Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. február FRIGYESY ÁGNES Nyisztor Dona a Románia területén élő moldvai csángómagyarok egyik legis­mertebb énekese. A kivételes tehetségű és hangú előadó repertoárját szüleitől, nagyszüleitől és a még élő falusi öre­gektől tanulta. Foglalkozása óvónő, de emellett tánccsoportokat, énekkarokat szervez és vezet, népdalokat gyűjt és hangversenyeket ad otthon és külföl­dön egyaránt. Több önálló lemeze je­lent meg, rendszeres vendége a nagy magyarországi fesztiváloknak. Ha valaki nem ért magyarul, ak­kor is lenyűgözi Ilona páratlan ívű és hiteles előadása, melyből felsejlik az archaikus magyar nyelv szépsége, a meditálás gyógyító ereje és az emberi lét drámaisága éppúgy, mint a nehéz sorsú emberek minden rosszat feled­tető hite és derűje.- Kedves Ilona, Pusztinán, Csán­góföldön született. Kérem, mutassa be szülőfaluját!- Mindenkinek szülőfaluja a leg­szebb! Pusztina csángómagyar falu, ahol mindenki beszéli a magyar nyel­vet. Sajnos most az édesanyák románul beszélnek a gyermekeikkel, hogy job­ban érvényesüjenek az iskolában, ezért nagyon gyors az asszimiláció. Pusztina szép, azért is, mert van egy nagy temp­lomunk, egyetlen Moldovában, melynek védőszentje Szent István. Mi csak be­széljük a magyar nyelvet, írni és olvasni nem tudunk, mert az iskolában mindent románul tanítottak. Sőt a szentmisét is románul hallgattuk és hallgatjuk ma is. 2000-ben megengedték a magyar okta­tást azoknak, akik kérik, ők heti három órában tanulhatnak írni és olvasni. Ez elég kicsi idő, mégis örvendünk, hogy végre megengedték, legalább a gyerme­keink tudnak majd helyesen írni és ol­vasni, ha mi már csak beszélni tudunk.- Mint ismeretes, édesanyja a csángó-magyar népdalok, népi éne­kek kiváló adatközlője. Tőle tanulta az első népdalokat?- Igen, valamint apámtól és nagy­tatától. Édesanyám nagyon szeretett és szeret ma is énekelni, mikor kapál, főz, feji a teheneket, vagy mikor eteti a tyúkokat. Szépen énekli a népdalokat, a szent énekeket. Sokszor hívják a faluba virrasztani, máskor búcsúkba, s mint előénekes mondta és mondja a szöveget, A csángómagyar kultúráról Beszélgetés Nyisztor Ilonával a nép pedig énekel utána. Sok imádsá­got tud, ezért híres néprajzkutatók mint Táncos Vilmos, Pozsony Ferenc vagy Kallós Zoltán is gyűjtöttek tőle.- Édesanyja mellett hogyan emlé­kezik vissza édesapjára?- Édesapám László József 78 éves, traktoron dolgozott egy olajkút köze­lében. Este, amikor jött hazafelé, min­dig hozott egy nagy fekete kenyeret, s mi úgy legeltettük a teheneket, hogy épp abban az órában ott legyünk az ösvény mellett, hogy csíphessünk a finom kenyérből. Édesanyám 72 éves, leánykori neve Kiss Erzsébet. Miután férjhez ment, László Erzsiként felvette édesapám vezeték nevét. Mindketten pusztinaiak, nálunk nem volt szokás férjhez menni más fa­luba, mert a környéken mind román falvak találhatók. Abban az időben senki nem hagyta el a faluját. Az iskolában jó tanuló vol­tam, így a díjazottak között sze­repeltem év végén. Általában énekelnem vagy szavalnom kellett egy verset románul. Rendszerint az éneket én vá­lasztottam, mellyel nagy sikert arattam. Az ének versenyekre általában engem küldtek, ahol sokszor győztes lettem. Anyám büszke volt rám, s meggyőzte apámat, hogy adjanak be a Zeneiskolába Bákóba. Igenám, de ott ének órát nem tartottak, hanem valamilyen hangszert kellett vá­lasztanom. Szerettem volna zongoráz­ni, de nem lehetett, mert mások az első osztálytól kezdték, én pedig már 5-di­­kes voltam. így maradt végülis az oboa. Majd felvételemet kértem a Tanítókép­zőbe Bákóba, így lettem óvónő.- Kinek a hatására kezdte gyűjte­ni a népdalokat?- Mivel nagyon szerettem énekeim, egy karácsonyi ünnepség alkalmával megismerkedtem Jáki Sándor Teodóz atyával (győri bencés tanár). Bemutatta a tanítványait, akik több csángó népdalt ismertek, sőt ő is szépen énekelt. Ekkor döbbentem rá, mily kevéssé ismerem saját kultúrámat, s úgy döntöttem, jár­ni fogok más falvakba és gyűjtöm én is a dalokat. Amit pedig ismertem, azt se tudtam hol elénekelni, mert minden versenyen csak románul léphettem fel, magyarul nem volt szabad énekelni, csak otthon. Korábban a falumban, Pusztinán sikerült még rögzíteni Ki­csi Istvánná tudását (a kántor lánya), egyetlen volt a faluban, aki két szakaszt ismert a Szent István énekből. Majd amikor látogatóban jártam Domokos Pál Péter bácsinál, nagy büszkén éne­keltem el neki a két szakaszt. Meghall­gatta, majd elindult a könyvespolcához, levett róla egy könyvet, amelyikben szerepelt a harmadik szakasz. Alatta volt olvasható: „Gyűjtötte Domokos Pál Péter ’32-ben. így hoztuk vissza a köztudatba a harmadik szakaszt. Első szent énekünk, melyre megtanítottam a gyermekeket. Megmagyaráztam nekik, miért fontos nekünk, pusztinaiaknak Szent István éneke.- Ismereteim szerint énekesi pá­lyája mellett óvónőként tánccsopor­tokat, énekkarokat szervez Csángó­földön. Mi késztette erre?- Bántam, hogy nem magyar kultú­rában nőttünk fel, ezért döntöttem úgy, amikor erre lehetőségem adódott, hogy amit tudok, ismét megtanítom a csángó­magyar gyermekeknek. A ’90-es évek­től kezdve többször meghívtak énekelni Magyarországra, ahol megismertem a Tatros együttes tagjait: Kerényi Robit és Sára Ferencet. Ok hívták fel a figyel­memet arra, hogy nem csak az ének, hanem a tánc is nagyon érdekeli őket, így táncolni is tanítom a fiatalokat. Az öregek még emlékeztek a tánc nevére és a lépésekre, de már nem tudták a dalla­mát. Ekkor utána néztünk, ki zenélhetett abban az időben. Egy szomszéd falu­ban a zenészek között még élt Bogdán Teodor. Ezután nem csak az öregeknek, hanem a gyermekeknek is zenélt Teodor bácsi, hogy jól megtanuljanak táncolni. Sok tánc-tábort szervezett Sára Ferenc és Kerényi Robi, ahová az öregeket is meghívták, hogy mutassák be a tánc­lépéseket. Hála a Jóistennek, a magyar oktatáson keresztül Segérc Feri megtaní­totta a gyermekeket furulyáim és ma már van saját zenészünk is (utánpótlás).- Ha az iskolában nem tanulhat­tak magyarul, hogyan tanult meg mégis anyanyelvén?- Mi a családban magyarul be­széltünk (az egész faluban ez így volt), csak az iskolában beszéltünk románul. A gyer­mekekkel egymás között csak magyarul beszéltünk, játszot­tunk. Mikor aztán a faluból el kellett mennem továbbta­nulni, sajnos már csak akkor beszéltem magyarul, amikor hazajöttem.- Mi a véleménye azokról a papokról, akik évtizedeken keresztül nem mertek, nem mernek ma sem megszólalni magyarul, tiltva volt nekik, sőt egyes „békepapok” még külön szorgalmazták, hogy a csángók nem magyarok és nem beszél­hetnek anyanyelvükön.- Nem mertek és most sem mernek magyarul beszélni, náluk nem történt meg a „demokrácia”, a gyermekek­nek és a híveknek most is azt verik belé a fejükbe, hogy mi nem vagyunk magyarok, hanem románok, mert itt élünk Romániában, Moldovában. Sőt, mostanában meggyőzte a pap az igaz­gatót, hogy gyűjtsenek aláírásokat a szülőktől, s az ősztől tanítsák anya­nyelvűkként olaszra a gyermekeket. Ezek a papok csángómagyar szárma­zásúak, de biztos: a püspökségtől dik­tálják nekik, hogy mit kell tenniük.- Évek óta komoly munka folyik azügyben, hogy a Vatikán ismerje el a csángókat magyaroknak, s engedélyez­ze nekik a magyar szentmise hallgatá­sát. Ön milyen formában vett- vagy vesz részt ebben a küzdelemben? Nyisztor Ilona a csángómagyar kultúra őrzője otthon maradt-Magyarul tanítom a gyermekek­nek a szent énekeket, a Miatyánkat, a keresztutat, amit a csíksomlyói búcsún is mindig elimádkozunk, énekelünk. Nagy meglepetés volt számomra, hogy a csíksomlyói búcsún szombat reggel hajnalban, 3.30-kor a Kálvária hegyen legutóbb, sokan csatlakoztak hozzánk, hogy együtt mondjuk a Ke­resztutat - magyarul.- Milyen meghívásoknak tesz ele­get mostanában?- Legszebbek és nagyon szeretem a karácsonyi koncertjeimet, melyek­kel több országban jártam: Magyar­­országon, Finnországban, Svájcban, Ausztriában és Amerikában.- Véleménye szerint hogyan őriz­hetik meg anyanyelvűket és hitüket a csángómagyarok ?- Mivel a falunkban csak csángó­magyarok élnek, mi egymás között csak magyarul beszélünk, így egyik generáció adja át a másiknak. Sok időn át nagyon kevesen mentek líce­umba tanulni a szegénység miatt, így inkább a faluban maradt mindenki és nem volt szükség a román nyelvre. De amint kezdtünk kilépni a faluból a munka miatt, máris nagyon keverjük a nyelvet. Mivel a nyelv közben fejlődik, s mi nem az iskolában tanuljuk, az új szavaknál a románt használjuk. Puszti­nán csak katolikus hitűek élnek. Sokáig latinul miséztek a papok, a nép pedig nem értette, ezért továbbra is mindenki magyarul imádkozott. Nekem az első gyónás alkalma volt nagyon nehéz, mert az imádságokat magyarul tudtam, a vizsga azonban románul zajlott. Első osztályos voltam, még nem tudtam jól olvasni, nem értettem az egyházi szavakat sem. De mára már otthon is románul tanítják az imákat, a papoknál pedig „jó kézben vannak”, így a magyar anyanyelvi oktatáson ke­resztül tanítom újra a szent énekeket.- Milyen kitüntetéssel ismerték el eddigi munkáját?- Bartók Béla díjat kaptam 2006 őszén, amit Székelyudvarhelyen ad­tak át. A Magyar Örökség díjat csak átvettem a csángók nevében Buda­pesten, hisz az elismerés nem nekem szólt személyesen, hanem a népem­nek... Aki őrző lehetett a strázsán NAGY PÁL Utolsó könyvét már nem vehette ke­zébe, nem dedikálhatta barátainak, tisztelőinek Sütő András: a Létvégi hajrában című szöveg-összeállítás halála után nemrég jelent meg Deb­recenben, a Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában. (Szerkesztette, a jegy­zeteket írta Ablonczy László és Cs. Nagy Ibolya.) A vaskos kötetben olvasható es­szék, interjúk, születésnapi köszöntők, laudációk, levelek döntő többségükben az utóbbi években keletkeztek - va­lóban „létvégi” körülmények között, mikor a testet-szellemet bénító gyilkos betegség kínjai nagyobb vállalkozás­ba való bocsájtkozást immáron nem engedélyeztek Sütő András számára. De ennek a könyvnek az anyagát a szerző még maga válogathatta egy­be az elmúlt nyáron, augusztusban- orvosi kezelések közötti „hajrában”- s adhatta át szerkesztő barátainak. A korrektúrát azonban már nem láthatta. Végzetes beavatkozással a kegyetlen sors posztunusz kötetté változtatta- stilizálta át - ezt a gyűjteményt. Mintegy végső üzenetként. A Létvégi hajrában darabjai a maguk gyönyörködtető változatos­ságában Sütő András tágkörű, folya­matos, mindig eleven szellemi érdek­Buda kiemelt kerületében (a Várhelyen) 67 négyzetméteres öröklakás tulajdonostól 29 millió forintért eladó. Ingatlanosok ne írjanak. Tel.: 06 1 355 8655; 06 30449 5115, e-mail: barthaeva@freemail.hu lődésének, tájékozódásának, mindenre való odafigyelésének, kezdemények és sikerek iránti érzékenységének be­szédes dokumentumai. A kegyetlenül megpróbáltató „létvégi” esztendőkben is volt néki ereje, türelme biztató sza­vakkal szólni pályatársaihoz, barátai­hoz, azokhoz, akikkel azonos hullám­hosszon gondolkodott a világ dolgai­ról. Újból meg újból, fáradhatatlanul vallomásos írásokban figyelmeztetett a feledhetetlen szülőföld, a létükben s anyanyelvűkben olyannyira fenyegetett mezőségi magyar szórványok vésze­sen sokasodó gondjaira. Hittel vallot­ta, hogy mifelénk, ezeken a tájakon, az hóembernek nagy hagyományok­ban gyökerező erkölcsi kötelezettsége a közügyek teherviselése tollal és szóval, azonosulással idézvén Németh Lászlót: „Nem akarok csak művész lenni. Egy író, aki csak szép: szajha”. 2002-ben mondta Sütő egy interjúban: „Az írás­tudó nem fordíthatja el fejét a saját né­pétől. Ez itt olyan világ, amelyben író, költő, színész, művész maga is felelős azért, hogy olvasóinak, közönségének tömege megmarad-e, vagy megsem­misül a történelem olvasztókemencéi­ben. Ez itt olyan világ, amelyben vissza Budapesten, a II. kerületben fő útvonalon, buszmegállóhoz, Nagyréthez közel, 666 m2-es telken, 3 szintes ház eladó. 2 nappali + 3 háló + garázs. Irányár: 45 millió Ft, 173.000 Euro Tel: 361-274-5585 Mobil: 36 1 30 603 1946 kell szereznünk mindazt, amit 80 év alatt elvettek tőlünk. Ez itt olyan világ, amelyben először közösségileg kell átvészelnünk a viharos időket, hogy azután majd jobban őrizhessük az in­dividuum szentségét is.” Sütő András soha nem rejtette véka alá eredményeit, élet és irodalom viszo­nyát illető nézeteit, néphez-nemzethez való szoros kötődését, közösségi elkö­telezettségét. A Létvégi hajrában esszéi, jegyzetei, beszélgetései, levelei minder­ről félreérthetetlenül tanúskodnak. Leginkább talán a szóban forgó nevekkel érzékeltethető Sütő András írói műhelyének légköre, szellemi tá­gassága. Hadd soroljam: Illyés Gyula, Czine Mihály, Kemény János, Bözödi György, Horváth István, például - az Emlékezés ideje című fejezetben -, aztán Nagy Gáspár (kiről még az élők között szólhatott többször is), Csoó­­ri Sándor, Fekete Gyula, Görömbei András, Beke György, Domokos Géza, Farkas Árpád, Sára Sándor, Romsics Ignác, Szekér Endre, Pintér Lajos, Sylvester Lajos, Magyari Lajos, Bogdán László, - és a hozzá oly kö­zelálló Sinkovics Imre, Agárdy Gábor, meg Erdős Irma, - és a politika szín­tereiről: Antall József, Laurer Edith, Tabajdi Csaba, - és a képzőművész Kő Pál, Hunyadi László... Az említet­tek egyikéhez-másikához olyan fontos - mondhatnám: történelmi súlyú - le­vél-dokumentumok íródtak annak ide­jén, mint a Domokos Gézának küldött terjedelmes szöveg, ami voltaképpen az Esély második kötetének margójára jegyzett észrevételeket tartalmazza, s ezúttal a levél írója - Sütő András - az RMDSZ vezetőségének egykori, kez­deti évekbeli politizálásának gyenge­ségeiről is számon kérő hangsúlyokkal mondott véleményt. A „létvégi” esztendők személyes kötődésű eseményeiről, irodalmi és közéleti munkálkodásának, küzdelme­inek hétköznapjairól, a megérdemelt sikerekről, elismerésekről és a fáj­dalmas övön aluli ütésekről, alvilági bugyrokból fölbukkant hántásokról is van megvilágító mondanivalója Sütő Andrásnak. Sírig tartó meg nem nyugvással emlékezik gyakran 1990 véres vásár­helyi márciusára, az ellene irányított gyilkossági kísérletre, távolabbi idők­ből a budapesti Nemzeti Színházhoz fűződött jó viszonyára (s azokra a ké­sőbbi furcsa fejleményekre, melyek során egyszer csak megszűnt létezni a pesti Hevesi téren a Nemzeti...). Fel-fellobbanó indulatainak fel­hőfoszlányai mögé is bepillantást nyerhetünk egyik-másik vallomásos megnyilatkozásának olvasása közben, - ahogyan a család-centrikus, otthon­centrikus meghittség atmoszférája is jól érzékelhető ezeknek az írásoknak a mé­lyebb rétegeiben. S még mi minden... Végtelenül hézagos lenne a Sütő Andrásról rajzolható irodalom- törté­neti pályakép a Létvégi hajrában lap­jain egybefogott szövegek ismerete nélkül. De arról a világról is keveseb­bet tudhatna az utókor (meg a jelen), melyben ez a kivételes értékű erdélyi magyar életmű - a Sütő Andrásé - ki­­teljesedett az Idő markában. 2002-ben, a 75. születésnapja al­kalmával rendezett soproni ünnepsé­gen többek között így szólt a jelenlé­vőkhöz Sütő András: „Azzal vigasztalom magam, hogy az erdélyi magyarság eszméletében én is őrző lehettem a strázsán.” 2007- ben, születésének 80. esztendejében mi azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy megszívlelhetjük legutolsó könyvének sok húron fölhangzó üze­netét. M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents