós Ferenc halálának és temetési idejének közzétételét, akkor tovább talán nincs is mit „magya­rázkodni”. A Magyar Demokratán Budapesten, a II. kerületben fő útvonalon, buszmegállóhoz, Nagyréthez közel, 666 m2-es telken, 3 szintes ház eladó. 2 nappali + 3 háló + garázs. Irányár: 45 millió Ft, 173.000 Euro Tel: 361-274-5585 Mobil: 36 1 30 603 1946 lálékot adó Prágai Magyar Hírlap utóda.) Megindítja a Magyar Ház akciót Pozsonyban, Iglón, Eperje­sen, Nyitrán és Bártfán, s 1942-ben a szlovák nemzetgyűlésben egyedü­liként szavaz a zsidók deportálása ellen, s beszédben ítéli el a szlová­kiai munkatáborokat. Dusán Kovác Szlovákia törté­nete című pozitivista munkájában (Kalligram, 2ool) azt az értéke­lést adja, hogy „Esterházy (ugyan) a szlovák parlament képviselője volt, de a politikai életbe nem tu­dott beavatkozni. A másik oldalon a szlovákiai németek mintegy 15o ezer főt kitevő közössége nagyon is vehemensen törekedett a politi­kai színtér befolyásolására, minde­nekelőtt vezére , Franz Karmasin révén. Karmasin a német kisebbség ügyeivel megbízott államtitkár tisz­tét töltötte be, s politikai ténykedése egyértelműen arra irányult, hogy a németeket a „Herrenvolk” megtes­tesítőivé változtassa át ...” Finom történészi megfogalmazás, mond­kívül pedig egy országos un. jobb­oldali lap (Magyar Nemzet, Magyar Fórum, Heti Válasz) se számolt be haláláról. Pontosabban: a Magyar Nemzetben legalább fizetett hirde­tés (46 ezer forintért)jelenhetett meg haláláról és a temetés időpontjáról. Az „aggódók” másik nagy problé­mája az állítólagos Badiny- vagyon hol léte. Mintha persze bármi közük is lenne hozzá, és az nem tartozna kizárólag a családra. Ahol viszont -érdekes módon- senki sem hiányol semmit, minden téren a legnagyobb egyetértés, nyugalom van. De tényleg, hol is van Badiny Jós Ferenc vagyona? Köztudott, hogy a professzor úr több, mint ötven évig élt Argentínában. Hazatelepü­lésekor ottani házát egyik lányára hagyta. Könyvtárának nagy része is ottmaradt. Itthon egyetemi tanári nyugdíjából élt volna elsősorban, ha a Világbank nem teszi akkor tönkre Argentínát. Aminek hatásá­ra egyetemi tanári nyugdíja ötven (!) dollárra esett le. A helyzet azóta persze javult. Ez évi, utolsó nyug­díj szelvényén már az elképesztően magas hatvanöt (!) dollárra emel­kedett Argentínából származó já­randósága. Ebből kellett volna egy pedagógus nyugdíjotthonban élnie és fenntartania ott apartmanját. En­nek ellenére napi gondjai pedig két ok miatt nem voltak. Az egyik, hogy Budapesten, 3 szobás 81 m2-es várkerületi lakás 1 23 m2 tetőterasszal eladó. Érdeklődni mindennap reggel 8 és 10 óra között lehet a +36-1 375 60 28 as telefonszámon. hatni a felmentés előszele. De azért hozzátehetjük, hogy 1944-45-ben a német kisebbség mintegy tizedét kiirtják a harcok során s az egész szepesi németséget menekülésre kényszerítik. A felvidéki magyaro­kat - mint Janics Kálmán bizonyítja - csak az északnyugat felé nyomuló ukrán frontok mentik meg ettől a sorstól: a fő csapás irányában fekvő magyarlakta területeken nem kívánt utánpótlási bonyodalmakba keve­redni a Vörös Hadsereg. Esterházyt 1943-ban megfoszt­ják mentelmi jogától. A történet olyan banális, mintha ma Jan Slota vádindítványai alapján kizárnák a szlovák nemzetgyűlésből Duray Miklóst. „Esterházy képviselő 1943. augusztus 22-én, Poprádon fel akart szállni a Tátra Expressre. Javítás miatt azonban a szerelvény késett és helyette egy motorvonat érkezett a pályaudvarra. Amikor Esterházy erre felszállt, magyarul nyilvánosan ezt mondta fennhan­gon: Mi ez kérem, ez közönséges harmadosztályú kocsi, és még erre mondják, hogy Tátra Expressz. Ez egy közönséges svindli, mint minden ebben az országban. (Zaj. Kiáltások.)” A képviselői bekiabá­lások után büntető eljárást kezde­ményeznek Esterházy János ellen a köztársaság megszégyenítésének bűntette miatt. A szlovák politku­­sok tisztességtelen gondolkodása nem ismert határokat. Bár elítélése a szovjet csapatok 1944 szeptember-októberi duklai betörése miatt végülis elmarad, közvetett kapcsolatot tart fenn a szlovák nemzeti felkelés egyes résztvevőivel. S mivel Pesten se­gíteni próbálja a német megszállás után üldözötté vált magyar zsidó­könyveinek kiadója rendszeres havi összeget fizetett neki, a másik pedig, hogy fogadott lánya önzetlenül, saját jövedelméből gondoskodott róla. A temetés mintegy félmilliós költségét szintén fogadott lánya fizette, mivel a professzor úrnak- minden híresz­telés ellenére- nem voltak milliói a bankokban. Hogy a temetés egyes részletei nem tetszettek az aggó­dóknak, az lehetséges. De mint tud­juk, az rendeli a zenét, aki fizeti is. Bárcsak ilyen aggódók lettek volna akkor e most előbukkant barátok, mikor a professzor úrnak tényleg voltak napi megélhetési problémái. Megnyugtatásul még közlöm az ag­gódókkal, hogy szeptemberben egy hotelben, ami egykor a családé volt, nyílni fog egy Badiny-emlékszoba. Személyes tárgyainak, könyveinek nagy része is oda fog kerülni. Leszá­mítva azt a néhányat, ami a profesz­­szor úr végakaratának szellemében annak a pár embernek a tulajdonába került, akik ténylegesen is Badiny Jós Ferenc életét tették jobbá, szeb­bé. - Befejezésül még annyit, hogy a nyár elején egy eddig soha nem publikált karcsú kis Badiny- könyv fog megjelenni, mely hagyatékában maradt meg. Ez és a többi könyve az igazi Badiny-vagyon, ami viszont mindenki számára elérhető, birtokba vehető. Bognár József Buda kiemelt kerületében (a Várhelyen) 67 négyzetméteres öröklakás tulajdonostól 29 millió forintért eladó. Ingatlanosok ne írjanak. Tel.: 06 1 355 8655; 06 30449 5115, e-mail: barthaeva@freemail.hu kát, otthon a nyilasok tartóztatják le, Pozsonyban a Gestapo keresi. Végül a keresztes vitézeket üldöző aszaszinok konok buzgalmával az orosz katonai elhárítás, a SZMERS talál rá Pozsony 1945. április 4-i birtokba vételekor. Tizenkét nap fogság után elengedik, hogy Gus­­táv Husákkal tárgyalhasson a ma­gyar üldözések leállításáról. Husák - aki nemrég még a Winterhilfe keretében a német frontnak gyűj­tött adományokat - gyorsan kap­csol, s ezúttal ő adja át Esterházyt az oroszoknak, igaz, ezúttal nem a katonai, hanem a belügyi elhá­rítás, az MGB embereinek. Több magyar vezetővel szovjet börtönök­be hurcolják, s egy évet tölt a hír­hedt Ljubljankában. Elítélik, s egy Komi-földi lágerbe kerül: alakjáról Szolzsenyicin is megemlékezik. Tá­vollétében a csehszlovák hatóságok az első köztársaság szétverésének hamis vádjával halálra ítélik, s ami­kor 1949-ben Ágcsemyőnél átadják a szlovák belügyeseknek, csak egy hajszál választja el a kötélhaláltól. Talán a tiltakozás nyugatról, talán a jóízlés némi szikrája az ok, hogy a szlovákok intrikáitól s nacionaliz­musától még egy liter, egyébként nyugtató célzatú vodka elfogyasz­tása után is mérges Gottwald elnök megkegyelmez neki. Bejárja Csehszlovákia valameny­­nyi börtönét, miközben a lágerben szerzett tüdőbaja elhatalmasodik rajta. A vele raboskodók elbeszélé­se szerint olyan egyszerű és nemes, mint egy szent, a cigányok is tisz­telik. (Az egyik szökevény roma, Prágába érve, postán flanellinget küldött neki. Amikor újra lebukott, a börtönudvaron séta közben oda­kiáltott Esterházynak: Megkapta az inget? Én küldtem magának!) Utolsó kérését Mirovban, hogy szállítsák a nyitói börtönbe, mert szülőföldjén szeretne meghalni, a cseh börtönigazgatás elutasítja. A szlovák állam mind a mai napig nem rehabilitálta a vádak alól - el­lentétben az orosz igazságszolgál­tatással. Az ok egyszerű: Esterházy személyében a magyarságot is reha­bilitálnák. A magyarság ma is bot­ránykő a szlovák politikai osztály szemében. Vagy ahogy 1965 olva­­dásos évében a költő, Milan Rú­­fus kérdezte: „Milyen betegségben szenvedünk? Az önpusztító nemzeti ingatagság betegségében. Ez a kór úgy jelentkezik, mint valamiféle furcsa közöny, az összefüggések és a kulturális hagyomány hiányos tudata.” A Szép utcai Esterházy emlék­táblánál idén olyan sokan gyűltek össze koszorúzni, mint még soha. A kis pesti utcácska megtelt fel­vidékiekkel s itthoni megemlé­­kezőkkel. Piotr Mycielski, a gróf unokaöccse köszönetét mondva kijelentette, hogy bár „családunkat ki akarták törölni a nemzet emlé­kezetéből, de azt a nemzetet, amely emlékezik, nem lehet eltörölni.” A Kassán székelő deportálások áldozatainak és leszármazottainak Szövetsége felkérte a szlovákiai Duka Zolyómi Árpád EU képvi­selőt, hogy az Európa Parlament­ben szervezzen az idén Esterházy emlékkiállítást. (A képviselő atyja egykor politikai fogolyként ette a csehszlovák állam kenyerét.) Akik a kis nemzetek jogaiért aggódnak, azok számára a magyar gróf törté­nete szemérmetlenül jámboran fog hangzani. S közülük talán néhányan rá­­éreznek arra is, hogy a magyar nép, amely háromszor hívta vissza ural­kodni saját posztkommunista osz­tályát, végre egyenrangúvá vált a szlovákokkal: éppúgy sorvasztja a nemzeti ingatagság kórja s a kultu­rális hagyomány hiányos tudata. A Badiny-vagyon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents