Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. március SZABAD MÁRCIUS 15-ÉT AKARUNK! (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság még a rendőrség köztudott törvénysértéseit is letagadta - például olyan irányban szépítette a rendőri azonosító nélkül garázdálkodó egyenruhások rémtetteit, hogy ’’esetenként előfordult, hogy a rendőrök nem viseltek azonosítót.” Valójában a rendőrökről készült felgyűlt videó-anyagokat órákig is lehetett nézni úgy, hogy egyetlen egy rendőrön sem lehetett látni azonosítót. Még az sem lett volna igaz, ha a tényeket megmásító kormánybizottság az állítása ellenkezőjét írta volna le, mely szerint ’’csak esetenként fordult elő, hogy a rendőrök viselték volna a kötelezően előírt azonosítót.” Előre lehetett sejteni, hogy a kormány által kinevezett kormánybizottság nem feltárni, hanem elhallgatni fogja a rendőrség által elkövetett embertelenségeket. Ezért is alakult meg egy jogászprofesszorokból, európai uniós jogban járatos szakértőkből álló úgynevezett „Civil jogászbizottság”, amelyik február 23-án tárta a nyilvánosság elé a jelentését. A jelentés bevezetőjében a következmények nélküli rendőri kegyetlenkedésekkel indokolták megalakulásukat. „Nem lenne bizottság - ha nem vesztette volna el mintegy féltucatnyi ember a szeme-világát a fejre célzott lövések következtében. Ha nem szakította volna le a felrobbanó gránát egy fiatalember ujjait. Ha nem kellett volna több sérültből is tízesével kiszedni a gumilövedékeket. Ha nem rúgták volna azonosító-jel nélküli, sí-maszkos rendőrök a földön fekvőket, a magatehetetleneket addig, amíg csontjuk nem tört. Ha nem fuldoklónak volna annyian az iszonyatos könnygáztól. Ha nem kardlapoztak volna a félelmetesen vágtázó lovas rendőrök..” A jelentés részletesen beszámol a nemzeti ünnep résztvevői ellen indított rendőrrohamokról, képanyagok sokaságával igazolja a brutalitásokat, megszólaltatja az áldozatokat és az ártatlanul meghurcoltakat. Vajon mennyire lehetett indokolt a rendőri erőszak, ha az előállítottak 80 százalékát a bíróságok már rövid tárgyalás után felmentették? A jelentés ismeretében az Európai Unió emberi jogi biztosa - némi iróniával - felajánlotta a magyar rendőröknek az Unió segítségét, melynek keretében tanfolyamokon elsajátíthatnák azokat a ismereteket, amelyek birtokában meg tudnák különböztetni a randalírozó huligánokat a békés járókelőktől. Ma erre képtelenek - vagy nem is hajlandóak. Az Unió biztosa azt is elérte, - legalább is ígéret formájában - hogy a rendőrség a jövőben tömegoszlató célzattal nem használ életveszélyes sebeket és maradandó megrokkanást okozó gumilövedéket és ólmosbotot. Állítólag a rendőri vezetők azt is megígérték az Unió biztosának, hogy a jövőben a fogvatartottakat nem vetkőztetik mezítelenre és nem guggoltatják órákig - mint tették októberben - és nem alkalmaznak véráramlást megakadályozó, ereket elszorító kábelbilincset. A kormánypárti politikusok természetesen ellenzéki elfogultsággal vádolják a „Civil jogászbizottság” professzorait, kiragadottnak tekintik a tények szikár felsorolását is, és annak ellenére, hogy az Európai Unió tagállama vagyunk, „Júdás” jelzőket aggatnak az Uniótól támogatást kérő, és „Magyarországot rossz színben feltüntető” szerzőkre. Sajnos, nagyon nagy szükség van az uniós emberi jogi szervezetek várható segítségére, amelyek ide küldött megfigyelőik révén talán megfékezhetik a bűnüldözéstől már elszoktatott, de az ellenzéki gyűlésekre nagy létszámban ráépülő politikai rendőrség március 15-én is várható jogellenes fellépéseit. Minden rosszra fel kell készülni, mert a Civil jogászbizottságnak a rendőri önkényeskedéseket tények százaival alátámasztott jelentésének ismeretében - vagy talán éppen ezért - a kormány ismét az október 23-án történtekért nagyrészt felelős rendőri vezetőt bízta meg a március 15-i nemzeti ünnep zavartalanságának a biztosításával. A miniszterelnök nem kíván beszélni a nemzeti ünnepen. Nem kíván szembe nézni azokkal a feliratos táblákkal, amelyek őt arra emlékeztetnék, hogy nem is olyan régen, csak a tavalyi nemzeti ünnepen mennyi mindent ígért a választóknak - az adók csökkentésétől kezdve, a javuló egészségügyi ellátáson keresztül a bővülő családtámogatásokig. Azóta kiderült, hogy növeli az adókat, fizetőssé teszi az egészségügyi ellátást és kórházak tucatjait záratja be, és leépíti a családtámogatást. Amit megígért, annak az ellenkezőjét teszi. A belpolitikai válság fő oka az, hogy nem azt teljesíti, amire felhatalmazást kapott a választók többségétől. Súlyosbítja a társadalmi válságot az, hogy a beváltatlan ígéretek számonkérésének a lehetőségét is - tehát egy demokratikus alapjog gyakorlását is - megszüntetnék a Kádár korszak diktatórikus szellemiségét magukba szívó szocialisták és szabaddemokraták. A kormány egyik minisztere azért kívánja megakadályozni az ellenzék gyűléseit március 15-én, mert szerinte „van Magyarországon egy párt és annak a vezetője, Orbán Viktor, aki nem csitítani, hanem élezni szeretné ezeket az indulatokat, és március 15-ből polgárháborút szeretne csinálni.. „ .” A beváltatlan ígéretek felemlegetése tehát - a miniszter szerint - nem csitítaná, hanem élezné az indulatokat. A legfontosabbról feledkezik el a miniszter, arról, hogy az indulatokat az csitítaná leginkább, ha a hazudozás, a választók tudatos becsapása, és az ígéretek számonkérésének az ellehetetlenítése nem emelkedne a kormánypolitika rangjára. A miniszterelnök a szocialista párton belül is megerősítette a pozícióját, és február 25-én a küldöttek 89 százalékának szavazatával pártelnökké választatta magát. Hataloméhségére jellemző, hogy még ezzel a szavazati aránnyal is elégedetlen volt, és a párt belső ellenzékét, közöttük az Országgyűlés elnökét, akik kritizálták a politikáját - bizalmi embere révén „puccsistának” minősítette. „A puccskísérlet megbukott!” -jelentették ki a szavazási eredmény ismeretében - holott normál esetben egy párt országos gyűlésén az ellenszavazati jog gyakorlása nem tekinthető puccsnak. A szó eredeti értelmében a puccs az volt, ahogyan a mai miniszterelnök leváltotta az elődjét, a kormányzó párt felhatalmazása nélkül. Február közepén az ellenzék országgyűlési és uniós parlamenti képviselői csavarhúzókkal felszerelkezve fél óra alatt lebontották a Parlament köré jogellenesen telepített rendőrségi kordont, amit a kormányellenes tüntetések megakadályozása céljából építettek ki. A kordont persze - most már sok ezer lakat beszerelésével - visszatelepítette a rendőrség, nyilvánvalóvá téve, hogy a jövőben sem kívánja ezen a közterületen engedélyezni a gyülekezési jog gyakorlását. A rendőri önkény ellen benyújtott panaszokkal a bíróságok eddig láthatóan nem foglalkoztak, ezért is szükség volt a képviselők fellépésére. A kommunista diktatúra áldozatainak az emléknapján elhangzott egy képviselői ígéret: „A szabadságunk köré épített kordonokat le fogjuk bontani. A kommunizmus által kioltott életek ma ahhoz adnak erőt nekünk, hogy védjük meg a szabadságunkat. Ehhez néha elég egy kesztyű és egy csavarhúzó is..” így legyen. De a jövőben talán jobb lenne, ha az emberi jogokat sértők ellenében az ellenzék pártjai - ha majdan hatalomra kerülnek - végleg elfelejtenék, és nem használnák azt a bizonyos kesztyűt........ Az első számú tettes: Gyurcsány Ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Mindenesetre ebben az egészében gyalázatos MSZP-ben azért mégis van talán egy mag, egy politikus csoport, akikkel esetleg egy hitelesebb, Gyurcsány utáni szociáldemokrata pártot lehetne alapítani. Olyanokra gondolok, mint Jánosi György, Szili Katalin és mások. Szüi Katalin például a következőképpen nyüatkozott a Magyar Hírlapnak (február 19.): “a rendszerváltozáskor egyetértés volt abban, hogy egy demokratikus országot akarunk erős középosztállyal, amely biztosítja a széles társadalmi rétegek számára a felemelkedés lehetőségét. Most azzal szembesülünk, hogy ötszázezren mély szegénységben, hárommillióan a létminimumon élnek, és még számosán érzik magukat a rendszerváltás veszteseinek... a kormány nem működhet mindig kizárólag a tőke logikája alapján.” “A tőkeérdek minden más érdeket maga alá gyűrt, a társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsőségesen egyenlőtlen” - nyilatkozta az MSZP társadalompolitikai tagozata is. Kétségtelennek látszik, hogy most, amikor a legnagyobb szükség van Orbán Viktor támogatására, nagyon is létezik egy olyan liberális - liberálkonzervatív? - csoport, amely jelenleg ugyan még a Fideszben tanyázik, de már lázasan készülődik - vagy elnökváltással vagy új párt alapításával - egy langyosabb, Dávid Ibolya-közeli jobbközepes politizálásra. Ilyen figura például a Demokratában sokáig meglapult, s a talajt előkészíteni akaró Gorka Sebestyén, aki a lap február 8.-ai számában - mintegy utolsó nekifutással, mert aztán eltűnt a lapból szerencsére - élesen támadta Orbán Viktort, hozzátéve, hogy ő nem a Schmidt-Stumpf-féle csoporthoz tartozik, csak abban hasonlít az ő törekvése az említett csoport irányvonalához, hogy ő is új pártot akar alapítani. Mi is a baja Gorkának Orbánnal és a Fidesz vezetéssel? Az, hogy Gorka szerint Orbán és a Fidesz “Amerika-ellenes, oroszbarát, és hihetetlen módon a latin-amerikai protomarxista rezsimekkel rokonszenvez”. A Fidesz és a Magyar Nemzet Gorka szerint “magasztalja Putyin elnököt és a leninista Hugo Chavezt, miközben George Busht rosszabbnak tartja, mint amilyen Szaddam Husszein valaha is volt”. Gorka megemlíti, hogy Rogán Antal belvárosi polgármester visszautasította V. kerületi neves értelmiségiek Fideszbe való belépését. Ezekről a neves V. kerületi értelmiségiekről csak annyit, hogy ők bizony nagyon erősen liberálisok - erről nem beszél Gorka -, s így a közeledő Fidesz kongresszuson nem valószínű, hogy Orbán Viktort erősítették volna. Ami pedig az Amerika-ellenességet és a többi “vádat” illeti, anélkül, hogy az ember a legkevésbé is szimpatizálna Szaddam Husszeinnel, ki kell mondani, hogy az ő idején legalább nem volt mindennapos a vérontás, s ezért bizony elsősorban Amerika és Izrael a felelős, így aztán Gorkáról nekem leginkább Karinthy Frigyes találó kifejezése jut eszembe: „górbarom”. De a Gorka-féle álmodozóknál talán veszélyesebbek azok a publicisták, akik már jó ideje a Heti Válasz köré tömörülve Orbán Viktort próbálják - szerencsére nem sok sikerrel - elíűrészelni. A Demokrata február 15.-ei számában a főszerkesztő Bencsik András bő teijedelemben foglalkozik ezekkel a jobbközéphez tartozó, de a balliberális oldal elképzeléseivel szimpatizáló publicistákkal. Bencsik András idézi a jobbközép egyik tipikus figuráját, Gíró-Szász Andrást. Ritkán lehet ennél sunyibb, alattomosabb cikket olvasni, mint ami Gíró-Szász tollából származik. Gíró- Szász a “korszerűbbé válás” jegyében gyakorlatilag kiherélné, elgáncsolná a legerősebb, legsikeresebb nemzeti-polgári pártot, a Fideszt, elvenné tőle a biztos győzelem lehetőségét. Ezt mondja Gíró-Szász: “A konzervatív, mérsékelt európai jobboldali erők jellemző jegyei napjainkra jelentősen módosultak. Ebből adódóan egy jobbközép néppártnak hazánkban is olyan szerepet kellene felvállalnia, amelyet korábban más politikai irányvonalak vallottak a magukénak”. Most végre kimondja a fő sunyi, hogy mire gondol: “Ezzel azonban fel kellene adnia a teljes - a radikálisokat is magába foglaló - jobboldalt tömörítő szerepét. Sikeresen azonosulnia kellene jó néhány, eddig a liberálisokhoz, a szocialistákhoz kapcsolható elképzelésekkel , amelyek következtében nemcsak erőteljesebb nyitás jellemezné e pártot a centrum felé, hanem több vetélytársának kihúzná a lába alól a talajt.” A Heti Válasz más publicistája - például Granasztói György - egyenesen a demokráciát, a szabadelvűséget félti, és attól is fél természetesen, hogy nem eléggé tisztázott a Fidesz gazdasági programja, azaz nem viszonyul elég alázatosan, szolgalelkűen a multikhoz, a kapitalizmus egészéhez. “Aki nem vak, pontosan látja, hogy a polgári tábor liberálisainak egy része válni akar” - szögezi le a Demokratában Bencsik András. “A jelek szerint mindeddig csupán taktikai okokból viselték el a borzalmas tábor lelkesedését, a polgári körök lángolását, Orbán Viktor «plebejus» elhivatottságát, a két igenes népszavazás kudarcának közösen vállalt édes fájdalmát: kellett a szavazat, de a mucsai bunkók barátsága már nem kell. Elég volt. Agyő... Február 16-án tartotta a szokásos évértékelő beszédét Orbán Viktor. “Magyarország gazdasági hanyatlásának oka az óriási államháztartási hiányban keresendő” - kezdte beszédét a volt miniszterelnök. - „A szocialisták temérdek pénzt tüntettek el, ennek árát azokkal fizettetik meg, akik ebben vétlenek.” Új baloldal jött 2004 után létre, belőlük lett az új arisztokrácia. “Az új arisztokráciát a gátlástalanság, az erőszakosság, a kapzsiság jellemzi. Ma már a törvények felett állnak, ellenőrzés nélkül rendelkeznek az európai uniós pénzek felett, szembefordítják a rendőrséget a magyar néppel.” Nincs igazság a felelősök megnevezése nélkül, nincs béke igazság nélkül. Minél később szabadulunk meg a kormánytól, annál több évet veszítünk. „Fizessenek a hazugok! Fizessenek, akik becsapták, megtévesztették, félrevezették az embereket!” - mondja joggal Orbán Viktor. Meggyőződése Orbán Viktornak, hogy Magyarországot csak a plebejus politika teheti erőssé - s ezzel a volt miniszterelnök az egyik legfontosabb kulcsszóra talált rá zseniális érzékkel. “Sokan vannak, még a polgári oldalon is, akik felhúzzák az orrukat, mert úgy hiszik, hogy a plebejus politika valami lábszagú, provinciális és műveletlen dolog. Azonban a plebejus politika lényege éppen az, hogy nem kiváltságos politika. Magának nem kér, és mások számára sem ad kiváltságot. A plebejus politika nem leereszkedést, vagy olcsó engedményeket jelent - éppen ellenkezőleg! A plebejus politika magasrendű, erkölcsi megalapozottságú, érvelő és demokrata politika.” Március 15.-én a Fidesz nagygyűlést tart az Erzsébet híd és az Emke közötti térségen, ebből is látszik, hogy sokszázezer ember részvételéről van szó. A balliberális politikusok és az exkommunista, multifüggő lapok máris elkeseredetten, teli nadrággal tiltakoznak a “ribillió” ellen. A vámpírmosolyú, elvetemedett agyú Kóka azt állítja, hogy a tüntetés ürügyén Orbán Viktor “polgárháborút akar csinálni”. Hű partnere, a pártközpontból az országházba disszidált, dupla arcú Lendvai Ildikó pedig azt mondja, ha Orbán beszédet mond március 15.-én, az “a demokrácia és a puccs határán van”. A rókamódra sompolygó Dávid Ibolya is előhozakodott a saját zseniális ötletével: mind az öt párt együtt koszorúzzon a nemzeti ünnepen! Talán nem ártana itt megemlíteni, hogy a Professzorok Batthyányi Köre az Országgyűlés feloszlatásában és új választások kiírásában látja a válságból kivezető egyetlen alkotmányos utat. Nem tudjuk pontosan, hogy Molnár Lajos miniszter milyen körök utasítására akaija a magyar emberek egészségét totálisan aláásni, csak sejtjük. Molnár Lajos egészségügyi miniszter kinevezése eleve olyasmi volt, mintha Drakulát nevezték volna ki a véradó központ népbiztosának. A fegyverbizniszben hajdan ugyancsak érdekelt, beteg fül helyett egészséges fület operált orvos most éppen a Neurológiai Szakmai Kollégiumot és a Pszichiátriai Szakmai Kollégium közösségét oktatja és akarja kényszeríteni arra, hogy azonnal vonják vissza azt az állítást, hogy a könnyű drogok is veszélyesek az egészségre nézve. Ez a könnyű drogokat erőszakkal liberalizálni akaró füloperáló szándékosan a magyar fiatalok életére, egészségére tör, miközben az igazi orvosok két nagy, tekintélyes kollégiumát fenyegeti. Az SZDSZ - korábban a kommunisták - szótárából ismert kifejezésekkel operál a fülész, “haladéktalanul” “teljes elhatárolódást" kér a szakemberektől az eddigi véleményükkel szemben. A liberalizálások kétszeres bajnokává avanzsált a rendőr-brutalitásban is élénk szerepet játszott Petrétei József. Ezúttal nem rendőr-, hanem igazságügyi miniszterként, MSZP-s és SZDSZ-es társaival karöltve a 14 és 18 éves korosztály körében az ifjúsági pornót akarta meghonosítani. Ennek a törekvésnek a lényege az, hogy nemcsak egy 14 és 18 év közötti fiatalkorú készíthet pomófelvételt, hanem egy jóval idősebb egyén (szatír) is, s eme tevékenység nem lenne büntetendő cselekmény. Hiszen 14 éves kortól a gyereknek már személyi igazolványa is van, tehát nem lehet a gyereket kisgyereknek tekinteni - érveltek a szocialisták és a szadeszesek eleinte. De aztán az országos tiltakozás hatására halálra rémültek a saját javaslatuktól, és teljes mértékben meghátráltak. Hülyék vagyunk és erkölcstelenek, de azért nem annyira, hogy a március 15-ei tüntetés előestéjén legalizáljuk a gyerekpomót - mondogatták végül. „Vissza az egész, úgy kell ez nekünk, mint púp a Hátunkra!” Nem véletlen, hogy az MSZP-SZDSZ bűnszövetkezet minden lehetséges módon megpróbálja akadályozni, hogy Pelczné Gáli Ildikó az elképesztő javaslatot eredetileg támogató balliberális képviselők névsorát megszerezze. De csak nem nyughatnak ezek a szociálliberális gonosztevők. Gál J. Zoltán az MSZP nevében kiadott egy “kommunikációs segédanyagot”, amely szerint nem mondják ki ugyan a családdal, a házassággal szembeni kifogásaikat, de kerülik az erre vonatkozó fogalmakat. A dokumentum az MSZP-sek számára a kerülendő szók közé sorolja “a család, a házasság, a népességmegtartás” szavakat. És már újra a legfontosabb témák egyikénél vagyunk: Petrétei úr újabb remeklése révén. Hiába, amióta összevonták az igazságügyet és a belügyet, jóval több disznóságot tud elkövetni. Ez a jóember - és persze Gyurcsány - íratott egy olyan tanulmányt, amely egymillió ázsiai Magyarországra telepítését akaija kierőszakolni. Teszik ezt ráadásul akkor, amikor a 2004 december 5-ei népszavazással aljas, cinikus módon megakadályozták, hogy a határon túli magyarok magyar állampolgárságot kapjanak. Egymillió ázsiai betelepítése nemcsak a gátlástalan, mohó multinacionális cégek érdekeit szolgálnák, nemcsak a magyar munkaerő értékét vinnék le ázsiai szintre, miközben az árak persze európai szinten maradnának. A Petrétei-Gyurcsány-banda azt is akaija, hogy az ázsiaiakkal erősödjön az MSZP és az SZDSZ szavazótábora, hiszen az ázsiaiak között rengeteg a kommunista, vagy volt kommunista - elég csak Kínára, Vietnamra gondolnunk. A teljesen gátlástalan Petréteiék a magyar nemzeti tudat megrogyasztására, majd később a teljes megsemmisülésére is spekulálnak, a végső céljuk ez. Ez segítene ezen a bűnbandán, egy olyan választás, ahol kínai, vietnami szavazatokkal ők győzhetnének újra.
