Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2007. február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal Tisza István gyilkosai TAMÁSKA PÉTER Henri Pozzi - a két világháború közt a magyarság és a reviziós gondolat mellé állt neves francia publicista - A háború visszatér című, 1934-ben magyarul is megjelent munkájában ( ekkor ölik meg Marseilles-ben az usztasák I. Sándor szerb királyt s Barthou francia külügyminisztert) kifejti, hogy a győztesek felfogásában a trianoni diktátum „csak igazságos és gyönge elégtétel volt, mert „Magyarország - propagandájuk szerint - megakadályozhatta volna a háborút ... A központi hatalmak támadása ellen szövetkezett nemzetekben senki iránt nem volt nagyobb a gyűlölet és a megvetés, mint gróf Tisza István magyar miniszterelnök iránt. Őt tették felelőssé azért, amiért az öreg Ferenc József megüzente a háborút.” Az egész világ átkát szórta rá, „amikor Benes „Detruisez L’ Autriche- Hongrie (Semmisítsétek meg Ausztria-Magyarországot) című röpiratában azt állította: gróf Tisza István volt az, aki az 1914 évi julius 8-i koronatanácson a háborút követelte.” (Ennek a levéltári forrásokat vizsgálva pont az ellenkezője volt igaz: Tisza csak a rá nehezedő nyomásra egyezett bele, hogy Bécs keményen lépjen fel Ferenc Ferdinánd trónörökös gyilkosainak megbüntetésére Belgráddal szemben. Benes, bűnbakot talált, s Párizsban boncolgatni kezdte a magyar gróf „mongol lekületét.”) 1917-ben szaloniki zárkájában a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet szervezője, a szerb Dimitrijevics Dragutyin ezredes avagy Ápisz, az orosz titkos szolgálattal kapcsolatban álló Fekete Kéz vezetője - hogy az antant vezetői előtt a háborút kirobbantó merénylet vádja alól Pasics szerb miniszterelnököt és a királyi udvart mentse - a titkos vizsgálat során kijelentette: a merényletet „én akartam, én csináltam. Dicsekszem és büszke vagyok, mert azt akartam, hogy elpusztuljon Ausztria.” Pere nem került nyilvánosságra, s a világ urai megnyugodhattak, nem Szerbia, csak egy kis ezredes volt a bűnös, akit hiúsága s jóakarata tévútra vezetett. A háború mérgezett légkörében továbbra is bűnös tudatossággal vezették félre a közvéleményt, pálcát törve Tisza és Magyarország fölött. Az ezredest s mondva csinált összeesküvésébe belekevert társait főbe lőtték. Ápisz a siralomházból azt üzente Pasicsnak, hogy hazája nevének tisztán maradása érdekében vállalt magára mindent a trónörökös megöletésével kapcsolatban, s erre az 1937-ben, a tizenhetek perében Moszkvában halálra ítélt Kari Radek is homályosan utalt, mintegy zárójelbe téve, hogy ő a Szovjetunióért s Sztálinért vette magára az áruló bélyegét, ugyanúgy, ahogy egykor Ápisz cselekedett Szerbiáért. (Radek Lenin jóvoltából jól ismerte a cári külügyminisztérium titkos iratait.) A dologban a legszomorúbb, hogy 1918 októberére, az antant propagandának köszönhetően Magyarországon is sokan hitték, hogy Tisza bűnös a háború kirobbantásában. Az októberi, őszirózsás forradalom egyetlen áldozata ő lett. Gyilkosainak perére 1920 augusztusában, két forradalom, egy ellenforradalom és a trianoni országcsonkítás után került sor. Gróf Tisza István gyilkosai a HADBÍRÓSÁG ELŐTT A Tisza per jól követhető az MTI- nek a tárgyalásról napról napra kiadott tudósításai és a Littomericzky Nándor, helyettes ügyész szerkesztette kiadvány alapján: az utóbbi a bírósági gyorsíró feljegyzései alapján készült. Az MTI napi híradására támaszkodó dokumentumkötet azért rendkívül fontos, mert az 1918-as októberi forradalmat megelőző napok hiteles történetét adja, s cáfolja azt a hiedelmet, hogy Tisza Istvánt, a magyar politikai élet miniszterelnökként és az országgyűlés elnökeként egyaránt meghatározó alakját ismeretlen, csapatukat otthagyó katonák ölték meg. „Tisza István nem egy szervezett gyilkosságnak, hanem a disztingválni nem tudó népharag kitörésének lett az áldozata. Kóbor katonák gyilkolták meg” - írja már Böhm Vilmos is „Két forradalom tüzében” című, a bolsevikok magyarországi taktikáját bíráló, először 1923-ban kiadott vaskos emlékiratában. Böhm Károlyi kormányában hadügyi államtitkár, Berinkeyében hadügyminiszter volt, a kommün idején pedig hadügyi népbiztos. „Minden mesterséges váddal szemben - írja - meg kell állapítani, hogy az októberi forradalom alatt, de még később, a kommün alatt is megvolt az igyekezet arra, hogy bizonyosságot szerezzünk a tett elkövetőinek személye felől. A nyilvánosságra került adatok pontos ismerete alapján ismételten megállapították, hogy mindazoknak, akiknek a neve a gyilkossággal kapcsolatban közszájon forgott, és akik abban az időben bizonyára inkább eldicsekedtek volna tettükkel, mintsem tagadták volna azt, és akik később minden alapos vád és bizonyíték híján a vádlottak padjára kerültek - tehát sem Fényesnek és Kérinek, sem Friedrichnek és Pogánynak - semmi közük sem volt a gyilkossághoz. Legkevésbé természetesen a forradalom vezetőinek.” Böhm csúsztatott. (S második, Rákosi hatalom átvételét követő emigrációja idején - mint az 1990-es rendszerváltás után kiderült -, a szovjet titkosszolgálatnak dolgozott.) Cáfoló vallomások Az 1920. augusztus 2-tól szeptember 15-ig tartó per vallomásai cáfolják az 1919-ben Kun Bélával, 1945 után pedig Rákosi Mátyással is szembekerülő szociáldemokrata politikus közlését. Nem folyt vizsgálat a Kommün alatt, de meglepő, hogy a Pesti Hírlap milyen pontosan s mégis színpadiasán írja le másnap az 1918. október 31-én késő délután, a Hermina úti Roheim villában elkövetett gyilkosságot, olyan részletességgel, mintha máris az 1920-as per egyik tanúvallomását olvasnánk. Az ügyben apjával együtt tanúként meghallgatott neves etnográfus, a freudi tanokhoz közelálló Roheim Géza így foglalja össze benyomásait: „...az egész teátrálisan, kvázi inscenirozva folyt le.” S érdekes, a Bujdosó Könyve szerzője Tormay Cecile épp e színpadiasság miatt kételkedett a Pesti Hírlap hitelességében, mondván, „ilyen beállítás csak pesti újságírónak a képzeletében teremhetett.” Erdély kulturális öröksége sorozatban egy kitűnő könyvet ajánlok az olvasó figyelmébe, egy marosvásárhelyi művész gyönyörű címeralbumát. Üzenet Erdélyből a címe, és Novák József grafikusművész, formatervező (designer) 200-nál több történelmi címerét foglalja magába. Jelzett könyvújdonság annak a Közdok Kiadónak a kiadványa, amely évek óta Székely Házat működtet Budapesten. Esztendők teltek el, amíg a Székely Házban 2001-ben megrendezett első címerkiállítástól az út ehhez a nagyformátumú címergyűjteményhez vezetett. A kötetnyi címergyűjtemény cáfolhatatlanul bizonyítja a kárpát-medencei magyarság egységét, Erdélynek a magyar történelemben játszott kiemelkedő szerepét, helyét. Aki eredetiben szeretné megtekinteni - századokra visszamenően - az erdélyi főúri, nemesi címereket, az Kolozsváron a Mátyás király által 1487. szept. 5-én Bécsújhelyről írt alapító-adománylevél alapján épült Farkas utcai református templomban megtekintheti azokat, ott őrzik ugyanis Európa egyik leggazdagabb címergyűjteményét. Címer eredete a keresztes hadjáratok idejére vezethető vissza. Először zászlón használták, a XII. század elejétől pajzson, megkülönböztető jelként a lovagi tornákon. A magyar turul, a besenyő keselyű például, meghatározó hatalmi jelvény szerepet kaptak, amelyek később, főleg a középkor idejében/csatáiban A Tisza perben a teremtő képzeletű hírlapíró a tettes, Hüttner Sándor főhadnagy, Sztanykovszky Tibor zászlós és Dobó István tengerészőrmester vallomásának kulcsalakja: Tisza gyilkosául mindhárman Pogány Józsefet jelölik meg. (A Böhm által is említett Pogány 1939-ben a Szovjetunióban a sztálini terror áldozata lesz.) A koncepciós perek logikájához szokott magyar olvasó persze rögtön felveti, miért épp az emigrációban levő Pogányt jelölik meg a gyilkosságban részes társak, fő ítéletvégrehajtóként? „Pogány rákiáltott (Tiszára), hogy maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra szállítottak” - vallotta Sztanyszkovszky. Ekkor Pogány és Horvát-Sanovics rálőtt... Dulakodás támadt, s ekkor történt még két-három lövés.” S itt jelenik meg egy ugyancsak távollevő személy, Horváth-Sanovics Sándor, aki a szerbhorvát-szlavon királyságban végleg eltűnt a magyar hatóságok szeme elől: a három, Tiszára fegyverrel rátörő s őt meggyilkoló ember közül ugyanis csak Dobó Istvánt sikerült bíróság elé állítani. Nincs ebben valami hamisság? Hiszen a Hermina úti villába két kocsival érkező merénylő közül Láng László személyét nem sikerült tisztázni, Kundaecker József tartalékos tengerész még a kommün napjaiban halt meg, Csernyák Imre pedig - aki végül szembekerült a kommunistákkal - kiszökött az országból, s eltűnt a rendőrség tekintete elől. Miért éppen Pogányra vallanak a perbe fogott társak? Ám ott van az említett dulakodás. Amikor rálőttek Tiszára, abban „a pillanatban lépett ki gróf Almásy Denise, és Tiszánéval védeni” próbálták. „Dobó azonban félrerántotta a hölgyeket, mire Pogány és Horváth Sanovics még két-három lövést tettek. A másodszori lövéseknél Sztanykovszky beugrott a hallba, megnézni, hogy mi történik ott, azonban mind a négyen annyira megijedtek, hogy az ismételt sortűz után rögtön futásnak eredtek. Sztanykovszky az előszoba ajtajában Gártnerbe ütközött (őrá 14 évet mér ki majd a bíróság - T.P.), s mind az öten, valamint a kint maradottak is kiszaladtak az utcára, s csakhamar elérték a ligeti külső kőrútnál lévő autoszemléltető, hovatartozási jogforrási törvényszerűséggé változtak, alakultak át. A lovagok címerjelvényeit a „kölcsönös összetartozandóság felismerése tette szükségessé”. A címerek mindig az adott kor műépítészeti stílusát, hangulatát tükrözték, és a történelmi korok jellemzőit, változásait is magukon viselték. A címerkészítésnek pontos szabályai voltak. Ezeket mindenkor maradéktalanul tiszteletben kellett tartani. Ilyen követelmény volt az is, hogy a címert alkotó kép pajzsba legyen foglalva. Ezért például a Rákosi- és a Kádár-címer nem volt címer a szó igazi értelmében, mert a heraldikai szabályok teljes felrúgásával készültek. taxi-állomásra állított két automobilt, s miután legutolsónak Kéri is megérkezett, visszaindultak a városba” - olvasta fel az utolsó tárgyalási napon az ítéletben a merénylet végrehajtásának történetét Gézczy István főhadnagyjegyzőkönyvvezető . A merénylet rekonstruálása a vádlottak és az áldozatok - a két grófnő - vallomása, a kihívott orvos, a szobalány, a szakácsnő, a vasalónő, a kirendelt s a támadók által lefegyverzett csendőrök, aztán a villa lakói, a két Roheim meghallgatása alapján történt. Aki figyelmesen végig olvassa a hadbíróság 36 napon át tartó tárgyalásának szövegét, az meggyőződhet arról, hogy a jog embereit nem a forradalomra következő bosszúállás vezette. Fölbérelt gyilkosok? A hadbíróság „fölbérelt gyilkosság bűntettéről” is beszélt. S itt ugrik be gróf Károlyi Mihályé mellett a magyar történelemből jól ismert másik név, Friedrich Istváné (1883-1951) és Kéri Lászlóé. Friedrich - aki 1939-ig megőrizte országgyűlési mandátumát legitimista alapon - maga is tanúként szerepelt. Mind Hüttner, mind Sztanykovszky azt vallotta, hogy a katonatanács és a nemzeti tanács között mintegy az összekötő kapcsot biztosító Friedrich lett volna az egyik felbujtó Tisza meggyilkolására. A polgári perben még az ítélethirdetés előtt azonban elejtették ellene ezt a vádat. Sokat tudott? Az „őszirózsás” forradalom után hadügyi államtitkár lett, s a régi tisztikarra épülő, kommunistaellenes hadsereg szervezése mellett tört lándzsát. A kommün, azaz a tanácsköztársaság idején a forradalmi törvényszék halálra ítélte, ám sikerült megszöknie. A Kun Béláék helyébe lépő „szakszervezeti kormányt” félretolva 1919. augusztus 7-én József főherceg megbízásából kormányt alakított, majd a Habsburg restaurációt elvető antant nyomására november 24-én kénytelen volt átadni a kormányrudat Huszár Károlynak, aki cserébe hadügyminiszterré nevezte ki. Az ő nevéhez fűződik a kommün intézkedéseinek hatálytalanítása és a gyorsított eljárás bevezetése, amelynek alapján sorra hozták az ítéleteket az 1918-19-i for-Ma a címerek reneszánszát éljük. A közel öt évtizednyi kommunista tiltásnak vége. Immár nyíltan ki lehet és ki is kell mondani, hogy gyökerek nélkül nem nőnek fák, múlt nélkül nincs, legalábbis nagyon bizonytalan a jövő. Nekünk pedig ugyancsak okosan kell sáfárkodni értékeinkkel. Anyanyelvűnk féltő ápolása, múltunk hiteles értékeinek felmutatása és továbbadása a két legfontosabb megtartó erő a mindent egynemű szürkévé foncsorozó globalizálódó világban. A kötetben az olvasó tájékozódhat a címerpajzs formáiról, a keresztek sokféleségéről, egyházi címerdíszekről, mesteralakokról... A szerkesztő magyarázó szövegei érthetővé és befogadhatóvá teszik a mai ember számára is eleinknek, nemzetünknek, nagyjainknak a századok ködébe vesző igen fontos üzeneteit. Alábbi felsorolással (a teljesség igénye nélkül) pusztán érzékeltetni szeretném ennek a címeralbumnak a rendkívüli gazdagságát. A kiadvány első részében képet kapunk a Magyar címer alakulásáról az elmúlt századokban. Aztán egymást követik az Erdélyi fejedelmi családok címerei; az erdélyi vármegyék címerei, az Egyházi címerek; a Rendi nemzeti címerek; az Erdélyi nemesi családok címerei; címerpajzsok... A kötetet szerkesztette, a bevezetőt és az értelmező szövegeket Nagy Zoltán, a címeralbum kiadója írta. Kakucsi László Üzenet Erdélyből (Novák József történelmi címerei) radalmak nemegyszer köztörvényes bűnökben is vétkes résztvevői ellen. Friedrich Istvánhoz tehát nem nyúlhatott az ellenforradalmi kurzus. S ha volt is valóságalapja kétértelmű szereplésének az októberi forradalom idején, kegyetlenül megbűnhődött idős korára, amikor a Grősz per kapcsán letartóztatták s 15 év börtönre ítélték. 1951 augusztusában szállították a váci börtönbe, ahol alig több mint három hónap múltán elhunyt. A polgári bíróság Dobó István mellett - aki még a másodfokú tárgyalás előtt tüdőbajban elhalálozott - Kéri Lászlót is halálra ítélte. (A katonai bírósági eljárás során 18 évre ítélt Sztanykovszky leülte büntetését, Hüttner főhadnagy viszont nem, mert már 1923-ban meghalt a Gyűjtő börtönkórházában.) Mennyi halál! - sóhajthatna fel még a történész is némi gyanakvással, ha nem tudná, hogy a háború utolsó évében s a rákövetkezőkben mennyire megugrott a rossz táplálkozás és a járványok következtében a civil lakosság és börtönlakók mortalitása. Nos, Kéri Pál - aki ekkor 38 éves volt, budapesti születésű, izraelita vallású, nőtlen újságíró - már megkezdte tízéves börtönbüntetését sajtó útján elkövetett vétség miatt. A vallomások szerint a Hermina úti Roheim villa felé tartó két kocsi közül az elsőben a sofőr mellett Kéri ült. Előtte - így Hüttner - Kéri még az Astoria szállóban „elővett egy papírlapot, amelyre már föl volt rajzolva a villa vázlata, kiosztotta a szerepeket, és megkérdezte, hogy ki lesz az, aki lelövi Tiszát. Mindnyájan hallgattunk. Ekkor megszólalt Pogány, hogy majd ő elintézi.” Kéri tagadta a vádat s a perben felmentett Fényes László újságíróról, barátjáról is azt állította, hogy teljesen konzervatív meggyőződésű ember, aki csak a legnagyobb lelki tusa után csatlakozott a nemzeti tanácshoz. A reménytelen helyzetben lévő - s mint a tárgyaláson készült kép mutatja - sovány, lerobbant főhadnagy hazudott volna? Faludy György jellemzése Kériről sokat elárul. Pokolbeli vignapjaim című izgalmas memoárjában írja (Kérit Fényes mutatta be neki az utolsó békeév, 1938 Párizsában), hogy „Mint az Est laptudósítója, megjárta a Balkán-háborút, Moszkvát a huszas évek elején, ismerte jól Trockijt, August Bebelt, Kautskyt; de legjobban a magyar történelmet és ebben is elsőnek a Rákóczi-felkelést, mintha csak a Fejedelem egyik generálisa lett volna.” Kéri becsvágyó volt, miért ne akart volna 1918 októberében személyesen is történelmet csinálni? A halálra ítélt Kéri egyébként nem sok időt töltött börtönében, mert a népbiztosok perében halálra ítéltekkel és az 1918-19-es forradalmak más, börtönbe zárt fontosabb személyiségeivel együtt Szovjet- Oroszország kicserélte őt az ott lefogott s kivégzéssel fenyegetett, túszként kezelt magyar főtisztekre. (O szerencsésebb volt mint Pogány és Friedrich: Amerikában halt meg 1960-ban, emigrációban.) Az ítélet indoklása negatív megvilágításban mutatja be gróf Károlyi Mihály szerepét is Tisza megölésében. Személyéhez azonban csak az köthető bizonyosan, hogy Dobó és a magyar kérdés megoldásaként néha a szerb „felszabadításról” fantáziák) Horváth-Sanovics a gyilkosság után testőrszolgálatra lettek kiküldve hozzá. Elég lett volna az egyébként erélytelen Károlyiban a Tisza ellen érzett gyűlölet, hogy a gyilkosság szálait ő mozgassa? Erre a jegyzőkönyv nem ad választ. Károlyi, a vörös gróf szobra azonban ott áll a parlament mellett, mintegy jelezve, hogy országunk lakói Rákosi és Kádár uralma alatt mélyen magába itták azt a gyilkos szellemiséget, amely a világ közvéleményében a 20. században oly tartósan élt a magyar kérdés kapcsán. A Tisza elleni vádaskodás csak ürügy volt. A valóságban az volt a cél, hogy Magyarország körül a gyűrű bezáródjék. Finis Hungáriáé, Vége Magyarországnak - európaiságának nem rossz program ma sem.
